Ezen az òròmmel iidvozòlt kiildeményen kivul Oruz-bek pontosan meg-
hozott mindent, a mit kivàntunk. Bilek az o vadàszkiràndulàsàról szép òreg
koszàli bakot czipelt haza ; T emir pedig kis, alacsony Dilje-Kitjruk (tevefark,
Caragana ytibata) bozótot fedezett fel, s abból derekas készletet szàllitott
haza, ugy, hogy règi idòk óta végre ismét magasan lobogó tàbortuz mellett
ùldogélhettunk; — oly kedélyes élvezet ez, a mit csak az tud megbècsiilni,
a ki heteken àt a fiistòlgó, buzòlgó tiszjek-tuz mellett volt kénytelen fanya-
logni. Egy szóval oly jó kedv honolt a tanyàn, s magam is, legalàbb ideig-
lenesen, oly jól éreztem magamat, mint màr igen régen nem.
29-én jókedwel pakoltunk òssze, s aztàn délelott fél tizkor pompàs
deriilt, de huvos idovel vonultunk ròvid marsrutàval a Bel-kara-szu (a gerincz
fekete vize) felé, a mely a folyón alàbb, annak balpartjàn torkollik a Szàry-
dzsaszba. A Szàry-dzsaszon vaiò àtkelés ezuttal semmi nehézséget sem okozott,
mert a kulonben sem mély gazló a bekoszòntòtt hideg idòjàràs folytàn teljesen
sikérré vàlt, ugy, hogy még utolsó kis tartalék-bàrànykànk is gyalog gàzolt
àt, a mint — szokàsa szerint — a karavàn utàn fatott.
Utunk délnyugati irànyban lankàsan hullàmos, gyepes térségeken veze-
tett àt, a hol a rendetlen halmok kòzott sok kulònféle kiterjedésu, tószeru
pocsolya teriilt el. Ezek a kis tavak mind lefolyàstalanok, egyik-màsik sós, :
némelyik kezd kiszàradni, màsok egészen kiszàradtak, ugy, hogy vastag,
hófehér sóréteg boritja mélyedésiiket. Temérdek vòròs-récze (Casarca casarca)
szàllingózott a tavak kòrul, ijedt sipogàssal menekiilve karavànunk kòzeled-
tére. Ennek a madàrnak osodàlatos alkalmazkodo-képességé van ; làttam
màr az Alduna nàdas rengeltegeiben, a Dobrudsa hinàrjaiban, a Fekete-
tenger partjàn, a hol vadàsztam ràjuk, ismerem a Kaspi-mélyedésbòl s az
Ili-vòlgy steppéirol, s most meg itt làtom a Tien-san 3000 méter rr.agassa-
gaiban, mint kòltòmadarat, s mindezek kòzt a kulònbozo kòriilmények kòzott
jelleme vàltozatlanul ugyanaz marad. A kirgizek csak golyós fegyvert haszsV
nàlnak s a madarakkal egyàltalàban nem sokat tòròdnek, ugy, hogy ezek
a madarak itt, a kulonben js majdnem egész éven àt lakatlan Szyrten, alig
ismerhetik az tildòzést; azeri itt is éppen olyan hiheteflenul' félénkek, mint a
sokat vadàszott Dobrudsàn, a hol az ataika a kis-orosz halàszok és vadàszok
kedves vadja. A kirgizek ezt a madarat àng’r-nak nevezik, sajàtsàgos, gyer-
meksiràsra emlékeztetò kiàltàsa miatt, a melyet ezzel a névvel egész kitiinoen
utànoznak.
Az egyik kis tó fòlòtt, riagy csòdàlkozàsomra, magànyos kis siràly rep-
kedett koriil : oly jelenség, a mely a kòrnyezó havasi vilàghoz nem làtszott
egészen illeni. Némi kis fàradsaggal s ravaszsàggaE sikeriilt elejtenem, s a
szép madàrban a kis-siràly (Xema wiinutum) fiatai példànyàt ismertem fel.
