a szegény szàrt elòl — szóval, a mikor mi az àllomàsról kihajtattunk, ott
àllott szegény az épulet ajtajàban, hogy a harmadik éjet is az àllomàson
tòltse el, s lemondó arczczal bàmult a hóforgetegre, a mely a fagyos szél
szàrnyain, iivòltve rohant végig a Kara-tau kopàr sziklàin.
A „Kavkaz i Merkurij“ tàrsasàg àgense, Hamburger Otto, a kihez
Szamarkandból ajànló-leveliink volt, valóban ònzetlentil adta tanàcsait, *s
ezeknek megfelelòen, a feltétleniil szukséges podgyàszt két mellékkocsival
magunkkal vittiik, a tbbbit pedig àtadtuk a Nadjezsda szàllitó-tàrsasàgnak,
a melynek fiókja van Vjemyiben, hogy a holmit egy hónapon belili Vjernyibe
szàllitsa. A megfelelò szàllitó eszkbzok keresése kòzben H amburger a tòbbi
kozt bevezetett a nagy taskenti Kervanszaraj- ba is, a hol, ùgy hitte, hogy
sikerulnie fog német parasztokàt kapni a szàllitàshoz. Mondhatom, hogy
alig akartam hinni a szememnek, a mikor a szàrtok, kirgizek és kis-oroszok
kòzott egy csomó hamisitatlan „svabot“ pillantottarhvmeg, hosszu kék
kabàtban, durva nagy csizmàban, olyan eredetiséggel, hogy jobban sem
kell! Ezek az emberek menonitàk, s tòbb nagy gyarmatuk van Aulìé-Ata
kòriil, a hol, ugy làtszik, igen jó dolguk van. Az oroszok, sòt még a kòr-
nyék orosz parasztjai is dicsérik oket szorgalmuk miatt, de kiilònben nem
nagyon szeretik 6ket, mert àllitólag gorombàk, és durva. makacssàg jellemzi
oket. Nem volt alkalmam ezeket a svàbokat kòzelebbròl megismerni, s azért
az oroszok panaszkodàsainak csak valószinuségét bizonylthatom, meri àz
a néhàny svàb fuvaros, a kivel H amburger alkudozni kezdett, teljesen
igazolta rossz hirnevét : a legvisszataszitóbb parasztgòggel tàrgyaltak veltink,
s àmbàr, a mint késóbb megtudtuk, tiresen mentek haza, nem sokat làtszótt
oket izgatni, hogy itt némi pénzt szerezhetnek. Végre is egyszeruen a
faképnél hagytak benntìnket, a nélkiil, hogy a kalapjukat is megemelték volna.
Ezek az alakok engem igazàn érdekeltek, mert àmbàr, évszàzadok óta
idegen népek kòzt —^ a Volga mellett tatàrok és oroszok kozt, most itt
Turkesztànban szàrtok, kirgizek és kozàkok kòzott — messze elszakadva
hazàjuktól élnek, még sem vesztettek semmit eredeti durvasàgukból és ònfeju-
ségiikbòi, Kiilònben ez a kis epizód is nagyon jól illusztràlja az „idegenek
iildòzését és eloroszositàsàt“ Oroszorszàgban. Az orosz àllam óriàsi hatalmà-
nak csak gyerekjàték volna ezeket a kis izolàlt népcsoportokat megsemmi-
slteni és teljesen felszivni, ha ez egyàltalàban rendszere volna az joroszok-
nak. Hogy ezek a gyarmatosok olyan hosszu idòn keresztiil is megtartottàk
eredetiségiiket, az csak az ellenkezòt bizonyitja, épp ùgy, mint a hirhedt
„szàsz kérdés“ Erdélyben, a mely màr régen tàrgytalannà vàlt volna, ha
a magyarok csakugyan olyan hirhedt elnyomói volnànak a nemzetiségeknek,
mint a hogyan kulònòsen az ujabb idòben kurtòlik.
