a Korundu mentén, hogy felkeressuk tanyànkat, a melyet végre az ugyan-
ilyen nevu keleti àg mentén, széles, széltól védett volgy ólén meg is talàltunk.
Kegyetlentil hideg volt, de a levegó kristàlytiszta, s a hold eziistòs fénye
majdnem nappali vilàgossàggal àrasztotta el a messze kiterjedó, puszta
szyrtet és a kózeli Szàry-dzsaszyn-tau ragyogó havas csucsait.
Bek-tas még az este hazalovagolt, hogy segitséget hozzon hazulról,
embereim pedig mindenféle okot talàltak ki, hogy jó volna még egy napot
a Korundu volgyében tòlteni. Bar rògton àtlàttam a szitàn, hogy embereimnek
kumiszra fàj a foguk, de azért belenyugodtam a maradàsba, mert szerettem
volna még a Korundu felsó forràs-vòlgyét megtekinteni.
K artaigan kazak a tanyàn hàlt s csatlakozott hozzànk a Korundu-
karba vezetó kiràndulàsra is, a mi persze megint vadàszatból és geologiai
vizsgalódàsokból àllott. Az elóbbi eredménytelen maradt, a màsodik pedig,
habàr érdemileg semmi ujat nem hozott, pompàs kilàtàst nyujtott a glecser^
vólgyból a mintegy otszàz méterrel feltornyosuló fógerinczre, a mely szarv-
alakù, merész oromban kulminàl.
Este a tanyàn ismét néhàny Knorr-féle borsó-kolbàszt adtam a leveshez,
mert kenyérkészletiink fogytàn volt és takarékoskodnunk kellett vele. Embereim
rajongtak ezért az ételért, s azért a vaesoràt tamasànak jelentették
ki, a mivel a szép vaaàszatok eredményeit iinnepelték. Husz darab hiik
keriilt teritékre, s a napkòzben rendkivul heves napsugàrban szàradó bórok
valóban egészen kielégitó làtvànyt nyujtottak.1
Szeptember 10-én koràn reggel Bek-tas néhàny kazakkal és egy egész
sereg kumisz-tómlóvel érkezett tanyànkra, sót mi tobb, egy palaczk tejet is
hoztak, a mi ugyancsak rég óhajtott élvezet volt : nekem.' Az iiveget az
elórelàtó Oruz-bek kiilòn e czélra adta nekik; ennélfogva derekasan meg-
reggeliztiink. S miutàn igy tartózkodàsunk czélja „ki volt meritve“, — fel-
szedtuk sàtorfànkat és tovàbb àlltunk. A kazakok elbùcsuztak, hogy a Szàry-
dzsasz partjàn elveszett lovaikat nyomozzàk ; mivel mi a magasabban fekvó
vòlgyekben nyomukrà sehol sem akadtunk, a barantadzsik tehàt mélyebben
alattunk vonultak el. Ismét egyediil ballagott tehàt kis csapatunk a széles
vòlgyben, mint vaiami kis bàrka, mely a tenger hullàmainak veszi utjàt.
Àtkelve a Tiiz folyón, elvàltam a karavàntól s Temer és Attei kisére-
tében e meglehetósen jelentékeny folyónak partjàn érdekes, bàr tàjképileg egy-
hangu vidéken haladtunk felfelé. A Szàry-dzsasz-vólgy keleti felén nincsenek
tàblahegy-forma szyrt-plateauk, s nincsenek olyan meredelrsziklafalak, mint a
milyenek a màsik felét jellemzik; e helyett lankàs lejtóvel ereszkedik alà a
Szàry-dzsaszyn-tau gerinczéról a dombokkal hullàmos magas puszta, a mely
részben a vòlgybe lehordott hegyi tórmelékból, részben pedig a Szàry-dzsa-
1 A napsugàrzàs -{- 30° C. volt, a levegó homérséklete pedig -f- 4° és -f- 6° C. kozt inga-
dozott, s naplemente utàn mélyen lesiilyedt az olvadàspont ala.
szyn-tau mélyen lenyuló, ellaposodó oldal-
gerinczeibdl all, mely utóbbiakban észak-
nyugat-dél-keleti rétegcsapàs ismerhetd fel.
Ezeknek a hullàmos domboknak igen kulon-
bozó' terjedelme van: némelyek alig emelked-
nek 50 vagy 80 méterrel a puszta sikja folé,
s igv csak izolàlt, szanasZét szórt halmok-
nak làtszanak, màsok lankàs emelkedéssel
a nòvényzet felsd hatàràn feliil nyulnak,
s ennélfogva nemcsak fiiggóleges, olykor
bizonyàra 4 500 méternyi magassàgukkal,
hanem nagy horizontàlis kiterjedésiikkel is
jelentékeny képzódményeknek tekinthetok,
a melyek pi. a Tiiz és a Kuzgun-iij folyó
vidékén valósàgos elóhegység képét teszik.
Ezt a teriiletet magassàga szerint tòbbé-
kevésbbé iide funovényzet boritja. A hajla-
tokban szàmos lefolyàstalan té> a lejtokòn
pedig .sajàts.àgos forràs-mocsarak és lùpok
terulnek el, a melyeknek feneketlen, làgy
talaja àtlàbolhatatlan akadàlyként àllja utjàt
a lovasnak. Ez a neiiezen àttekinthetó, huì-
làmos térszin m|g a kòzelben emelkedo
Szàry-dzsasz-lànczot is eltakarja szemeink
elol, ugy, h<^y ezen az orokosen egyformà-
nak làtszó halmos vidéken a lovaglàs kétség-
beejtden unalmas és fàrasztó.
A Tiiz folyó nem ered ugy, mint nyu-
gati tàrsai, a folàncznak egyszeru glecser-
karjàról, és nem siet mélyen bevàgódott viz-
mosàsban meredeken, de àllandó irànyban a
Szàry-dzsasz felé, mint amazok, hanem felsó.
folyàsàban tòbb verszt-hosszat majdnem
pàrvonalosan folyik a fógerinczczel széles
volgyében,' s csak késóbb veszi fel a rendes
északnyugati irànyt. Ezt a hàrom vagy
négy kilométer széles volgyet tomeges, az
emlltett irànyban csapó hegyhàt zàrja le, a
mely épp ugy, mint a szembefekvó volgy-
lejtó, egyes eróziós feltàràsok szerint, szàlban
allò palakózetból àll ugyan, még sincsenek
meredek, kopàr szélei, hanem mint mindkét
145. k é p .