Az ut eleinte ennek a glecsernek régibb morénàjàn merèdeken vezet
felfelé, aztàn ròvid, jobban jàrható darab utàn annak uj morénàjàra kapasz-
kodik fel, hogy végre a minden bizonynyal vonulóban levò glecser nyelvé-
nek mentén félig-meddig turhetó talajon vezessen fel a hàgó magaslatàra.
A ki làtott mar tekintélyesebb friss morenàt, annak fogaima lehet róla, hogy
milyen kellemes lovagló-ut eshetik rajta. Itt ugyan valamelyest segitettek a
kirgizek, mert a sziklatòmbòk khaoszaban vaiami òsvényfélének a nyomàt
mégis fel lehetett még ugy, a hogy ismerni, de lovaink még igy is eléggé
megsinylették e darabot, kiilonòs tekintettel a nagy magassàgra (4400 m.)
s csak reszketve, hòrgó lélegzettel kapaszkodtak fàradsàgosan kóról-kóre.
A hàgó neve Asu-tSr (hàgó-kar). Gyònyòru kilàtàs nyilik róla, habàr
nem is vaiami nagy vidéket òlel fel. Szabad kilàtàs ugyanis csak kelet felé
nyilik a felsó Tjub-vòlgy jeges vòlgyeire és relative jelentéktelen csucsaira,
tovàbbà egy keskeny résen àt nyugat felé a Turgen-basi teljesen eljegesedett,
merész csucsaira, mig a tòbbi irànyokban a kózvetetlen kòrnyezet vadul óssze-
szaggatott sziklavilàga takarja el a tàvolabbi vidékeket. De éppen ezek a
fantasztikusan szétszaggatott sziklàk, a friss hóval fedett hàgó keskenysége
és vadsàga, a kòrnyezó morenàk fekete kótómbjeinek romhalmaza, ellentét-
ben a hàttérben làtszó, vakitó fehér jégàr gómbòlyded formàival : az Asu-
tór hàgó kòrnyékét igazàn pompàs alpi tàjképpé varàzsoljàk, a melyhez
foghatót keveset làttam a Tien-sanban.
Lovainkat egy kissé kifujtattuk a hàgó alig 10 lépés széles nyergén,
aztàn megindultunk lefelé. Az ut nagyon meredeken, zegzugos vonalban
ereszkedik alà, tòrmeléken és gòrgetegeken keresztixl, kerek, kopàr szikla-
tóbórbe. A tórmeléklejtókhóz pàzsitos lejtók csatlakoznak, a melyeknek aljàn
csakhamar elértiik az Asu-tor-VóIgy fenekét s az ott tanyàzó : kirgiz àult.
Az ut hossza a hàgótól az aulig mintegy 3 verszt, a magassàgkulonbség a
kettó kòzott kòriilbelul 500 m., a mely szàmok élénk képet nyujtanak arról,
hogy milyenek itt az utak lejtói.
Az aul, a hol megàllottunk, a Bugu-tórzs egyik fónotabilitàsànak, az
óreg MóMUN-KHAN-nak a két fiàé volt, pompàs, derék embereké, a kik kòziil
kiilònòsen a fiatalabbik feltiinó szép férflu. Mint minden igazàn gazdag és
tekintélyes kirgiznek, ugy ezeknek is fìnom, valósàggal nagyvilàgi modoruk
volt, s a szivesség és udvariassàg, a melylyel fogadtak, a legjobb nevelésu
európainak sem vàlt volna szégyenére. Minthogy eddig elég sebesen mene-
teltunk és igy màr dèli 1 órakor érkeztiink meg Asu-torben, élhatàroztuk,
hogy mindjàrt folytatjuk utunkat a kòzeli Tiirgen-hkgòn is àt, ha ugyan
tevéink ezt az eróltetett menetet még kibirjàk.
A mig ezek megerkeztek, a fiatalabbik testver meghivott nagy, gazdagon,
feldiszitett jurtjàba s airannal és teàval vendegelt meg, mig embereimet bóven
ellàtta kumiszszal, ezzel a kedves dtalukkal. Vendégség kózben a szyrt
legelóiról adott felvilàgositàsokat. Elmondta, hogy az ó aulja az utolsó a
Tiirgen vidékén, s néhàny nap mulva testvérével egyiitt lefelé fog indulni a
vòlgyòn. Fenn a szyrten màr csak egyediìl a B ek-S zyltàn-T ochtoszùn aulja
legeltet, de hogy jelenleg hol tartózkodik, arról nincs tudomása. Valószinü-
ség szerint, a hágón tul, az Ottuk-tas vólgyében fogunk ràtalàlni.
Megragadta flgyelmemet az a pompàs berkut (vadàszó-sas), a mely
sipkásan, béklyózva ült a jurtban. A házigazda büszkén mutatta be ezt a
kedveltjét s annak majdnem egészen befejezett idomitàsàt. Volt ott egy
màsik, nem. régiben foglyul ejtett
sas is, a patak partjàn a jurt kòze-
lében meglànczolva, de ez még
òlyan vad és ijedós volt, hogy a
vele vaiò bànàs nem làt-
szott éppen veszélytelen-
nek. A mig ezekben a nemes
madarakban gyonyorkòd-
tem,, megérkezett karavà-
nom is, a mely derekasan
kilépett ugyan, de azért tel-
jes erejében volt, ugy hogy
hàzigazdànk szives marasz-
talàsa és az igért dasztar-
chàn ellenére is élhatàroztuk
az azonnali tovàbbindulàst.
A megérkezett embereket,
a kik ùtkòzben vaiami kirgiz
onkéntessel szaporodtak
meg, bóven ellàttàk kumiszszal,
aztàn alig egy orai
pihenó utàn megindultunk
derék hàzigazdànk kisére-
tével felfelé a patak vòlgyén
a liirgen-Ak-szu hàgó felé.
Az Asu-tSr patak jelentéktelen
122 kép. Az Asu-tor morénája.
kis forràs-patakja a Tiirgen folyónak, a mely a Terszkei-ala-tau fógerin-
czén, a vele hasonló nevü hàgó alatt ered s észak felé a Dzsergalàn-vólgybe
folyik. le ; ennek a vòlgye az Asu-tòr torkolatànak tàjàn széles, tágas, lapos
fenekü medencze, a melyet kòróskòrtìl teljesen hozzáférhetetlen, magas sziklàk
zárnak kórül. Nehàny verszttel feljebb osszeszorul a vòlgy s a Tien-San magas
vòlgyeire olyan nagyon jellemzó kar-alakot veszi fel, a mely mint hosszu,
félkor alaku mélyedés nyulik fel meredek és magas sziklafalak kòzott, majdnem
egészen a gerincz éléig.
A felsó vòlgyrészek magas fekvését csakhamar elàrulta a nòvényzet