saSte-r
H
fogyasztási szóvetkezetek mintájára itt is van egy, a mely az anyagi sziik-
ségleteket annyira kielégíti, hogy igazán alig marad említésre méltó hiány.
Ha valaki, mint mi magunk is, a pusztákról egyszerre jut a városkába, s
ott azonnal belép a társasélet keretébe, valóban csodàlkozhatik annak szin-
vonalán, ùgy szellemi, mint anyagi téren ; hosszabb tartózkodás utàn persze
más szinbe|f|tünik fel a dolog, mert lassan kidomborodnak azok a mélyre-
ható külonbségek, melyek a turkesztàni és a mi nyugat-európai viszonyaink
kozott fenàllanak, és melyek legélesebb kifejezéstiket abban a nagyon is
eliito megbecsülésben találják, miben az ido értékét ott és mi nálunk részesitik.
A kereskedÓnek, kinek àrdi egy évnél is tovább vannak ùton, mielótt
hasznothozó forgalomba helyezhetné óket, vállalatában egészen más alapot
kell keresnie, mint a milyent a sokszorositott forgalom tòrvényei kivànnak.
Ez az alap a tókenyereségnek a termeló részéról vaiò messzemenó hitele-
zésében, az olcsó munka kihasználásában és azon nembánomság kamatoz-
tatásában áll, melylyel a keleti fogyasztók az ido értékével szemben visel-
tetnek.E
zen kozkeletüvé vált eszmejárásnak kòszonhetò az, gSogy az orosz
nép valósággal beleélte magàt a keletiességbe, s annak gondolkodásmódját
úgy érti, mint talán egy más nemzete sem a vilàgnak.
A kis szàrt kereskedó pi., a kinek egész árúraktára IO'—12 szónyegból,
vagy egy csomó bórból, nemeztakaróból, vagy egyéb efféléból àllj elenyészò
csekély nyereséggel megelégszik a részletárúsításkor, de ugyancsak meg-
flzettetné portékájátv ha azt nagyban és egyszerre kellene szállítania. Ilyen
hirtelen vaiò, nagytomegü árúsítás ugyanis minden számítását osszezavarná,
s mindenekelòtt megròvidltené az árúkészletnek megfelelò, gondtalan bazàr-
élet idoszakát : itt tehát az idot épen ellenkezó értelemben becsülik, mint az
európai kereskedelemben ! Ezek a bazàrok, a mi fogalmaink szerint, mind
a legnyomorultabb zsibvásárok, a hol a legkisebb érték, a leghitvànyabb
árú felett a lehetò legelkeseredettebben alkusznak. De nem szabad elfelej-
teniink, hogy a fogyasztók nagy tòmege nagy csomó árút és értéket kép-
visel, s hogy az osszes osszekòtó szálak, a melyek a fogyasztótól a nagy-
kereskedóig vezetnek fel, t. i. az osszes kozvetító kereskedók es a kis
bazardzsijfe-ok,r a legszerényebb kis szàzalék-nyereséggel meg vannak elégedve,
mert saját munkájukat éppen nem számítják, és mert az árú eladasara sziik-
séges idót nem veszteségnek, hanem nyereség gyanánt kónyvelik el : hisz a
bazárélet a legkedvesebb, a legkellemesebb foglalkozásuk, mero mulatsàgos
idótóltés ! Igy tehát az àzsiai bazàrok kereskedelmi jelentóségét éppen nem
szabad kevésre becsülnünk.
Ilyen korülmények kozt nó fel a „szibiriàk“ (szibiriai orosz), és a
fiatai turkesztàni nemzedék születésétól fogva, s ezek a viszonyok, nem
1 Részlet-elárúsítók a bazàrokon.