iti] il
l i
S i ®
ì,ÉM
ijiiga
I n
i l i i
maguk felé varrnak, mint a hogyan nàlunk szoktak, hanem maguktól el,
mint a csizmadiàk. A yarràshoz sajàtsàgós, pecsétgyuru alaku gyuszut
:$ojmok) hasznàlnak, melyet kis zsinór, vagy vékony ezustlàncz erósit sima
eziistgyuruhez (sàkék) ; elòbbit varràskòzben mutatóujjuk hegyére tuzik,
mig az utóbbit, szokott módon, negyedik ujjukra huzva szoktak viselni.
A midon tehàt a szorgalmasan varrogató asszonykàt megkinàltam szivar-
kàval, ez elòbb a két gyurubòì allò gyuszujét hùzta le ujjairól, s tuvel és
czérnàval egyetemben szépen bedugta a turbànszeru élicsek-jének bodros
redoibe, — a mi a kirgiz asszonynép apro holmijànak, tunek, ollónak, tuz-
szerszàmnak szokott rejtekhelye,^H azutàn az egyik kezével a ezigarettàt
fogta meg, a màsikkal pedig: a jurt kòzepén serczegò tiszjek-tuzbòl kecses
gràcziàval emelt ki egy — lótól szàrrnazó izzó parazsat, kaczérkodó moz-
dulattal esak két ujja kiizó csiptetve azt, mig a tobbit, kiilònòsen a kis
ujjat, kényeskedve nyujtotta el. Mikor aztàn czigarettàjàt a nem éppen szalon-
képes gyujtóanyaggal meggyujtotta és a ¿¿s*y^-darabot gondosan, tigyan-
azzal a kaczér mozdulattal, szépen visszarakta a maga helyére, végiil nagyot
nyelt az: illatos fiistbòl, vagy a hogy a torokòk mondjàk, nagyot ivott belole.
. Mindez^Hà gyujtóanyag nem valari^c kulònòs észtétikus természete
daczàra — annyi pszéltudatos, kaczér kényeskedéssel tòrtént, hogy nem csak
magam, hanem a két oroszom is, akarva nem akarvap hangos kaczagàsra
fgkadtunk, a mi ugyan meglehetSs illetlensé'grvolt, de a mit a kis mardzsa
éppen nem vett rossz néven, hanem inkàbb hamiskàs mosolylyal hàlàlt meg.
Ha muvész, vagy észtétikus volnék, mindenféle elmélkedést fuzhetnék
ehhez a kiésjelenethez, az emberrel velesziiletett kellemròl s efféléròl, de
egvszeru terrnészetvizsgàló iéternre, csak azt a kovetkeztetést vonom le abból,
hogy az esuberi természét alapjellème, kiilònòsen a szebb nemé, sehol és soha
sem tagadja meg magàt, legkevésbbé pedig a kaczérsàg ama apro eszkòzeinek
a hasznàlatàban, melyek hivatvàk a koznapi élet esztétikàjàt kecses bàjakkal
szaporitani. Szakasztott ugyanezt a finnyaskodóan-kényes mozdulatot a nyugat
fényes szalonjaiban akàrmikor megfìgyelbetjuk, abban pedig éppen semmi-
kiilònbség nincsen, hogy vaiami mutàrgy kezelésénél alkalmazzàk-e, melyet
magasra csigàzott igények a legpazarabb kiàllitàsban részesitettek, avagy ama
jelzett, „természetesen“ egyszeru, drasztikus anyag. hasznàl.atànàl. A szàndék,
mely e mozdulatot megsziili, az akarat, mely azt irànyitja, egy és ugyanaz a
piszkos kirgiz-sàtor rongyos fedele alatt, a pirospozsgàs kis mardzsa lelkiileté-
ben csak ugy, mint selyemben suhogó testvére szivében, a nyugati czivilizàczió
tiikòrsima parkettjén : akàrhànyféle legyen is ezen szàndék és ezen akarat meg-
nyilvànulàsa, annak kòzòs forràsa ott rejlik a nòi lélek legeslegmélyén, abban
az òstermészetu sugallatban, mely minden izét àthatja s megtolti...
A pihenò napot részben halàszatra is forditóttuk, mert nagy fontos-
sàgù volt reàm nézve, hògy a Tarim-rendgzer vizeibòl halakat is szerezzek
gyujteményiink részére. A kòzmondàs ellenére, mindeddig az àradó glecser-
A lm A s y : Vàndor-utam Àzsia szivébe. 26