hajóra felvenni s Batumba szàllitani, a kellemetlen eset minden komo-
lyabb kcivetkezmény nélkiil maradt, legfeljebb annyiban volt kellemetlen,
hogy màrczius 25-ét61 àprilis 2-ig Galaczban kellett a napot lopnunk.
Ugyanis Galacz, a melyet különben mär koràbbi. utazasaimból jól
ismertem, semmiképen sem vaiami érdekes vàros. A szép, üj kikötö forgal-
mas életén, meg a vàros éjszaki részén levo nagy .nyilvänos kerten ' kivül,
a honnan szép kilatàs nyilik a Pruth vólgyére, a tekintélyes Bratis-tóra,
meg a Dunänak aranysärga nàdasokkal boritoti à r te r é r e /'^ gemmi különös
latnivaló sincs, legfeljebb végigélvezi az ember a galacziak legpazarabb
mulatsägät, t. i. potomàron felfogad egy orosz bérkocsit, ügynevezett birjar-t
s azzai örületesen vagtat fel s ala az elegàns Strada Domneàscan. ,,
Mi ennél jobb mulatsägot is talältunk, mert a Galaczban székeld nemzet-
közi Duna-bizottsäg, toväbbä a „ Vegyes Pruth Bizottsäg“. >nemzetközi kolo-
niäjänak tagjai valamennyien barätsäggal és tart karokkal fogadtak bönnün-
ket, ügy, hogy napról-napra, estérol-estére mindig, a kis, de barätsägos
tärsasäg korében mulatoztunk.
Különösnek tünt fei mindazonältal, hogy ezek a galaczi urak minket
mint „europaiakat“ ünnepeltek, s folyton arról panaszkodtak, hogy milyen
tävol a vilägtol, mennyire elzärva és elhagyatva élnek ébben a kis, csinòsan
épiilt kikötöväroskäban, a melyet ügy tekintettünk, mint utazàsunknak elsö
lépését, mint az utolsó európai ällomäst, a mely még Jeligi-meddig hazai fold !
Gyorsan mült igy az idö, äprilis 2-äig, az elutazäsTnapjäig.
Äprilis elsején este még egyszer együtt voltunk az alkonzulnäl, von
Gaelick ürnäl, többi galaczi barätainkkal. Ezzel az alkalommal a konzül
szeretetreméltó felesége kedves módon adta jelét tàvozàsunk felett érzett
bànatànak. Asztalat rendesen kis miniatura-zaszlóàrboczok szoktak ékesiténi,
a melyekre a meghivott vendégek nemzetiségének megfeleló parànyi kis
zàszlókat szokott felhüzni. Mély megilletódéssel lattuk, hogy a mi magyar
zaszlónk most félàrboczra volt eresztvè, hogy mutassa hajósnyelyen a
banatot, a melyet tavozàsunk okozott!
Àprilis 2-àn délelott a Rjürik felszedte horgonyät, s borüs, szeles idd-
ben indult lefelé a Dunän. Lassan vonültak el a Dobrudsa partjainak ismert
tajképei, majd Issaccea erdds halmai, a melyeket egykor gyüjtögetve és
észlelgetve jàrtam be, s végtil a csinos kis Tulcea vàroska, a melynek karcsü
minaretjei s" a rohanó dorobancz1 élénkmozgàsu szobra fenn a festdi,, de
félelmes dunaparti sziklafokon, valóban széppé teszik a Dunänak ezt a hirte-
len kanyarulatàt.
A beàlló sotétség kényszeritette a hajót, hogy Szulina elött horgonyt
vessen. Örülnünk kellett ennek a véletlennek, mert éj idején olyan hàtalmas
vihar tàmadt, hogy nem hagyhattuk el a Duna torkolatät, s teljes 24 óra
' Ezt a szobrot az 1877-. évi orosz-török hàborù emlékére àllitottak.
hosszat kellett Szulina elott vesztegelnünk. Mialatt a vihar sivított a kotél-
zeten s a rekesztó zátonyon kívül a tenger hullámai bósziilt rohanással
szókeltek át a partfalakon, sót még a- folyó balpartján elterülo limánok
vize is erós hullámokat hánjit, igen kellemesen éreztük magunkat a jól
kikotótt hajó kis szalonjában, s biztonságban hallgattuk a kodkürtok búgását,
s a .harangozó-bója félelmes kolompolását. De milyen kellemetlen is lett volna
ilyen, aránylag kis hajóval ezt a kemény rvihart nyilt • tengeren végigélni!
A „Rjúrik“ Angliában épült, egyszem kereskedo-hajó volt: sem nem
új, sem nem szép', s a mellett a nehéz deszkarakomány a csak 646 tonnás
hajón ugyancsak megszükítette a helyet. Az élet azonban igen kellemes
volt a hajón, s az út sokkal gyorsabban múlt, mint rendes személyszállító
hajón. A n tó n kapitány, a ki esztlandi létére jobban beszélt néir.elül, mint
oroszul, tudta, hogy miképen keft utasainak kellemessé tenni az utazást.
Minthogy a kapitány minden utazására magával vitte gyoriyom kis felesé-
gét, számunkra nem maradt tobb, mint két kis kabin, a melyekbe a pod-
gyász javarészét is be kellett rakni, s így alig iharadt hely,'la hova álomra
hajtsuk fejtinket. De ezt nem tekintve, azután úgyszólván az egész hajó
teljesen szabad rendelkezésünkre állott, a minek dgyekeztünk is rogton
hasZnát vénni.
Aprilis 4-én reggel teljesen derült ég alatt, tükórsima tengeren hagy-
tuk el a Duna torkolatát. A vihar,- a milyen gyorsan kelétkezett, éppen olyan
gyorsan is múlt el. A hajón ekkor már teljesen otthon éreztük magunkat,
s megbarátkoztunk a . hajó tobbi tisztjeivel is, a kik mindnyájan kurlandiak
vagy .esztlandiak lévén, a nyelv-kérdés nem nehezítette meg a társalgást.
Három és fél napig tartott az út Batumig, a lehetó iegkedvezóbb kórül-
mények kozott. Tükórsima volt a tenger, csak a delfinek szókeltek a sotét-
kék vizen, :s - e kedves állatoknak a megfigyelése sok unalmas órát róvidí-
tett meg. Szinte izgatóvá vált azonban a dolog, a mikor a matrózok szigonyt
szedtek elo, s nekiálltak a delfín-vadászatnak. Ez a Vadászat valódi, sza-
bályszerü sport, a melyet, úgy látszik, az orosz hajók legénysége igen
szivesen üz. Valóban nem is rossz mulatság a nagyon megterhelt hajó
mélyen járó orráról fígyelni és czélba venni a bukdácsoló s gyanútlanul
hempergó delfíneket, s azután biztos kézzel hajítani a szigonyt a czélba
vett állat felé. Ha sikerült a hajítás, bangos oromrivalgás kózt tódul a
legénység a hajó orrára, hogy a dühosen kapálózó zsákmányt a fedélzetre
vonszolja. De ha nem találi a szigony, van . akkor ,-gúny és nevetés -S még
hozzá íel is kell húzni és üjra szépen ossze is kell karikázni a hosszú
szigonykótelet. A kifogott delfínról a matrózok azonnal lehuzták a
hüvelyknyi vastag hájat, s rézüstókben halzsírt olvasztottak Lelóle. A mint
már Dobrudsában ''mfegtudtam, ez a halzsír elsórangú csizma-kenócs, s erre
a czélra a hajósoktól a kikotókben három rubelért veszik meg pudját (egy
pud = -16'3 kg.).