kor apokol égo torka menydorgésszeru robajjal hänyta ki tüzcsäväit, hogy
a hegy ingott, recsegett. — Itt ismertem meg az alvilàgot. minden dèmoni,
tüzben sziiletett alakjäval, a hogy ezt az emberi fantazia, ierotlenségének
tudatäban, a természet csodàiból összerötta, s megértettem, hogy ezek a ször-
nyuségek az ember-vilagnézetére rnilyen mélyen gyökerezo hatässal lehettek.
Itt, a Karagaiti völgy jégvermében, hasonló gondolatok keletkeztek
agyamban; hisz itt volt elöttem az àrnyekvilàg, hallgatag nyugalmänak
minden borzalmäval, az élet napvilägos fényben üszo vilägäbol kizärva, ¿llen-
séges, gyilkos hidegben, orokké egyforma, homälyos sotétségében. A görö-
gök napfényen felnött népe az ismeretlen tülviläg szòrnyuségeit a sotét
Hadesz éjjelében képzelte, s nem tudom, hogy melyik félelmesèbb, melyik
borzalmasabb : a plutói hatalmak dèmoni ösereje-e, pusztitó ttizével, a mely
szembantóan vilägitja meg az emberiség egész nyomorult kicsinységét, vagy
pedig ennek az élettelen arnyéknak hideg nyugalma, a mely vak szemek-
kel tekint a megfagyott semmiségbe.
A jégtomeg tükörsima feluletéról valósàgos sziklaajtó (oly- keskeny
rés, hogy lóhatról az ember kényelmesen elérheti mindkét falat) -vezet fel,
néhàny szaz lépésnyi hosszüsägban, a hirtelen, - minden atmenet . hélktil ki-
nyiló, napvilägos alpi rétre, a -mely két gyepes volgyteknó; egyesiilésébol
keletkezik. A sziklafalak mindkét oldalon majdnem derék^Sg àlàtt fordul-
nak jobbra-balra, s elvesznek abban a sziklavilägbän, a mely a völgyek lejtoit
mindkét oldalon koronàzza. Enyhe, begyepesedett halmok kèritik a barätsägos
medenczét, melynek kies volta a szurdok komorsaga utan kétszeresen élén-
ken hat. Aczélkék, mosotygóan dertilt ég borul a csinos kép folé, a Nap
melegen silt le a smaragdzöld pàzsitra, s ^ hàttérben,:mint drägakövek, ügy
ragyognak a két kis Karagaiti-glecser, meg a kà-rt körülövezo hófedte ormok.
Mindenfelé élet és fény, s az ember megkönnyebbiilten lélekzik fel, hogy àz
àrnyékos szurdok halotti kriptajaról épen menekiilt.
A sziklahasadékból kilépve, az egyik gyepes ärokban hatalmäs, fehér-
szakälld öreg kuldzsàt pillantottunk meg, s a*kuliszaszeruen hullamos tér-
szin lehetové tette, hogy gyalogosan, lovainkat vezetve, a néhany öl màgas
patakpart mentén latatlanul elérjilk a mäsodik àrok fedezetét. Fellopózkod-
tam TEMiR-rel gyalög a két àrk'òt egymastól elvalasztó halomra, négykézlab -
elöre csùsztam annak tetején, s ime, elöttem alig 300 lépésnyire,- ott pihent
mit sem sejtve a kuldzsa, még egy, hàsonlóan kifejlett tarsàval egyiitt. A
lovés dorrenésére mindkettö felugrott s ' menektilni kezdett ysr-.,:: de néhàny
ugras utan a sebesiilt kuldzsa megingott, még néhany tamolygó lépést tett,
azutän összerogyott s kilehelte päräjät. Erre a masik, a mely màr megle-
hetösen messze menekült, egyszerre -visszatért elesett bajtärsähoz, hullàjà-
näl tanäcstalanul megällott, s igy könnyen leterithettem a mäsodik golyóval.
Olyan tulajdonsàga ez a vadjuhnak, a mely elärulja igazi „birka“
természetét; ha csak nem csupa anya-vad van egyiitt, mindég a legnagyobb
F én y n y om a t Jaffé Miksa, Bécsben.