A mikor besetétedett, visszavonultam jurtomba, hogy gyertyafény mellett
kiegészítsem jegyzeteimet. Megjelent azonban T emir, hamiskás mosolylyal,
mint küldôttsêg, s az emberek nevében borsóhurkát kért. Az este nagy,On
szép, Naryn-kol nines már messze, kiiket is löttünk eleget, adjam meg nekik
hát ezt az élvezetet! Knorr biiszke lehet arra, hogy gyártmányát az ázsiaiak
annyira megszerették.
Jachtanomban turkáltam, de már csak néhány rudat találtam az orni-
nózus „Erbswurst mit Schinken“ felírással.
Derék müsszülmánjaimat hát vallásuk tanaival ellenkezésbe hozzam? No,
magamra vettem a felelósséget Allah és Mohammed er-rassml elótt, hisz
öntudatlanul elkövetett büncselekmények nem igazi bünök.
Tudtam ugyan, hogy a konzervek felírásai inkább csak eufemisztikus
természetüek, a fozésre azonban mégis magam vigyáztam fel és észrevét-
lenül halásztam ki azt a három vagy négy mikroszkopikus foszlányt, mely
a borsókolbász füstolthús-anyagát képviselte ; és a szörpa kitünöen ízlett,
embereim arezát nem homályosította el a bizalmatlanság.
Alapjában véve talán frivolitás volt, a mit müsszülmánjaimmal szemben
elkövettem; de olyan tisztességtudóan kértek, s tudtam, hogy nagy öröm et
òkozok nekik, s aztán elvégre, sohasem tudja az ember, hogy mitöl hízikl
Meg vagyok gyözödve, hogy tettem által egyik sem vesztette el a paradi-
esom iránt táplált igényeit.
Mindezzel meglehetôsen késô lett, s jurtomban éppen Ctoz-BEK-kel
beszéltem meg holnapi ütitervünket, a mikor lovak heves vágtatása ragadía
meg flgyelmünket. Tarka lovamnak megvolt az a rossz szokása, hogy rugott
és a többi állatot harapta, s Oruz-bek kiugrott a jurtból, hogy, mint már
annyiszor, néhány ostorcsapással észretérítse az ala-at-ot. Alig volt azonban
odakint, hangokat hallottam, határozott lóvágtatást, kiabálást; mägam is kiro-
hantam, de a. sôtétség miatt az elsö pillanatban sêmmit sem láttam, csak
vad kiabálást és patkócsattogást hallottam, mintha lovasok vágtatnának le
a völgyön. Közvetetlen utána Bilek vadászkiáltását, a ki rekedt ahi! kiál-
tással szintén az elhaló lódobogás után vágtatott.
Ugyanazon pillanatban K osztka és S zitnyikov is kijöttek a legény-
sátorból, az utóbbi, mint igazi kozák, betegsége ellenére is berdánkájával
a kezében. Néhány másodpercz mulva jurtunk tüzének bizonytalan, vörös
fénye mellett láthattam, hogy Attei, T emir és Oruz-bek két lovast tart
fogva. Mi is oda siettünk, s ennek a túlnyomó hatalomnak engedve, az
ismeretlen lovasok belenyugodtak sorsukba, s T emir ismételt felszólítására
leszálltak a lóról. Csúnya jelenet volt, a melyböl annál kevésbbé lettem oko-
sabb, mert embereim mind egyszerre kiabáltak, kirgizmódra hadonáztak, szóval
pokoli lármát csaptak.
Végre sikerült nyugalmat teremtenem, az egész társaságot jurtomba
rendeltem, s mindenekelött a dolgok állását kérdeztem ki.