i viri
S t a
■
i
S i i !
f i l l i
! l i m i l i
f i
fe-””
iIli I
iti««
il I l i !
Hi
I®
I
i l i ■
! ; ■
sàpadt fehérségét a. novényzet sótétjétól, de arra mar nem volt elegendó,
hogy a vidék igazi jellegét is megismerhessük. Mivel így sem a távolsá-
gokat nem lehet kellóképen becsülni, sem pedig a dolgok igazi alakjáról nem
szerezhet az ember tiszta képet, azért elég tere van a fantáziának, hogy a
dolgok határozatlan tomegeiból, az árnyék és világosság változatosságából;
külonféle képzete keletkezzék a kornyezet valódi természetéról.
A fehér agyag-tisztások elott az ember hókolve tartjá vissza lovát, mert
azt hiszi, hogy viz, folyóviz, a melyben szelíden tükróznek a fekete sziklák,
a szakszaul-bokrok, s rezegve torik meg a holdsugár. Máskor vaiami falu
kerítései kozt képzeli magát az ember, szinte látni véli a házak barátságos
falait, a melyeken nehéz szalmatetdk sotétlenek.
Ilyen holdvilágos éjszakán, a mint álmadozva lovagol az ember a
szakszaul-sivatag halotti csendjében, oly fantasztikusnak, olyan mesésnek
tünik az fel, hogy nem csodálom, ha sok mesének és álomlátásnak lett
szülóje.Ú
tkozben Baklu-bai és a volosztnoj még egy kisérletet tettek, hogy
félrevezessenek bennünket ; meghívtak az Ak-togoi tanyára, a hol az eloljáró
lakott, hogy vegyünk részt egy báxány-dasztarchánban. Mivel azonban a sotét
éjszakában nem volt kedviink ilyen kerülót csinálni 7 versztnyire, azért a
meghívást hidegen megkószónve, visszautasítottuk.
Nemsokára ezután a volosztnoj búcsut vett tolünk, hogy visszatérjen
hazájába, de elobb P agddjin tolmácsolásával udvariasan megkoszontük neki
a „hüséges kiséretet“, s azután, szokás szerint, mindnyájan eróteljesen meg-
ráztuk kérges férfl-jobbját.
Éjfél után egy órakor érkeztünk Dzsol-barsz-ba, a hová a karaván már
megérkezett s éjjeli tanyánk már készen várt reánk.
Nem állítottuk fel égyainkat, mert a homok száraz és meleg volt,
hanem egyszerflen belebújtunk hálózsákjainkba, s ot percz mulva mindnyájan
mélyen. aludtunk, sorban egymás mellett.
Innen kezdve az utazás úgy ment, mint a karikacsapás. Részben a
tobbrendbeli fejmosás, részben pedig az a korülmény használt, hogy kiju-
tottunk a volosztnoj kerületébol, s így dzsigitünk nem juthatott már egy-
kònnyen vaiami tamasá-hoz, a melyet eddig elválhatatlan és mindenható
barátjának társaságában olyan konnyfi szerrel rendezhetett.
Korülbelül reggel 7 órakor indultunk Dzsol-barszból, hogy egy fél napi
utat tegyünk. Minthogy azonban a délelótt folyamán beborult, s a nap kelle-
mesen hüvos maradt, elhatároztuk, és pedig ezúttal Barlu-bai határozott
tetszése mellett, hogy egész nap utazni fogunk. Most, a mìkor ezek a flczkók
már nem lehettek tamasa-czimboráik kózott, maguk siettették legjobban az
utat vissza llij^zkbe, a húsosfazék mellé, az édes semmittevés birodalmába.
Dzsol-barsz kórül elvégzódik a szakszaul, a melyen eddig utunk nagyobb
részt vezetett. Ezután néhány óra hosszat sima füves térségen lovagoltunk,