Általában a gabona igen jó lábon állt, de még jobban megleptek a takarmány-
novények, a melyek itt gaz módjára, soha nem látott üdeséggel és eróvel
burjánzottak. A kozonséges vörös lóhere, a mit az ilijszki kozákok tenyész-
tenek, s a mely, úgy látszik, újonnan hozatott be, mintegy két láb magasra.
no ; a magyar luczerna (Medicago sativa), a mely a legelterjedtebb takarmány-
novény ezen a vidéken, újjnyd vastág szárral, embermagasságnyira fejlódik.
Ennek a kulturának igen különös arczulata van, mert elég ennek a
paradicsomi termékenységnek a kozepén vaiami jelentéktelen kis emelkedés,
hogy az ontozés nélküli területek napégette, vigasztalan tekintete álljon elót-
tünk, a melynek kopárságát alig szakítja meg néhány nyomorúságos üröm-
bozót,. vagy a csí (Lasiagrostis splendens), az ú. n. pampasz-fü sovány,
száraz kiadásának egy-egy hitvány bokra. Magától értetódik, hogy nem
hiányoznak a hófehér „szolonczi“-k, vadszékek sem, s így tarka . egymás-
utánban váltakozik a legszélsóbb termékeny bujasá'g a terméketlen kopársággal
minden átmenet nélkül.
Az egész térszint sürun behálózzák a kisebb-nagyobb árkok (atik-olí)
ezrei, a melyekkel a vizet a fbldeken szétosztják. Az árkok legutolsó eh
ágazásai S isik é r, keresztül-kasul futó barázdák -9 alig egy-egy méter távol-
ságra vannak egymástól s behálózzák a tulajdonképeni szántófoldet, hacsak
az nincs annyira kiegyengetve, hogy egyszerre az egész területet víz alá
lehet meríteni. Ezek az öntözö-müvek valóban megérdemlik bámulatunkat,
mert aránylag nagyon rövid idököz az, a melyben a sokszor óriási, kiterjer
désü területet egészen el kell látni vízzel. Csodálatra méltó éleselméjüséggel
használják fel a térszin minden egyenetlenségét, hogy a vizet minden oldalra
elvezethessék, s a. szomjas talaj legtávolabb fekvó, legutolsó- kis részletére is-
a kelló mennyiségü víz jusson. A folyó partján fekvó valamennyi kozségff
és minden birtokot ki kell elégíteni, de a mellett takarékoskodni is kqfe: a
sokszor ugyancsak szerény vízmennyiséggel, s mindamellett az egész kom-
plikált apparátus olyan kifogástalan pontossággal dolgozik, hogy a rendszeres.
ontózésben zavarok alig fordulnak eló.
Mindjárt az okkupáczió után felismerte az orosz1 kormány iezeknek a.
müveknek óriási fontosságát, s azonnal megpróbálta kozigazgatási. úton ren-
dezni az ontozést, s azt szakértói vezetés alatt, mérnokokkel vette kezelésbe-
Ez a kisérlet csúnya kudarczot vallott, úgy hogy rövid ideig tarto zürzavarok
után visszaállították a status quo antet, s az, ontozést ismét'a benszülöttekre
és azoknak ar'ik-ak-szakal-jairsL bízták. Evszázadokig, talán évezredekig tartott,
míg a legegyszerübbj iskolázatlan tapasztalás olyan magas fokra fejlödött:
k¡, hogy játszva oldja meg azokat a feladatokat, a melyek elott a XIX.
század magasan kifejlödött- technikai tudománya kénytelen meghátrálni. Es.