De természetes, hogy ha ilyen kis csoport màr évszàzadok óta élvezi
a vendégszeretetet — màsnak nem igen mondhatom az iràntuk tanusitott
eljàràst gÉ- s még sem tud a hàzigazda kulturàjàhoz és jogviszonyaihoz
a kózép-Azsiai vasuton 67
llkalmazkodni, hanem jelentòségének egyàltalàban meg nem felelö, kiilòn-
H g e s àllapotot akar fentartani, s mindig csak zavarja az àllamot az 6
«pukòdésében : akkor azutàn okos ember nem veheti rossz néven a kor-
Hànynak, ha eros kézzel avatkozik a dologba, s nyugalmat akar teremteni
■ — saját hàzàban. Sajnos, a mai nemzetiségi küzdelmek kòzott az okossàg
'fhind ritkább és ritkább tiinemény lesz; nem lehetetlen, hogy egyszer
H a k majd a mi jó aulié-atai svàbjaink is,va kik eddig teljesen meg voltak
Mégedve sorsukkal s a maguk készitette sajttal, (a mely egyedtili ilyen
ijermék a' szàrtok és : kirgizek kòzott), elkezdenek a szàrtok, kirgizek és
Kalmükök kòzòtt államjogi faktor gyanánt szerepelgetni, s biiszkén muto-
g.rnak vissza távol nyugatra, a hol magas müveltségü òshazàjukat a
»eformàczió kedves hàborùinak idején kénytelenek voltak elhagyni, s azóta
bizony nem sokat tòròdtek vele.
Hogy azutàn az orosz medve nem nyùl-e bele a dologba ùgy, hogy
jiehéz mancsainak sùlya alatt még a csontok is zòrògnek, az más kérdés
B— én legalàbb meg vagyok èrròl gyòzòdve,. s egy cseppet sem venném
rossz néven.
De hàt a politika nem szép mesterség, s nem azért jòttem Taskentbe,
hogy nemzetiségi kérdések felett fllozofàljak, csak ùgy-ònkényteleniil meriil-
f c k fel elòttem a fennebbi gondolatok. A mikor meglàttam ezeket az érdemes
ftyarmatosokat, sòt meggyòzÓdtem, hogy sokan közülök egészen kitiinoen
3udnak oroszul, sòt még kirgiz nyelven is, különösen pedig, a mikor néhàny
■atal katonàval talàlkoztam, a kiket a szigorù fegyelem türhetö legényekké
Blakitott àt : akkor sajnáltam, hogy nem ezek k|f|ul a gyarmatosok közül
Bllasztottam magamnak tolmàcsot. Ezek a menonitàk, a kik a turkesztàni
»iszonyokat nagyon jól ismerik, sòt az,,-ottani csagatàj-dialektust is beszélik,
Snindehesetre sokkal hasznosabbak lettek volna, mint a mi tifliszi tolmàcsunk;
B l ip p e r t , a kinek orosz tudómànya idòkòzben nagyon is gyarlónak bizonyult,
$ |a ki az itteni khànsàgok keleti tòròk nyelvét egyàltalàban nem értette
Heg, noha fotyékonyan beszélt tatàr nyelven. A milyen nvakas természete
B i t , bizony egy cseppet sem igyekezett az itteni dialektust tar.ulmànyozni,
Htaem mindig csak azt hajtotta, hogy az idevalók vaiami szòrnyu zagy-
Blékot habarnak òssze, àmbàr „egyes szavakat egészen jól ejtenek ki tatàr
Byelven“.
I Ennek magyaràzatàul meg kell emlitenem, hogy a tatàr. nyelv màr
■ keleti tòròk nyelvcsoporthoz tartozik, s csak kevés eltérés észlelhetò a
Bànsàgok idiomàiban, a minthogy az òsszes tòròk nyelvcsoportok nagyon
Hzeli rokonok, s tàvolról sem lehet közöttük olyan eròs dialektusokat
H ni’ Pi- a német nyelvben a „platt-deutsch“, vagy az „ober-deutsch“
Blek tu s. A mig én az én szerény oszmàn-tòròk nyelvismereteimmel arànylàg
^BQrsan beleéltem magamat a kirgiz dialektusba, addig K lipper t mereven
^Rgmaradt a mellett, hogy a kirgizeket tatàr nyelvre akarta tanitani, s
5*