dzsigiti méltósàgànak feltUntetésére, de a hozzàvaló tòltéseket, kelló eló-
vigyàzatból, valamelyik jachtanomba pakoltam.
A veszedelmes szerszàmot (persze nem volt megtòltve), felhuzott -sàr-
kànynyal, magasra emelve ugrottam a szemtelen kazakok kozé, ràjuk kiàltva,
hogy mindenkit lelóvdk, mint a kutyàt, a ki még bt percz roulva itt lesz.
Embereimnek pedig megparancsoltam, hogy kòtozzék òssze azonnal a har-
madik foglyot, a kinek kiadatàsa felett éppen òsszetuztek, s vigyék a jurtba.
Néhàny percz mulva ez megtortént s erre lassali kezdtem olvasni, bir, iki,
ìtc s ... (egy, kettó, hàrem. . . ) a huszadiknàl lovòk! .
Huj ! hogy rebbentek szét egyszerre ! A nyeregkàpàra hajolva vàgtattak
szanaszét, hogy csak ugy repiiltek a ko-vek, s néhàny màsbdpercz mulva
a lódobogàs elhangzott a volgyben, s kis tanyànk kóriil megint ép olyan
békés csend honolt a hajnal rózsàs fényében, mintha mi sem tortént volna.
Ez volt „a kapkaU gyózelem“, a mely még sokàig kedvelt és klfiierit-
hetetlen tàrgya volt esteli beszélgetéseinknek.
Az egész dolog alig egy negyed óra alatt jàtszódott le s ' rnost^riàr
hozzàlàttunk tuzet rakni és reggelit fozni ; de elóbb leoldoztattam. a harmadik
fogoly kezérol a példaadàsképen ràkbtòtt guzst s. kiadtam a parancsot,
hogy neki ép ugy adjanak teàt és kuldzsahust reggelire, mint màsik két
tàrsànak. Àltalàban csak most, hogy nyugalom , àllt be, érdeklodhettem két
foglyunk irànt. Ezek az éj folyamàn nagyon megszelidiiltek is- kbny&rogtek,
hogy bocsàssuk óket szabadon, hisz àrtatlanok; ktilònosen a berdankàs
sirt sokat „szép fegyvere“ miatt, a .melyet mar most kétségtelenul bròkre
elvesztett. Néhàny havi bòrtònnel nem tòródik, de fegvvert tobbé sohasem
tud magànak szerezni s akkor aztàn hogyan éljen meg, mint vadàsz ? ■
Mélyen lesujtva àlltak ott a fìczkók A t t e i ó'rìzete alatt, à mig^ a sàt-
rakat felszedtuk s a tevéket kezdtiik felpakolni. Vaiami nagy bunòsòk nem
lehettek s a mikor onkenyt kezdtek segédkezni a pakolàsnàl, émbereim ugy,
mint magam is,- enyhébben kezdtiik óket megitélni. Ez a kedvezó hangulat
még novekedett, a mikor Bilek a lovak ósszeterelésekor lóhussal sulyosàn
megterhelt gebét vett észre, a mely az éj folyamàn a tóbbi lóhoz csatla-
kozott. A fiuk tehàt nem hazudtak, a mikor a hazaszàllitandó lòhusról
beszéltek, s igy az egész dolog sokkal àrtatlanabbnak tunt fel.
A k a r a v à n t e ló re e re s z te ttem , u tà n u k a h à rom fo g o ly k o v e tk e z e tt, s
m a g am TEMiR-rel, ORUz-BEK-kel é s S zm m K o v -v a l z à r tu k b e a m e n e te t. F o g -
ly a in k v a ló s z in u le g a r r a g o n d o lta k , h o g y m a jd a k a r a v à n in d u là s a k o r meg -
u g ra n a k , d e là tv a a fen n le irt in té z k e d é s t, c s e n d e s e n k e z d te k sirn i; de meg-
a d tà k m a g u k a t so rsu k n ak .-
A szegény flukat kezdtem sajnàlni, s miutàn néhàny versztnyit haladtunk,
s a szuk volgyben a menet rendje miatt lehetetlen volt kitòrni, magamhaz
intettem a puska-tulajdonost s egészen baràtsàgosan kezdtem vele beszél-
getni. Elbeszélte, hogy szegény òrdóg, a ki magàt és apjàt vadàszatból