Elhatàroztuk tehàt, hogy az àllatokat legalàbb egy óra hosszat legel-
tetjilk, ezalatt magunk is szunyadunk egyet,. s este 7 óra tàjban ffljból
nekiindulunk. E kózben feltiintek a tevék is, meg a két elvàlhatatlan,
Barlu-baI és a volosztnoj is mellénlt ugratott s hozzànk csatlakozott. Ugy
1 1 óra tàjban értiink egy-aulhoz, valamivel a felett a hely felett, a hol
23-àn éjjel tanyàztunk. A hóség rettenetes volt, s lovaink àllapota miatt nem
is gondolhattunk a tovàbbutazàsra, habàr czélunktól, Ak-togoitól még
teljes 12 versztnyi tàvolban voltunk. Igy tehàt Terszkende-togoiban kellett
maradnunk dèli pihenóre s gyorsan szereztunk néhàny kazakot, a kik lova-
inkat a legelóre vezették. Ezutàn az iigyes P agudjin léczekból s az aulból
kólcsónzótt nemez-takarókból sàtrat rógtònzótt egészen a folyó partjàn, a
melynek àrnyékàban siettiink az elmulasztott alvàst lehetóleg gyorsan pótolni,
de elóbb BARLO-BAi-nak és a volosztnojrìak alaposan megmostuk a fejét, s a
kóvetkezendókre nézve minden kétséget kizàrólag kiadtuk a parancsot.
Egy kis ido mulva megérkezett a karavàn is, de csak a laucsik (teve-
hajcsàrok). és a derék E lly-bai kiséretében, mig Balta-bai az éj sótétjéhen
sikeresen megugrott s visszatért Narynba, a hol mindenesetre vaiami tamasa
volt elókésziìletben, a melyról ennek a barnabóru don Juannak nem volt
szabad hiànyoznia.
Kivettuk ezutàn a làdàkból a fózéshez sztikséges eszkozóket, s aztàn
■elóre kiildtuk az embereket azzai a hatàrozott paranescsal, hogy Ak-togoi-
ban 8 tevét rekviràljanak, azonnal àtpakoljanak, s folytassàk az utat Dzsol-
barszig, a hova az éj folyamàn mi is meg fogunk érkezni s. ott fogunk meg-
pihenni. Barlu-bai és E lly-bai lovait friss kazak-lovakkal cserélttik el, s a
karavàn ismét eltilnt az Ak-togoi felé vezetó uton.
Mi tobbiek àz idót, a mennyire lehetett, alvàssal és evéssel tóltottilk
egészen este hét óràig, s azonkiviil meglàtogattuk az ault, a melynek lakói
kiilònósen piszkos voltukkal ttintek ki. A karavàn eltàvozàsa utàn megérkezett
Balta-bai teljesen lezsarolt lovàn vàgtatva; az ut javarészét vàgtatva
tehette meg, s làtszott rajta, hogy igen kellemetlenul lepte meg, hogy éppen
a karmaink kòzé .szaladt. Szegény pejlovàt a tòbbi kozé ktlldtiik, 6 meg,
sajnos, nagaika helyett, a mit teljesen megérdemelt, csak alapos lehordàsban
részesiilt, s aziitàn azonnal uj lóra tiltettiik s a karavàn utàn ktildtuk, a
nélkiil, hogy airan és kumisz mellett kipihenhette volna magàt.
Mielótt lóra ultunk volna, mindnyàjan megfiiròdtunk az Ili udito habjaiban
s csak ugy indultunk el. Az àllatok legalàbb félig-meddig kipihenték magukat,
jóllakfak, s igy a lovaglàs egészen jól ment, annàl inkàbb, mert kellemesen huvòs
volt; valósàggal ujjà sziilettiink az egész napi rekkenó hóség utàn, a mely miatt
semmiféle munkàt sem tudtunk végezni. A hold is èlég fényes volt màr, hogy
derengó, misztikus fénynyel óntse el a ■ szakszaul sivatag homokbuc'zkàit.
Ez a halavàny vilàgossàg éppen elegendó volt, hogy a legkòzelebb
fekvó dolgokat felismerjuk s megkiilónbóztessuk az uton fekvó agyagtisztàsok