de meg kell jegyeznem, hogy a k§lmék nem mind • belfoldiek, hanem nagy
részük Oroszországból, sot részben Indiából származik. Külónosen áll ez az
olcsó és konnyü vászon és gyapotkelmékre nézve, a melyeket alsóruházatul
használnak, s majdnem kizárólag európai gyártmányok.
Csak futólag említem, hogy a varrógép Turkesztánban is elterjedt ;
minden bazárban, ; sot még a karkarai vásáron ’is láttam, hogy a szabók
varrógéppel dolgoznak.
Igen festói a csizmadiák árúval tomott boltja, Az ázsiai népek makacs
konzervativizmusa miatt a lábbelinek kétségtelenül van ethnograflai jelentó-
sége,' s a külónbozó bazárok ilyenféle árúi teljes bizonyítékot is szolgáltatnak
erre nézve. Szamarkandban azonnal feltünnek az idegennek azok a durva,
magas, bama vagy voros szinü csizmák, a melyeknek egészen természet.
ellenesen magas és hegyes sarkuk van. Ez a 8—10 cm. magas sarok a
kéregbomek lefelé való megnyujtásából áll, a melyet a hegyesen.végzodó sarok
korül külónos módon korülcsavamak s alul szeggel megerósítenek. Ezt
a specziálisan ozbeg csizmát odább keletre hiába keresnók, mert itt már a
„szárt“ lábbeli az uralkodó. Ez talp és sarok nélküli, flnom szattyán- vagy
fényes-borbó'l való harisnya, berakott tarka sarokkal, a mely folé még az
utczára félcziposzerü, keménytalpú, alacsony sarkú papucsot húznak. Ennek
a lábbelinek a neve icsigi vagy mászi (b6rharisnya)¡ .és. képics (papúes).
A szártok és tarandzsik mind, de a két kirgiz-tórzs legnagyobb része is ezt
hordja, s állítólag „tatár“, azaz toróh eredetü. Van ezenkívül kirgizeknek
magas, igazi csizmájuk is, hegyes, konnyedén felfelé hajlított orral, igeri
magas, patkós sarokkal, a melyet gyakran készítenek varos bórból. Ennek
a neve dttiík és nagyon emlékeztet a règi magyar rámás-csizmára.
Derüs változatosságot hoznak a lábbeli-üzletek egyhangúságába a nó-
mászi-k, a melyek tarka, rózsaszin, világos-zold, égszin-kék puha bórból
készülnek, tarka hímzésekkel és bórvarrottas diszítésekkel. Hoztam ilyen
kirgiz nok számára készült csizmákat haza is, és bár a lehetó legnagyobb
számokat válogattam, itthon csak vaiami hamupipóke tudnáfiielhúzni; a mi
bizonyítja, hogy milyen flnomcsontúak a kozépázsiai nok.
Ennek a csoportnak befejezéseül felemlítem még azokat az üzleteket,
a melyekben az oltozet kiegészító részeit lehet kapni : óveketpóvkendoket,
turbánokat (itt csalmá-nak nevezik) stb., a melyek kózüi a süvegl/ereskedés-ek
a legjelentósebbek. Ép úgy, mint az ozmánok a fezt, ügy visel itt min-
denki a tulajdcnképeni- fóveg alatt kis sipkát borotvált koponyáján. Ennek
kirgiz neve tópu, az ózbek és. „keleti s¿árt“ neve tiibetei vagy tüvetei, míg
a tadzsikok kalaptts-nak. nevezik. Alakjára, szinére, anyagára és kivitelére
nézve temérdek változata van, de ez a külónbozóség nem esetleges vagy
ízlés-szerinti, hanem mindenesetre helyr—, és valószinüleg néprajzi oka van.
Csak a Szamarkand, Taskent, ezeknek vidéke és Khokand komyékére nézve
jellemzó sipkafttipusokat tudtam ugyan megállapítani, de ázt hiszem, hogy
igen hälädato§: feladat volna ennek a szämtalan alaknak eredetét és jelen-
toségét felkutatni. A szamarkandi sipkabazär a jelentékeny, falazott bazàr-
épiiletnek boven elfoglalja a felét. A kiàllitott tarka tópu-k, a melyek nagy
viràgokra emlékeztetnek, esinos, eleven képet nyujtanak.
A noi öltözetek az azsiai bazàrokbanL^g az európai viszonyokkal
ellentétben ® csak alàrendelt szerepet jàtszanak. A legtöbb nóiruha szö-
vete és szabàsa ugyanolyan, mint a férfiruhàké, csak a csunya lószór-
fàtyolok, a melyek a mi konyhaszitàink szovetére emlékeztetnek (csàsbend),1
valamint a legtöbbnyire vilägos-szürke szövetbol késziilt, zsäkszerü felöltök
(farandzsi)? a melyeket a nóknek az utczàn kell hordaniok: ezek igazi, való-
ban eredeti, de csünya, nói ruhadarabok.
A keleti piaczoknak sajàtsàga, hogy a. kereskedök az arukat leg-
nagyobbrészt ott helyben készitik, igy a most felsorolt ruhanemüeket is.
Habär az illetö boltokban rendesen mär csak a kész ärü van felhalmozva,
igen gyakran lehet lätni, különösen a keletre fekvo . helységekben, hogy a
varga meg a szabó munkajà mellett til. Ez a lätväny aztän ätvezet ben-
nünket a kézmuvesek csoportjähoz, a hol mindenféle hasznos dolgokat
készitenek.
Az illeto osztälyokban való séta igen érdekes, nem annyira a készit-
mények eredetisége miatt, hanem azért, hogy a kézmuveseket megflgyeljiik
munkäjuk közben. A szärtok rendkivül tigyes, fiirge kézmuvesek: Kezük
tigyessége még inkäbb szembeötlik, ha megtekintjük kezdetleges, durva szer-
szämaikat.
Mär a bognärok, acsok és asztalosok muhelyében is feltünik ez. Iromba
kordéikat (aria), ägyaikat, bölcsoiket, meg a többi fa-alkotmànyukat rikitó
szinükkel Jehet ugyan eredetieknek mondani, de egy cseppet sem izlésesek.
Készitéstik mindazältal teljes dicséretet érdemel, ha meggondoljuk, hogy
majdnem kizarólag a ketmen-nel, a turkesztäniak univerzälis szerszämäval
késztiltek.
A ketmen kapaszerü szerszàm, a mely elso sorban földmivelö esz-
köz, s a kemény, szivós lösztalajok megmunkäläsähoz olyan iigyes és
alkalmas alakja van, hogy még az orosz hadseregbe is behoztäk, mint
nélkiilozhetetlen felszerelést. De ezenkivül valamivel könnyebb és ügyesebb
alakban fejsze és szekercze gyanänt is szolgäl, s6t még a vésót is pótolja.
Igazän megfoghatatlan, hogy ezzel a hosszünyelü szerszämmal milyen toké-
letesen tudjäk megfaragni a földön fekvö, läbbal leszorltott alkotórészeket.
Hasonlóan egyszerü szerszämmal dolgozik a lakatos, a koväcs és a
bädogos, a kinek különösen öseredeti fujtatója ragadja meg figyelmünket.
Ez egyszerü, gyakran még szörös kecskebörböl van, a melyet tömlöszerüen
1 Perzsa szó, a melyet az özbegek is használnak.
2 Megfelel az oszmán feredzseh nevu viseletnek.