patakok zavaros, tejszínü vizében nem ¡gen sokra mentünk a halászattal,
míg végre mindenféle kisérletezés után kitaláltuk, hogy délutánonkint, a leg-
niagasabb vízállás idejében, a halak azokra a tisztavizü helyekre szoktak
ósszeveródni, a hol vaiami forras, vagy jelentéktelenebb mellékér torkollik
a fófolyásba, visszaduzzasztva annak zavaros árját. Ezen okulva, már most
rendesen csak az ilyen helyeken merítettük meg hálóinkat, s fáradozásunknak
így tobbnyire meg is leltük jutalmát, úgy ezen a délutánon is, a mikor
tekintélyes számban ejtettük zsákmányul egy Diptichus-fajnak szépen tar-
kázott, pisztrángnagyságú példányait. Külünben legkozelebbi kirándulásunk
is a halászatnak szólt, mert — hír szerint — a Keng-szu (Széles víz) patak külonosen
bóvelkedik halakban, s azért elhatároztuk, hogy legkozelebbi tanyánkat
ennek a partján fogjuk felállítani.
Augusztus 21-én reggel indultunk B ek-szyltán társaságában, a ki egy
darabon elklsért bennünket a Berkut-szu volgyében. Ez a volgy, a mely
vaiami 10 0 méter magas lépcsorol egyszerre szakad le az Ottuk-tas vol-
gyébe, tóbb verszt hosszúságban nyúlik el, meglehetós meredeken e felett
a lépcsó felett, északkeleti irányban, szornyen szaggatott, rombadólt szikla-
falak kozott. A külünben elég jelentéktelen Berkut-szu hegyi patak a Terszkei-
ala-tauban ered, s felsó folyásában néhány versztnyire meglehetósen pontosan
észak-déli irányt kovet, egészen egy másik, keletról jovo kis forráspatak
torkolatáig. Ennek az utóbbinak volgyén haladtunk felfelé, nagyon meredek,
durva górgeteges tormelék-lejtón, függóleges sziklafal lábainál. Itt elbucsúzott
tolünk oreg barátunk, B ek-szyltán, s aztán O ruz-bek és K osztka kiséretében
egyedül lovagoltam fel egy hosszú, pupos hegyháton, a melyet helyben
elmállott tórmelék fedett, a hágó felé. A hágó magassága a tenger szine
felett kürülbelül 4200 méterre tehetó.
Természetes, hogy megint az obligát hózivatar sivított a fülünkbe, s
nehéz felhók fedték el jórészt a kilátást. Mindazáltal néha pillanatnyi, érdekes
kilátás nyílott észak felé a Terszkei-ala-taunak néhány hatalmas, délfelé
lejtó glecserére. A Berkut-ilágó tokéletes párja a Torpu-nak, azaz ez is ép
úgy, mint amaz, az Ottuk-tas volgyéból széles szyrt-hátakon keresztül szol-
gáltat utat abba a medenczeforma volgyteknobe, a mely a Száry-dzsasz és
a Küljii-szu vizeit gyüjti magába. Mindazáltal a tájkép itt sokkal vadabb,
sokkal szaggatottabb, - mint amott. Számtalan, mélyen bevágódott vízmosás
szeldeli òssze a széles pala-plateau hátát a legkülonbozóbb irányokban, s
ezzel keskeny, éles gerinczek keletkeznek, a melyeket gyakran diszítenek a
pusztulásból fenmaradt koszálak romszerü bástyái, fogasan, mint a fürész
èie csipkézve a sziklahát szaggatott taréját. Ennek a szyrtnek külonosen
dèli oldala szornyen szaggatott, s a szakadékok és sziklafokok egész labirin-
tusán kanyarogtunk lefelé, míg ismét az alpi legelòk régiójába jutottunk.
Az egyik vízmosásban vaiami 30 ullár (Megaloperdix nigelli), fogolyhoz
hasonló, de pulykanagyságú madár csapatjára bukkantunk. Ez a jó húsú
madár ugyan nagyon gyakori a Tien-san-ban, de nagy óvatossága és eló-
vigyázata miatt igen nehéz reá vadászni. Rendesen csak párosával, vagy 10—12
darabból álló csapatban lehet óket találni, s csak kivételesen veródnek ossze
ily nagy számmal. Egy szerencsés golyó blrtokomba juttatott kózülük egyet,
míg a tobbi igazi tyúkszerü robajjal rebbent fol s zajos ropüléssel szállt le
a vízmosások felett távolabbi iejtokre. Az ullár nagy ritkán rebbenik csak
fel, s rendesen futva, de rendkívüli kitartással igyekszik menekülni ; külonosen
ha vaiami veszélyt neszel, olyan sebesen iramodik fel a legmeredekebb
hegyoldalon is, hogy gyalogosan kóvetni teljes lehetetlenség. Legkonnyebb
volna még hajtással vadászni rájuk, de mivel így az eredmény alig áll arányban
a ráfordított fáradsággal, egyszerüen csak arra szorítkoztunk, hogy alkalom-
adtán, ha véletlenül találkoztunk velük, egy-egy golyót ropítettünk feléjük.
132. kép. Kilátás a Berkut-szyrtról észak felé.
Az ullár füvel és magokkal, de külonosen annak a sokféle vadhagyma fajnak a
leveleivel táplálkozik, a melyek oly jellemzóek a Tien-san hegyi nóvényzetére.
Ezeknek az aromatikus novényeknek az illata olyan erósen áthatja az állat
húsát, hogy annak rendkívül finom ízével, nézetem szerint, semmiféle más
szárnyasnak a húsa nem vetekedhetik, s még a kirgizek óskori szakács-
tudománya sem képes azt teljesen elrontani. A pompás madár megfigyelése,
mindennapiassága mellett is, mindig gyonyorkodtetett, de konyhámnak való-
ságos ünnepe volt, ha elejthettem egyet-egyet, s még most is csak azon
sajnálkozom, hogy ily szerencsés véletlen nem tobbszor tortént meg velem.
Meredek, nagy kiterjedésü gyepes hegyoldalon lefelé lovagolva, hosszú
NW—SE irányú volgybe jutottunk, a melyben tiszta, de nem nagyon bóvízü
patak omíott a Száry-dzsasz felé. Ennek a neve is Berkut-szu (Sas-víz), a
mint általában a kirgizek gyakran nevezik ugyanazon néven a hágó mindkét
lejtójén lefutó patakot. A Száry-dzsaszba való betorkolása elótt ez a patak
2 6 *