Megjelenését ily messze keleten és foként itt a havasvilàg szivében nem
vàrtam volna ; mindenesetre òszi vàndorlàsan jàrt a madàr, de az ut, a mit
vàlasztott, itt a Szàry-dzsasz vòlgyében, a mely 4000 méter magasra fòlnyuló
hegyekkel kòrulzàrt medencze, szokatlannak làtszik. Ez ismét egy
bizonyitéka annak, hogy még ilyen igazàn jelentékeny emelkedéseknek is
mily kevés hatàsuk van a madarak vàndorutjàra.
Négy óra felé értiink el a, Bel-kara-szu patakhoz, alig érkezett azonban a
karavàn, s kezdtek embereim a jurtok felàllitàsàra alkalmas helyet vàlasztani,
rògtòn leszàlltam a lóról s végigteriiltem a magas fuben. Ha eddig vaiami
hatàrozatlan akaratero fenn is tartott, sot még a siràly vadàszatàra alig egész
òntudatosan vàllalkoztam is, most màr eróm kifogyott ; reszkettem a làztól,
minden forgott szemem elótt s egyàltalàban nem emlékszem, hogy miképen
jutottam àgyamba. Két napig, 30-àn s 31-én, heves làzban fektidtem s
bevallom, hogy ez a két nap életem legkellemetlenebb emlékei kòzé tartozik.
Nyomorult àllapotomban, làzas fóvel, óràkig próbàltam kitalàlni, hogy mi a
bajom, mig végre arra dòntòttem, hogy tudógyuladàsom lehet. A mikor ezzel
tisztàban valék, csodàlatos tiirelemmel kovàcsoltam a terveket, hogy miképen
fogom magamat az Isszyk-kul vòlgyébe szàllittatni. Hogy lovagolni nem fogok
tudni, az vilàgos volt,, mert alig birtam az àgyamból fòlkelni. Ìgy aztàn
làzàlmaimban a legcsodàsabb hordószékeket és fuggóàgyakat eszeltem ki, a
melyeket majd két tevére kotiink, s ugy szàllitanak engem tovàbb. Csak
^Sy^tlen epizódra emlékszem, a 29-éròl 30-àra virradó éjjelen, mert ez nagyon
kellemetlen' emlék.
Forrósàgomban természetesen folytonos szomjùsàg gyòtòrt, miért is
hagy csésze vòròs borral kevert vizet àllitattam az àgyam mellé, a melybòl
idó'nkint egy-egy kortyot ittam. Éjjel nyugtalan àlmomból felriadva, ismét
ajkamhoz emeltem a csészét, de az be volt fagyva és pedig oly keményen, ‘
hogy még a kanàllal sem tudtam betòrni. Gyujtó utàn tapogattam, meg-
gyujtottam a gyertyàt, hogy kis asztalkàmon fekvò hòmérómet megnézzem:
ez ~ 12°-ot mutatoti. Kònnyen belàtható, hogy ez a felfedezés nem nagyon
emelte hangulatomat, kiilònosen, minthogy — fixa idea gyanànt — makacsul
meg voltam gyozódve, hogy tudógyuladàsom van.
Csunya, sòtet emleku oràk voltak azok, a melyeket ezen a tanyàn
àtéltem, kétszeresen csunyàk a miatt, hogy nem nézhettem veliik ép érzé-
kekkel szembe, mert' akaraterómet megingatta, só't megtòrte a làz.
Hàla Istennek, szivós természetem csakhamar diadalmaskodott az alat-
tomos ellenségen ; hogy tulajdonképen mi bajom volt, azt még ma sem
tudom, de a heves làzroham alapjàn felàllitott diagnózisom, ugy làtszik, nem
messze jàrt az igazsàgtól, s a betegség eros meghulésból szàrmazhatott. A dolog
màsodik nap annyira javult, hogy estefelé fòlkelhettem s meghallgathattam
embereim jelentését az idòkòzben tòrtént dolgokról.
Megindit.ó volt a kirgizek magaviselete betegségem alatt; vilàgosan
emlékszem, hogy naponkint huszszor is, hol az egyik, hol a màsik dugta
be fejét óvatosan a jurt ajtajàn, hogy megtekintse àllapotomat, vagy, ha
éppen szemem nyitva volt, részvéttel kérdezóskòdjék hogylétem és kivàn