kónnyen találunk kisegítót. Az eígyszerü oroszok azonban egészen külonôs
módon fôznek, t. i. nem készitenek minden étkezéshez külôn ételeket, hanem
egy füst alatt, korán reggel az egész napi szükségletet elkészitik, és pedig
nem takarék-tüzhelyen, hanem hatalmas sütôkemenezékben mindent teljesen
megfôzve.
Nyáron azonban, úgy lâtszik, nem igen végzik a fôzésnek ezt a saját-
ságos nemét, a mi a forró klima alatt nem éppen csodálatos, hanem azt a
kevés meleg ételt, a mit nyáron elkôltenek, az udvaron nyilt tüzon készitik,
feltéve, hogy esô, vagy homokvihar ebben meg nem akadâlyozza ôket.
Habár az orosz konyha nagyon ízletes, azok a kozàk nôk, a kiket
gyors egymásutánban alkalmaztunk konyhánkon, nem tudtàk megnyerni
izlésünket, mert minden nap más és más kvalifikálhatatlan kotyvalékkal
leptek meg bennünket. Meggyôkerezett s határozott ellenszenvem van az
expedicziók konyha-íigyeinek vezetése ellen, s azért ezt mindjárt kezdetben
visszautasítottam ; két társamnak, úgy látszik, szintén nem volt valami nagy
hajlandósága erre, s így llijszkben valósággal csak teával, tojással, konzer-
vekkel éltünk, meg az atamanok adományaival, a kik gyakran vendégeltek
meg hallevessel, stb., a minek ellenében viszont konyakkészletünket -dézs-
málták meg alaposan. Kirándulásunk alatt azonbán még jobban éreztük a
szakács hiányát, mert a kozákok ugyan ügyes ,,sztepnyák“-ok, azaz pusz-
tázók, de tisztességes, európaiaknak is élvezhetó kosztot nem voltak képesek
számunkra elóállitani. Csak K l ip p e e t fejtett ki itt némi tehetséget ; az a
saslik (nyársonsült), a mit ó készített, még sok tekintetben gyenge volt, de
a „zsarkoe“ nevezetü, vízzel párolt orosz „sültje“ csakugyan kitünó vol#|
Eletmódunk külonben ezeken a kirándulásokon nagyon egyszerü volt. Reggel
tea, délben ebéd, de csak akkor, ha táboroztunk, külonben a fo étkezésre csak
estefelé kerül sor. Etlapunkat igen kellemesen bôvitette a kumisz meg az airán,
a mit a nomádoktól szereztünk be. A kumisz tudvalevóleg1 megerjedt lótej ;
igaz, hogy kellemesen savanyú és üdító ize van, de mégis eléggé szeszes
¡tal, s külonósen éhomra élvezve, fejfájást, lustaságot és álmosságót tíkoz:.
Ezért szívesebben ittuk az airánt, a mely fótt és kihülés kózben megaludt juh-
tejból van, s az aludt tejhez hasonló, rendkívül tápláló és frissító italul szolgál.
A nyári hónapokban az airán és a kumisz a kirgizek egyedüli tápláléka,
a kik hihetetlen mennyiségeket képesek belólük megjnni. A K o b la n - b a ty e nevü
hósról szóló kazak eposz ezt a hóst akképen jellemzi, hogy elmondja róla,
hogy egyszerre két turszuk (bóriszák) kumiszt tudott meginni, a mit, tekin-
tettel arra, hogy egy turszuk mintegy 8— 10 liter ürtartalmú, csinos kis
virtusnak lehet mondani. A kazak hóst azonban lepipálja a kirgizek kedvencz
hóse, az óriási M a n a s z . B a t ir -M a n a s z úrnak ugyanis akkora volt mindig az
6 szomjúsága, hogy csak tíz csanacs1 kumiszszal tudta eloltani !
