tályban 50 kopekkel, a másodikban 30 kopekkel, a harmadikban pedig csak
20 kopekkel drágul. így azután a legmagasabb zónadíj.'.az elsó osztályban
csak 59 rubel, a másodikban 35‘40, a harmadikban pedig 23'60 rubel.
Azokon a vonalakon, a melyeken átlépik az európai Oroszprszág határát, a
határon újra kezdódik a zónák számítása. Ugyanez áll a krassznovodszk—tas-
kenti szakaszra is, kozigazgatási okokból, mert vasúti jegyet csak Szamarkandig
adnak ki, ott újat kell váltani. A mikor mi utaztunk Taskentbe, a vonaton csak
második osztályú kocsik voltak, és így a jegy Szamarkandig csak 15 rubel és
60 kopekbe került, onnan Taskentig pedig hat rubelbe, az egész, két és .fél napig
14 kép. A k6zép-ázsiai vasút kiinduló állomása és a règi orosz eródítmény sánczai krassznovodszkban.
tarto út tehát 21 rubel és 60 kopekbe, a mi a mi pénzértékünk szerint, az út ren-
geteg hosszához képest, igazán nevetségesen csekély 56 koronányi árt tesz k i!
A vonatok azonban nagyon tele vannak, s külónósen a kozépázsiai
vonalon nem lehetett volna elevenebb a forgalom, mint- a mit tapasztaltunk.
Néhány útitárs segítségével, a kiket még a, hajón ismertünk meg, lefoglaltunk
egy kupét, s azonkívül megismerkedtünk még az orosz vasutaknak két gyakor-
lati dolgával, a minek, tekintettel az utasok nagy számára, igazán orülhettünk.
Az egyik intézkedés az, hogy minden utasnak joga van éjjelre háló-
helyet kovetelni, minélfogva éjjeli útra egy kupéba négynél tóbb utast nem
szabad elhelyezni. Az utas így a tengeri hajókon levó hálóhelyekhez hasonló,
leeresztett ágyon kényelmesen tolthetL az éjszakát. A másik intézkedés az,
hogy a kocsiba annyi podgyászt szabad bevinni, a mennyi csak tetszik, hacsak
az utasoknak ez nincseri terhokre. A kalauzok segítenek a nagymennyiségü
csoma<rot lehetóleg ügyesen elhelyezni az ülések alá és a podgyásztartó
hálóban, de kiilonben is a legnagyobb szívességgel rflegtesznek mindent, hogy a
gondozásukra bízott utasoknak a hosszú utazást lehetóleg kényelmessé tegyék.
Mi hármunkat még abban a kedvezményben is részesítettek, hogy csak
hármunkat tettek egy kupéba, a hol csakhamar otthonosan elhelyezkedtünk,
s feszült figyelemmel kezdtük kisérni azaelindulást, a melyet itt Ázsia kiiszó-
bén, a hajdani katonai vonalon sokkal korülményesebbnek gondoltunk, mint
valóban tortént. De általában nem ez volt az. utolsó ilyenféle meglepetés, a
mely mindinkább azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy az európai
utazó, az ázsiai orosz fóldón nemcsak elvont tudományos dolgokat talál, a
melyek tanulmányozásra érdemesek, hanem vannak ott olyan dolgok is, a
melyeket érdemes nemcsak tanulmányózni, de H eg is tanulni ! . . .
A transzkáspi vasúton való utazás az európaira nézve rendkívül érde-
kes, mert ezen az úton a legkényelmesebb korülmények kdzótt ismerheti
meg mindazokat a tájképeket, a melyek KÓzép-Ázsiára tipusosak és jellem-
zók.. Az út helyenként tájképileg is vonzóan szépnek mondható, az állomá-
sokon pedig Belso-Ázsia mindenféle népe tolong a vonat korül.
. Krassznovodszkból délután 3 órakor indultunk, S csak akkor hagytuk
el a kocsi folyosójának ablakait, a mikor a kozelg'6 éjjel az idegenszérá, .festoi
tájék egészen besòtétedett. A krassznovodszki szildabevágás után a vasút
kozvetetlenül a KaspiAó partján vezet, a melynek smaragdzold hullámai saját-
ságos ellentétben ragvogr.ak a komor, sziklás és teljesen kopár partokkal.
Messze künn á tengeren látható világosabb foltok elárulják a sekélyes, záto-
nydá helyet, s ezeken riéhol óriási flamingó-csapatok tanyáznak, mint hal-
Sán y rózsászínú,: sürün redózott selyemszalág az almaSzín'ZÓld háttéren.
Vadkacsák csapatai kóborolnak a part hosszában, s messze-messze a
látóhatáron magányos Vitoria fehérlik, a mint a szél szárnyain dél felé tart.
Alkonyat felé a vonat a sokat emlegetett Uzboi. felé halad, a felé a mély
sülyedés felé, a mely a Nagy-Balkhán hegycsoportját elválasztja a Kis-Bal-
khántól, s a melyet a legújabb idokig az Oxus hajdani ágyának tartottak.
Mindkét oldalon vad, csipkés csúcsok emelkednek, vérvorós színben rágyogva
a leáldozó nap utolsó sugaraiban, míg a tàvoli perzsiai határhegyek már az
# j sótétjébe olvadnak, csak néhány hómezó fehérlik ide kisérteties halavány
¡színben, mint az elmult tél utolsó emléke.
Másnap reggel Gok-Tepe1 állomáson voltunk, a. sokat emlegetett turk-
men-erósségnél, a melyet S zkobelev tábornok vett be 1881 -ben; a z állítólag
Az orosz nyelvból hiányzik az o hangzó, a miért is az oroszok ezt a nevet Geok-
Tepének ejtik ki és írják ie. Ez az írásmód azután átment a tobbi európai irodalomba is. En
megtartom a szó fonetikus írását, Gok-Tepe, a mely torok nyelven „kék (vagy zold) domba-ot
jelent. Ez a név bizonyára az eródtól északkeletre levó, valószinuleg mesterséges halomra vonat-
kozik, s mely talán nem más, mint valamely S mindenesetre igen magas — úgynevezett hurgan.