I II
•Ml
m i l
1
¡111
■ ■
Végre minden rendbe jott, s orvendve ugortam a nyeregbe ; akârmily
szivesen hangzott is utânam a „proscsaite“, az orosz népnek a nagyon hosszii
idôre, a tôbbé viszont nem lâtâsra szóló bucsüszava : végre ismét kint lehettem
a szabad természetben, üj munkâra, s Isten segitségével jobb munkâra készen,
mint eddig.
A két ataman egész délelôtt nem tâgitott az oldalam mellôl, s mun-
kâlkodâsom kozben à lehetô legkedélyesebb môdon, egész a szornyüségig
akadâlyoztak ; végre még teljes diszben, lôhâton, el is kisértek.
Mig a nehézkes kocsik lassan megindultak, addig mi lovasok gyors
galoppban vâgtattunk végig a falu utczâjân, ki a pusztâra, kovetve a szo-
kâsi, a mi a szivélyes bucsü utân jôkedvü, gyors indulâst parancsol.
A Talgara folyócska mellett, néhâny versztnyire a falutôl, megâlltunk,
hogy a kocsikat bevârjuk. Az ataman egy bütykost s néhâny poharat hüzott
elô egyenruhâjânak mélységes zsebeibôl, s akarva nem akarva, még egyet,
egy utolsô bucsüpoharat kellett üritënem mindnyâjunk egészségére.
Rettenetes ital volt, vaiami „perczovka“ nevezetü, a mit paprikâbôl készL
tenek, s ügy égeti az ember torkât, mintha parazsat nyelt volna. Ezzel aztân
az Ilijszktôl és annak lakóitól vaiò bucsüzâsom ôrôkre felejthetetlenül volt
a torkomba belekarczolva.
Az a tam a n o k a z tâ n e g y u to lsô k é z s z o ritâ s u tâ n v is s z a té r te k a fa lu b a , m a g am
p ed ig a z d reg P a v e l - î é s E lly -b aM : a k o c s ik h o z ren d e lv e , SzrrNYiKov-val k ité rtem
â z ü trô l, h o g y a fa lu g jia s n y e “ (m ü v e lt fold) te rü le te it m eg te k in tsem .
Turkesztân klimâja alatt foldmivelés tudvalevôleg csak mesterséges onto-
zéssel lehetséges.. A teriileteket talajminôségük szerint tôbb vagy kevesebb
évig ôntôzik és hasznâijâk, azutân ismét hosszü idôn ât parlagon hagyjâk.
Természetes,- hogy nagyon érdekelt S z itn y ik o v vezetése alatt, a ki maga
is fôldbirtokosj megtekinteni ezeket a pasnyéket, és lâtni, hogy a parlagon
hagyott fôldek mint vâltoznak ât a legkopârabb, a legpusztâbh- ïiromsivata-
gokkâ, mig az ôntdzôtt terület rendkivüli üdeségben pompâzik. Sajâtsâgos
az, hogy a gabona;:^H)üza, ârpa, rozs és zab — meglehetôsen ritkâsan
nô, de mig minden egyes bokra hatalmasan fejlôdik, s egész csokor kalâszt
érlel, addig a szép rendes sorok kozt a talaj kopâr és sima, mint vaiami
szérün, a honnan minden gazt a legnagyobb gonddal gyomlâltak ki.
A talaj tülnyomôan losz; igazi humusz, fekete televényfôld egyâltalâban
ritka Turkesztânban, de a hol van, sem szeretik, mert .tülsâ’gosan buja és a
gÿom nagyon felveri. A lôsznek nincsenek meg ezek a rOssz tulajdonsâgai,
és mégis oly termékeny, hogy habâr nagyon hiânyosan munkâljâk is és
egyâltalâban nem trâgyâzzâk, 1 mégis minden évben kifogâstalanul terem.
1 Itt a dolgokat -a sik foldôn értem. Nagy vârosok kozelében, külônosen ott, a hol
gyapotkultura van, mint pl Szir-Darja tartomânyban, a foldmivelés sokkal jobb, sokkal inten-
zivebb és raczionâlisabb.