oklére, rendes ülohelyükre. Láttam sólymot 500 lépésról egyenesen vissza-
témi gazdájához, s a mikor ezt megdicsértem, a kirgizek kinevettek,. mert
azt mondják, hogy jó sólyom több kilometer távolságról visszatér, ha gaz-
dája a khanát-ot meglebegteti. Azok után, a miket láttam, semmi okom
sinos, ennek az állításnak igazságában kételkedni.
A bozót, a melyet felhajtottunk, tele volt ugyan nyulakkal, de kevés
fáczán volt benne, s igy, sajnos, a vadászat kevés változatosságot nyujtott.
Mindazáltal a látottak is megmutatták, hogy milyen ég és föld külonbség
van az alacsonyroptü és a magasröptü madarakkal való vadászat kozott.
A karvaly .és a héja csak igazi útonállók maradnak, a melyek ugyan
utánozhatatlan ügyességgel tudnak a bozóton keresztül vergódni, sot szükség
esetében még a földön is üldözik a vadat, de mindig a fold kozelében
vadásznak, s kerülik a magas szabad levegót, a hol a sólyom van otthon
s a hova még akkor is felemelkedik, ha csak vaiami nyulat kell ;is leiitnie.
Még a lecsapásukban is nagy külônbség van; a héja inkább megragadja
az áldozatát, igaz, villámgyorsan és csodálatos ügyességgel, de ez 'mindig
csak megragadás marad. A sólyom azonban elemeütáris eróvel, mint az
égból lecsapó villám, zúgva zuhan áldozatára, hogy az embernek nines
ideje az ütés részleteit felismerni. A vadászat lovagias jellege tehát kétség-
telenül csak a magasröptü madarakkal, különösen pedig a nemes sólyommal
való vadászatban van meg.
Félek, hogy olvasóm türelmét kifárasztom, ha vadász-kirándulásunk
minden részletét leírom, azért csak két epizódot mondok el. Az egyik egy
erdei szalonkával (Scolopax rtisticnla) tortént, a melyet a bozótban több-
ször felhajtottunk, de megint mindig elbújt. Megjegyeztem a helyet, a
hol rejtözkodött, oda hívtam néhány solymárt s kértem, hogy vessék oda
sólymaikat, ha a szalonka fel fog rebbenni. Sajnos, véletlenül esupa karvalyok
voltak kéznél, mindazáltal a látvány gyönyörüen fejlödött ki, a mikor az
ismét fölhajtott szalonkát a madarak üldözöbe vették. Ellenségeinek láttára
ugyanis a világosságot nem szeretó erdei madár tágas körökben torony-
magasan emelkedett az ég felé, hogy így helyes belátással, az egyetlen
biztos úton meneküljón. A karvalyok sokáig kôvették, s meglehetós magasra
emelkedtek, de mégis csak alacsonyröptu madarak maradtak, míg a szalonka,
mint egy pont az égen,' északnak induit s eltünt örökre.
Minden vadász elképzelheti a pillanat érdekességet, a mikor az erdei
szalonka ragadozó-madár módjára, a'ragyogó fényes ég 'i’elé emelkedett. A
pillanat annál megragadóbb volt, mert a menekülö vad felrebbenésének elsö
perezében az ember azt hitte volna, hogy az üldözö ragadozók, mint a lég
igazi urai, most fogják kifejteni repülésbeli ügyességüket.
A második említésre méltó epizódot egy esoport szarka szolgáltatta,
a melyek a sólymoktól üzetve, hosszú kormánytollaikkal, mint rendkívül
ügyes és azonkívül ravasz repülómüvészek mutatkoztak be. Teljesen meg