1 A turszuk kara-kirgiz neve.
A mi em b e re in k is, e lü k ö n BARLu-BAi-jal, ra jo n g ta k min d a k é t n em z e ti
ita lé rt, s m in d ig ki tu d tá k csinálni, h o g y a ta n y á ró l m e g u g ro tta k s fe lk e re sték
a leg k ö z e leb b i a u lt, a m in ek k é s ó b b m é g k e llem e tlen k o v e tk e zm é n y e i is
v o ltak . Bazar-Ukjé-ba n , a h o l leg in k áb b c s a k g y a lo g o s a n b a ra n g o ltu k b e
a v id ék e t, rá b e s z é lte k a z em b e re k , h o g y mivel a mi tá b o ru n k k ö rü l n a g y o n
r o s s z . a legeló, k ü ld jü k á t a lo v a k a t, k ü lö n ö s e n éjjelre, a leg k ö z e leb b i a u lb a ,
a m e ly a m a g a s té'rsz inen vo lt, s a h o l a lo v a k állító lag jo b b a n fe lü d ü ln ek .
A g a z em b e re k n e k e z t a z o n z ó ta n á c s á t a n n á l is in k á b b m eg fo g ad tam , m e rt
b e k e lle tt lá tn om , h o g y a ro v a ro k a n n y ir a ö s s z e g y ö trik e z e k e t a s z e g é n y
á lla to k a t itt a n á d a s b a n , h o g y p illan a tn y i n y u g a lm u k sin c s, s n a p ró l-n a p ra
ró s s z a b b lá b o n á llan ak . T é n y , h o g y n y á r e le jén a z Ili v ô lg y é b e n leh e te tlen a z
á lla to k a t legelte tn i.,
A szunyogok vaíóban kegyetlenül megkínoztak bennünket, s különösen
éjjei a- juft||an hallatlan ; zümmpgést vittek véghéz ezek a vérszopók. S e e l a n d
tanácsosné Vjernviben valósággal anyailag gondoskodott rólunk,’a mikor a
marli nevezetü fátyolszovetból zsákokat varrt a számunkra, a melyeknek
védelme alatt iegalább éjjel nyugodtan alhattunk; de vacsoraközben kénytelenek
voltunk vagy rovarport vagy nedves nádat égetni, úgy, hogy
ennek füstje reánk jojjön, külonben nem lettünk volna képesek á vacsorát
örökös vakarózás és íiessegetés nélkül elköltehi. Egyébiránt ez csak a kezdete
volt a szunyógiletnek, mert embereink nem gyóztek eleget mesélni a szunyo-
góknak a rrjiilí rengeteg mennyiségéról^a mely júniusban és júliusban lepi el
ezt a vidéket. Ezeknek a kedves kis állatkáknak kazak neve massza, s valóban
el- lehet mondani róla, hogy: nomen est ornen.
A nagyobb vadra való vadászat itt sein vezetett eredményre, a mit
annaß lehetett tulajdonítani, hogy a ‘Í|;6ség napfelkelte : után azonnal olyan
nagy létt, hogy az állatok inkább a hüvös éj folyamán jártak legelni. Saját-
iágos; hqgy a nappai forró óráiban mennyire elhallgat itt minden állati élet,
még madarakat sem lehet látni, talán néhány kánya (milvus) és varjú (Corvus
frugü'egus és comix) ' kivéfetével. Még igazi nappáli madarak is éjjeli életet
folytatnak itt, s azért az énekesek is csak a solétség bekoszóntével hallatják
hangjukat. Különösen feltünt az alkalmazkodásképessége egy kék czinke-
félének (Oyanistes tìiiansckanicus Sev1), a mely nagy számban fészkel á
nádasban és a füzes szigeteken. Nappai soha sem lehet hallani ezeknek a
kis állatoknak erós, a mi szénczinkék hangjára emlékeztetó szavát, hanem
a mint lëment a nap, hangzik tô le .a berek, s hallani egész éjjel, napfel-
keltéig, a mikor a perzseló forróság kezdetével ìsmet elhallgatnak.
A csápások számából. arra következtettünk,. hogy sok farkas lehet a
bozótban, azért sztrichnines csalétkeket raktam ki éjjelre, és csakugyan
sikerült is egy termetes hímfarkast elejtenünk, a melyen még rajta volt
egész .téli bundája. Az idevaló farkasok v«emmiben sem: különböznek az
európai alföldeken éló testvéreiktol.