Ez a kis ravaszsàg abban àllott, hogy a mig B ek- szyltàn megtette a
kello lépéseket a bii-knél, hogy elismerjék a tulajdonjogból folyó korlàtlan
legeltetési jogàt, addig én a kòzségi elóljàróhoz (volosztnoj) levélben azt a
kérelmet ìntéztem, hogy engedtessék meg BEK-szYLTÀN-nak auljàval 14 nappal
tovàbb az Ottuk-vòlgyben maradni, hogy ezen idó alatt az nekem és
karavànomnak az emberhangtalan pusztasàgon tàmaszul és menedckhelyul
szolgàlhasson. Természetes, hogy a volosztnoj ennek a kérésemnek minden
nehézség nélktil helyt adott, s most B ek-szyltàn òromsugàrzó arczczal jott
jelenteni, hogy addig kapott engedélyt a szyrten vaiò maradàsra, a ineddig
nekem rea és auljàra csak sziikségem van. Ezzel idót nyertunk, s a mint
megtudtam, megnyertuk az egész iigyet is, mert a bii-birósàg B ek-szyltàn
javàra dòntott, s igy az én szerény. kòzbenjàràsom révén megmenekult attól
a meddo fàradsàgtól, hogy a rosszul jàrható Tiirgen-hégón kétszer kelljen
minden làbasjószàgàval, egész gazdasàgàval hiàba àtkelnie..
A kért halasztàs megnyerése felett érzett oromében màr most a jó
B ek- szyltàn mindent elkovetett, hogy kimutassa hàlàjàt iràntam, a mi persze
elso sorban a helyi szokasok szerint dasztarchàn rendezésében nyert kifejezést.
Hogy nagyon felszaporodott jegyzeteimet rendbe hozzam, de meg
azért is, hogy visszahozzuk egyikét a lògos lovainknak, a melyik utkozben
a Kuru-szai legeloire visszaszòkòtt, augusztus 21-ig az Ottuk-vòlgyben
maradtam. Ez alatt B ek-szyltàn teljesen a mienk volt s még éjjelre sem ment
vissza sajàt tanyàjàra.
A lakatlan szyrten vaiò tovàbbvàndorlàshoz néhàny elókésziiletet kellett
tenniink. B ek- szyltAn rendelkezésemre bocsàtott egy szép règi kasgari szo-
nyeget, a melyet màrkoràbban is hasznàltam s a melyet most megvettem
tole, hogy nagyon is konnyu tàbori àgyamat valamikép kibélèljem vele , a
mindinkàbb hustilo éjjelek alatt. Ezenkivlil vettem két hizott, majdnem anyànyi
bàrànyt, „vaskészletnek“ arra az esetre, ha a vadàszat nem volna elég
kiadós karavànom fentartàsàra.. Végiil még néhàny elrongyolódott ruhanemut
is okvetetlenul ki kellett javitani, a mire B ek-szyltàn harmadik felesége,
egy csinos, gòmbòlyu kis mardzsa vàllalkozott urànak parancsàra. A kirgiz
nók mind rendkivtil tartózkodók, illetoleg szégyenlòsek, s a mi kis vendégunk
is hallgatagon és szerényen lesutott szemekkel tilt munkàja mellett, a nélkul,
hogy a férflak beszélgetésébe elegyedett volna. Néhàny- lopva rànk vetett
pillantàsàból -azonban csakhamar .arra kellett kòvetkeztetnemj hog}r a kis
mardzsa szemenszedett kaczér holgyecske, a kinek gyermekes agyàban a
legcsintalanabb gondolatok kiméletlenìil czibàlnak meg bennilnket, férflakat.
Hogy egy kis hangulatot hozzak a helyzetbe, megkinàltam czigarettàval,
a mit minden mardzsa szenvedélyesen szeret élvezni ; kòszònetiil aztàn részem
volt egyikében ama kedves kis jeleneteknek, a melyek néha-néha felviditjàk
a vàndorélet rendesen komoly lefolyàsàt, de a melyek felejthetetlen komi-
kumàt bizony konnyebb àtélvezni, mintsem leirni. A kirgiz asszonyok nem
F én y n y om a t Jaffé Miksa, Bécsben.