milyen egyszerü eszközökkel dolgozik ez a „tapasztalás“ ! Az arik-ak-sza-
kal-ok rendesen csak tisztán szemmértékkel nivellálnak, a mit azonban nagyon-
megkonnyít a térszin alakulása, mert a hegyvidékek környezö területeit nem
szabdaltàk és furkältäk ügy Össze a vizfolyäsok, mint a mi csapadékban
düs területeinken, hanem a tormelék itt rendkivül egyenletes, szabàlyos lejtö-
ben helyezkedik el, a mely enyhén lejt a lefolyàstalan medencze felé ; leg-
feljebb néhàny hegyi folyó vizmosäsa szeli ät ezt az egyenletesen települt
képzódményt, persze rendesen a legnagyobb lejto szerint futva. Nem marad
tehàt mas tennivaló, mint hogy a folyóból kivezessenek egy csatornät a. folyó
futäsära majdnem merólegesen, a melyböl azutän a folyó és a csatoma közti
területet öntözmi lehet., igy következnek egymäsutän az öntözhetö- területek
terraszos sorrendben. Nehezebbek természetesen ä :;‘tiivelläläsnak részletei,
de ezeket is igen egyszerflen és drasztikusan oldja meg az arih-ak-szäkal.
A kérdéses helyen ugyanis hanyatt végig fekszik ä foldön, s hätra forditva
fejét, arra néz)v ìa hova a vizet vezetni kellene. Ha még lätja igy azt a
területet, akkor lehet vizet oda vezetni, eiienkezöleg nem. Probatum est:
Az egyes mezók ontozése hàromféle módon torténhetik. A szorgalmas
szàrt, tarandzsi és dungan népek a földjeiket tokéletesen kiegyengetik, s
csekéìy esésben terraszosan rendezik el egymäs felett, mindegyiket kis lösz-
toltéssel vevén körül. A vizet elöször a legfelsó terraszokra eresztik, aztan
innen mindi|lejebb és lejebb jut az, egészen a legalsóig, a melyról aztan
gyüjtfiiesatornän futhat le a felesleg.
Ä lla ; azonban, mint legtöbbször az orosz települök, restelnek a sok
kiegyengetéssel veszódni, akkor egyszerüen az öntözö-csatornäbol a levezetó-
-csatornäba keskeny baräzdät hüznak, mely sürün kanyargó, pàrvonalos
kigyóvonallal az egész öntözendö mezót behàlózza, s az egyes kanyarulatok
közötti területeket nedvességgel làtja el. VégUl a legrendetlenebb és leg-
egyszémbb ntódja az ontozésnek az, hogy a fó elàgazó esatorna helyett
temérdek apróbb csatornàval osztjak ki a folyó vizét, a melyek keresztül-
kasul szeldelik az Sfitozendó térszint s aztän megint összefutnak a megön-
tözött terület végén egy fócsatornàba, a melyet levézetó aroknak nevezhe-
'tünk. Ez a mód azonban mindenesetre csak ott alkalmazható, a hol nagyon
sok viz all rendelkezésre. Zsilipeket, vagy egyéb ilyen mesterséges berende-
zéseket hiàba keresnénk ezek kozt az ärok-rendszerek között. Csak egyszeru
lÖ:^ztöltisek, :a melyeket a benszillöttek univerzälis eszközükkel, a ketmen-n el1
hänynak fei vagy törnek keresztül a sztìkséghez mértten szabàlyozzàk az
egész üzemet, a mely annyiban all, hogy tninden egyes földdarabot mintegy
arasznyira elärasztanak vizzel s aztän egy-két óra hòsszat igy hagyjak viz alatt.
A gabonaféléknek a termelés ideje alatt elégséges kétszeri ontozés, a mely
loB-14 napi idöközokben a,-virägzäs elótt és a viràgzàs utàn alkalmazandó.
A takarmany-novényeket és a „réteket“ rendszerint négyszer öntözik s
ugyanannyiszor kaszàljak. Az idevaló rét alatt azonban ne képzeljflnk vaiami
olyan kaszalót, mint a mieink, hanem inkàbb a lóhere és fuféléknek vaiami örült
1 Kapa, 1. a XIX. fej.