hogy fei ne tüzesedjenek. Erre a czélra jó, minél több kocsikenöt vinni;
minden nagyobb helységben kis fadóbozokban kapható. Minden állomáson
meg kell azonban a jemscsiket is kenni egy kis borravalóval, a mit az soha-
sem köszön meg, hanem azonnal a legtermészetesebb bugyellárisba, a szá-
jába sülyeszti, s csak úgy odavetöleg súgja oda az új jemscsiknek: onbes,
dzsigirma, ótuz!1 s e szerint megy azután a további kocsikázás.
A Taskent—Vjernyi közti úton 39 állomás van, s az egész úton 234
lovat használtam a két kocsihoz, 78 jemscsikkel és 39 sztárosztával volt
dolgom. Természetes, hogy ilyen változatos utazás alatt az ember egész
lélektani tanulmányokat tehet, s az utazás élményeire és eseményeire sokkal
jobban flgyel, mint különben. Vannak kedélyes, majd goromba, tiszta, majd
piszkos sztároszták; némelyik olyan bizalmatlanul fogadja az embert, mintha
a legveszedelmesebb kémet gyanítaná benne, máskor meg ellenkezöleg, olyan
barátságos vendégszeretettel, a mi az orosz népet annyira jellemzi, mintha
már os idök óta a legjobb barátságban éltünk volna egymással: pedig, pedig
a sors vihara úgy hányhatja az embert, hogy talán sohasem látjuk tobbó
egymást!
Most a húsvéti ünnepek alatt nagyon sok részeggel találkoztunk, úgy,
hogy egész sor állomáson végig alig kapott az ember szamovárt; de annál
jobb dolgom volt Merké-hen, a hol az állomásfonok meghívott húsvéti ebédre,
s olyan hatalmas ebédet szolgált fel, hogy még a postautazáson szerzett
farkasétvágy sem tudott vele megküzdeni.
Egy más helyen a pusztán magányosan álló állomás kiholtan várta
kocsimat. A mikor az udvarra behajtottunk, nem mozdult semmi az állomáson,
csak egy óriási hosszú, hosszan lelógó, kikent hajú muzsík probáis
°tt egy szamovárt felgyujtani, úgy, hogy a csizmaszárat használta fujtató-
nak. — „Hol van a fönök ?“ „Részegl“ — .*.Hét a
felesége?“ — „Részeg!“ -Ai A kirgiz jemscsik segítségévei
magam vezettem be az állomás naplójába a fizetést és
a lóváltást.
Az egyik állomáson meg alig 10 éves kis fiú jelent
meg a berobogó kocsi mellett, s kérdésemre, hogy hol a
fönök, egész onérzetesen felelte: ,,Ma én vagyok a sztá-
roszta!“2 s az ügyes, eleven fiú nagy gyakorlattal és
rátermettséggel végezte feladatát a „bácsi“ helyett.
Egész Pispek-ig a postaút az Alexander-láncz északi
lábánál végtelen, monoton pusztaságon vezet keresztül, a
melyböl a hegység minden átmenet nélkiil, falként emelke-
dik ki. A sikságot csak a hegyekröl lejövö folyók öntözik,
É filH flnS j -- 1 Tizenöt,Kulönös fujtató- ■ ’ húsz,’ harmincz.
szerszám. 3 Sztároszta ólyanfélét jelent, mint „bácsi“.
32. kép. Az Alexander-hegyláncz Pispektól nyugatra.
(A síkban fekvó tSrmelékkúpból kózvetetlenül kiemelkedó hegyláncz tipusa.)
a mélyek mély és széles szakadékos volgyeket vájtak a síkságban, s ennek a
vòlgynek a fenekén kanyarogva siklik tova a folyam, volgyet vájva a vólgyben.
A vólgyek kozótti síkságrészek úgyszólván sernmit sincsenek erodálva, a
mi tokéletesen megfelel a vidék esótlen klimájának, s úgyszólván még teljesen
az osállapotbari vannak.
Igy halad aztán az ember a teljesen vízszintes síkságon, s nem ís
sejti, hogy folyóvolgyhóz kozeledik, a mely egyszerre, mint 100—150 méter
mély, nehány kilométer széles, meredekfalú szakadék állja áz ember útját.
A volgy fenekéról a szakadékos partok, a melyeket róvid vízmosások szag-
gatnak meg, vaiami dombsornak tünnek fel, pedig az egész semmi más,
mint puszta-plateau meredek párkánya. Dúsabb csapadék hatása alatt ez á
kanyónszerü vólgyekkel szabdalt, tormelékból épült plateau-vidék dombokká,
elohegyekké szakadoznék szét, a mi az esós területeken rendes jelenség.
Pispekben nehány órát vesztettem' aprópénz beszerzése miatt, mert ez
nagyon fontos felszerelése a posta-utazásnak. Ezt a müveletet a postaút
felügyeló orvosának, d b . PAULOP-nak a segítségévei hajtottam végre, a ki
a keleti-tengeri tartományokból való, dorpati származású ember volt, s a ki
nagyon sok hasznos felvilágosítással òrvendeztetett meg a természeti viszonyo-
kat és a népet, külónosen a dungánokat illetóleg, kiknek nagy, küldnósen rizs-
¡termelésre berendezett gazdaságai vannak Pispek kozelében. Pispekbdl a Csu-
volgyon át mintegy 17 Va verszt hosszú, kitüno országút vezet a kis Kon-
Isztantinovszkája faluba, a mely már a Csu hídján túl van. Ez az út valóban
kyonyorüség volt, mert a folyó széles volgyét üde-zóld kertek, rizsfoldek és
jligetek borítják, s ezek kozott tobb mazar (szent-sír) festdies romja emel-
jkedik ; némelyiken még látni lehet a hajdani fayence-burkolat maradványait.
jMóst eloszor tiint fel itt eleven állatélet, a mely külónosen a temérdek