miképen látogatja meg az ember az ázsiai bazárokat, illetóleg miképen
vásárol a turista.
E czélra Taskent festói, règi bazárjait választom szinterül és pedig
a legeldugottabb, szük utczácskákat* a hol az ezüstmüvesek testülete tele-
pedett le egymás mellé sorakozó bódékban.
Az izvoscsikot hátrahagyjuk az egyik, kocsival is járható utczában s
gyalog iparkodunk végig a bódék során, a melyek mindegyikében a tulaj-
donos vagy szorgosan munkálkodik, vagy pedig az édes semmittevésnek szen-
telve magát, isteni nyugalmával ül kuczkójában. Minden bolt elótt nemeztakaró-
val leterített padmaly emelkedik, a melyen vagy egészen. szabadon, vagy
pedig kis üvegszekrénykékben a mester müremgkeit állította ki kózszemlére.
Majd itt, majd amott kérdeztük meg egy-egy darab árát, vagy pedig
gondosabb megtekintés végett még kezünkbe is vettük, s ezzel a külonben
■üres bazár-utcza népének flgyelmét magunkra vontunk ; ha csak nincs nagyon
erélyes tolmácsunk, vagy dzsigitünk, akkor csakhamar hozzánk csatlakozik
vaiami tórt orosz nyelvet beszéló ónkénytes vezetó, a boltosok pedig elóbújva
odúik. sotét mélyéból, szivélyesen hívják az embert árúik megtekintésére.
A nyomorult utczákon, órák hosszat való kóborlástól fáxadtan, végre
éngedünk az egyik tiszteletreméltó, ósz szért meghívásának, s vagy térdelve,
■vagy tórókósen. ülve foglalunk helyet az üzlet: pódiumán. Vaiami jeladásra
a mindig ott ógyelgó ifjak egyik.e vágtatva rohan el, s par percz mulva
teás kannával és csészékkel tér vissza, s mindenekelótt teát, czukrot és
kenyeret tesznek elénk, a mely utóbbiakat a bolt tulajdonosa valamelyik
ládaflából maga kotorász szép lassan eló.
Egyelóre keveset beszélünk, s csendben van a néptómeg , is, a mely
lassanként osszegyült az üzlet elótt, s perczrol-perczre novekszik a szom-
szédos boltok odaseregló népével, meg a járókelókkel.
Lassanként aztán megkezdodik az alku; a kereskedó eloszor legszebb
dolgait mutatja meg, azaz talán azokat, a melyeken legjobban szeretne túl-
adni, de nekünk is van aztán alkalmunk, külonos kivánságainknak kifejezést
adnunk. Az preg csodálatos dolgokat szed el6 szekrényei és ládái feneketlen
mélységeibol, s lassankint a publikum ;is élénk részt kezd venni a dologban,
majd dícsérve, majd becsmérelve, majd a kereskedó által mondott árat
sokalva, majd meg a felajánlott árat keveselve. Ha vaiami a kivánt dolgok
kózül nincs oregünk raktárán, azonnal megbízza valamelyik szomszédját,
hogy teremtse eló; de persze egyszerre tízen is ugranak a bámészkodók
kózül, s vagy meghozzák a kivánt dolgot, vagy pedig egészen más valamit
hoznak, a miról azt hiszik, hogy el lehet adni.
Az európaiak gyüjtószenvedélyét már eléggé ismerik, habar valódi
mivoltáról fógálmuk sincsen. Azt is tudják már, hogy külónósen a règi
dolgokat nagyon szeretjük s esetleg jól meg is fizetjük ; az „antik“ szót
is eltanulták már, s ha valamit dicsérni akarnak, gyakran alkalmazzák.