elszórt sok birkabogyó arról tanuskodik, hogy ezekkel a kemény, fényes golyócs-
kákkal pompásan lehet játszani.
A csészéknek a deszkán való elosztásából, a mi különben a játéknak
tokéletesen megfelel, arra lehet következtetni, hogy a most említett primitiv
mód az eredeti. A lyukak alakja megfelel annak, a mit az ember négy
ujjával kaparhat a laza földben.
A kirgizeknek kedvelt mulatsága az ének és zene. A kazakok közt leg-
inkább külon kobzosok vannak, az úgynevezett àkyn-ok, a kirgizek azonban
maguk is majdnem kivétel nélkül értenek a zenéhez, egyik vagy másik hang-
szerhez, s mindenki tud több-kevesebb ballada-szerü hóskolteményt, vagy
kis dalokat, szöveggel. A rogtonzést nagyon szeretik, sot a kazakok szaka-
datlanul dudorásznak végtelen nótákat, minden értelem nélkül vonatkoztatva
az esetleg éppen felmerülo tárgyakra, a mi bizony sokszor kómikus. Felejt-
hetetlen marad például az a jelenet, a mikor egyszer az alsó Ili mentén
B alta-bai szolgánkkal a szakszaulon keresztül hazafelé lovagoltam. B alta-bai
egyszerre csak elkezdi a legmagasabb tenorból : „Já szeksze-úl, szeksze-úúúl !“
s elkezdett keseregni versben s hosszú panaszkodásokat énekelt a hóségról,
a szakszaul-sivatagról általában, s a mi unalmas lovaglásunkról különösen,
minden strófát azzai a hosszúra nyujtott refrain-nel végezve, hogy: „já
szeksze-úl, szeksze-úl /“ (óh szakszaul, szakszaul!)
A kara-kirgizek a következö zeneszereket használják (1. az elöbbi képet) :
3. ábra. Csór (fuvola), füzfaágból fúrva s birkabéllel bevonva, a mely
tarkára ki van festve vörös és kékszinü spirális vonalakkal. A hangot az ajakkal
és nyelvvel idomítják s ezért az eszközt nehéz kezelni, de különben sinos
vaiami kellemes hangja. Aránylag csak keveset használják, úgy, hogy pi. a
karakol aulokban csak egyetlen férfiút találtam, a ki félig-meddig tudott vele
bánni.
2. ábra. K'ijak (hegedü). Különösen a kara-kirgizek szeretik ezt az
egy darab fából kanálszerüen kifaragott müszert. ICét húrja van (k'il) egy-
szerfi, sodratlan loszörböl, a melyek alul egy bör fülbe, felül két hatalmas
csavarral {kulak) vannak megerosítve. Rezonáló felület gyanánt nedves állapot-
ban felszegezett s így keményen kifeszült bör szolgál, a mely a hegedü
fájának mélyedését csak félig fedi.
Ezen nyugszik a híd itepke) egyik lába, a melyet kis villás ágból,
vagy pedig a dzserganak (Hyppophae rhamnoides) gyokérhajtásaiból faragnak
ki. A vonó (dzsa) ugyanazon fának hámozatlan ágából van, a mire lazán
feszítenek ki egy csomó loszört. A zenész a vonót hüvelyk-ujjával és mutató-
ujjával tartja jobb kezében, míg a másik három ujjával a szört tarto börhür-
kot szorítja s így szabályozza a nyirettyü szórozetének feszültségét. A szer-
számon olyanformán játszanak, mint a kis bögön, úgy, hogy a hangszer
lába vagy a földön, vagy a müvész olében nyugszik. A hiivelyk-ujj hasz-
nálata is emlékeztet a bögön való játékra. A hangolás (quint), meglehetösen
magas és körülbelül a kis oktávában mozog. A kezdetleges hegedü hangja
csodálatósan teljes és tiszta, s azért nem kellemetlen hallani.
Meg kell említenem, hogy a hegedü testének jobb oldalán, közvetlenül
a nyaka alatt, egy csomó gyanta van felragasztva, tehát a játékosnak mindig
a kezénél van.
1. ábra. Kómyz vagy kóbyz (koboz). Ez a kazakok és kirgizek leg-
többet használt zeneszere s közel rokona a szártok (dumbra), a tarandzsik
(duta, dutar, revab) és a dungánok {dzsenza, szan-dzsenza) hasonló zene-
szerének is.
A kara-kirgiz kómyz egy darab fából van finoman kivájva, s vagy a
fenekén, vagy a rezonáló fenéken vékony deszkával befedve. A müszer
hangolása és kezelése legjobban emlékeztet az ismert orosz balaikára, azzal
a kivétellel, hogy a kirgizek gyakran tetszóleges hangolást használnak a
rendes quint-hangoláson kívül, hogy a különbözö hangnemekhez való tech-
nikát megkonnyítsék, ép úgy, mint a hogy az európai cziterán is van egy
úgynevezett segéd-húr.
A míg a felsorolt szerszámokat majdnem kizárólag csak a férfiak
használják, addig a doromb (temir-kómyz, vagyis „vas-koboz“) föleg a nök
zeneszerszáma, a melynek a gyüszüvel, tüvel stb.-vel együtt sohasem szabad
a magasan feltornyosuló noi turbán (dzsauluk) redöi közül hiányoznia. A
doromb vasból van kovácsolva s nem különbözik az európai dorombtó!,
bár maguk a nomádok készítik. A mardzsák valósággal virtuozítással kezelik
ezt a kezdetleges szerszámot s csodásan erös hangokat tudnak beiöle
kicsalni. Itt újból ki keil emelnem, az összes zeneszerekre vonatkozólag,
hogy a kirgizeknek kifogástalan eles zenei hallasuk van s zenei elöadasuk
mindig teljesen, hibátlanul tiszta.
Sajátságos, hogy a kirgizek ilyen zenei tehetséggel és jókedvü eleven-
séggel megáldva, nem ismerik a tánczot, de nem is ismernek semmiféle
tánczczal járó mulatságot. A táncz megvetése, úgy látszik, a török nép jellemébol
fakad, mert a nomádok felületes iszlam-vallása egyáltalában nem akadályozná
meg öket ebben a mulatságban, a minthogy a fanatikus városi mohamme-
dánok a hozzájuk bizonyára Iránból importált tánczot minden különös ellen-
szenv nélkül türik. Ernlítettem, hogy a kirgizek közvetetlen szomszédai, a kal-
mükkök és dungánok is tánczolnak, de a kirgizek még csak meg sem próbálják
utánozni ezt a müvészetet. Még az asszonyok és leányok is megvetik ezt a
férfiatlan, lealacsonyító mulatságot.
E helyett a kirgizeknek sportszerü mulatságai vannak. A legelökelöbbek
ezek között a sólymászat, a lövöfegyverekkel való vadászat és az agarászat.
Ezt az utóbbit a szemirjecsi kirgizek alig ismerik, de annál jobban a kazakok.
Állítólag Ferghanában úgy a kipcsakok, mint a kirgizek is szívesen agarásznak.
Ez után következnek a lovasjátékok, különösen a lóverseny (baiga),
meg egy jeu de barre-iéd&, kok-büri vagy kék farkas név alatt, a hol a
46*