Az elóbb emlitett bozótos szigeten rendezett hajtóvadàszatunk nem
jàrt eredménynyel, de mégis olyas tortént, a mit el kell mondanom.
Abban a koràbban leirt szàraz folyómederben haladtunk a sziget vége felé,
a mikor egyszerre a tavaszi àrvizekból visszamaradt pocsolyàk egyikében
élénk loescsanàs hangzott. Eleinte ugy hittiik, hogy vaiami vizi patkànytól
szàrmazik, de aztàn P agudjin kideritette, hogy hai okozta. P agudjin, mint
igazi kozàk, természetesen szenvedélyes halàsz, s azért rògton belelàbolt a
vizbe, hogy a halat megfogja. Alig tett néhàny lépést a règi àg meredek
partja alatt fekvó, mintegy 26 lépés hosszu és 2— 3 lépés széles, s legmé-V
lyebb helyén mintegy méter mély pocsolyàban, a mikor valósàgos indiàn
diadaliivoltéssel adta tudtunkra, hogy a pocsolya tele van nagy halakkalJ
P agudjin segitségul hivta az egyik kazakot, s mig mi hosszu vesszókkel
lestiink a pocsolya sekély szelén felbukkanó halakra, addig ó egész muvészileg
kihalàszta az egész pocsolyàt, és pedig piros nadràgjàval, a melynek szàrait
alul bekòtotte s a kazak-hajtóval egyutt òreg-hàló gyanànt hasznàlta. A kozàkkal
egyhtt leguggolva a vizbe, kettojuk kòzt huztàk a nadràgot fel és lefelé,
A k ò n n y e in k fo ly ta k , u g y n e v e ttiin k a p a r to n , k iiló n o s e n , m e rt P agudjin
m in d e n n a g y o b b h a i ,,n a d r a g b a “-k e ru lé s é t fo ly to n n o v e k e d ó d ia d a lo rd ità ss a l
fo g ad ta .
De a zsàkmàny jelentékeny is volt, mert alig 10 percz alatt 34 marinka
kerult a nadràgba, a melyek koziil egy sem volt kisebb kilogrammosnàl, de
akadt koztiik 7- 10 kiiogrammos is. Néhany kisebb halat az alaposau fel-
zavart vizben nem lehetett tobbé megfogni.' A zsàkmànyt P agudjin ismét
visszarakta a rógtonzott halàszszerszàmba, s az egyik kazakkal visszakiildte
a tanyàra, mi pedig jókedvre hangolva, megkezdtuk a hajtàst, a mi azonban,
sajnos, a rettenetes suruségben eredményteleniil végzódótt. A marinka halak
azonban pompàs hallevest szolgàltattak, àmbàr a . schizothorax-félék husa
puha és nem vaiami kulonòsen izletes.
Sajàtsàgos tulajdonsàga ennek a halfajnak, hogy ikràja mérges, és
àllitólag mar néha halàlt is okozott. Az orosz urinép azért npm'. isjèszi
meg a marinka halat, de a kozàkok iigyesen ki tudjàk venni az ikrat, s az
egyéb mérges részeket a hai koromfekete hàrtyaval fedett belsejéból, s a tòbbit
minden félelem nèlktìl eszik meg. Mi is kòvettiik példàjukat,:és sohasem panasz-
kodtunk kellemetlen kovetkezményekról, sot az egyikschizothorax-félét,amelyet
az ilijszki kozàkok tévesen oszman-nak2 neveznek, nagyon jóizunek talàltuk, és
sohasem mulasztottuk el, ha alkalom volt rà, hogy ilyent készittessiink.
Ez a marinka-leves volt az utolsó étkezes Bàzar-bikjé-ben, mert még az
este visszaindultunk, és pedig, tekintettel a nappali hoségre, elhatàroztuk,
hogy éjjelenként fogunk utazni.
1 Oszman az orosz neve a dyptichus nemnek, és pedig kiilonoscn a Byptichus dyhotvsMi
fajnak. Az ilijszki kozàkok azonban a Schizothorax argenlalus-haM nevezik oszmaniiak.
Este hat orakor kezdtunk csomagolni, s mint rendesen, fenekes felfor-
dulas elozte meg a tovabbkbltozest. Felig nyitott es felig elpakolt ladak a
jurtban, meg a szabad eg alatt; itt az egyik csoport szorgalmasan pakol,
mig valakinek eszebe nem jut, hogy elutazas eldtt egy csesze teat kellene
inni. Akkor aztan kovetkezik a hozzavalo szerszam, a szamovar, a czukor,
a tea osszekeresgelese, a mi a kozakok tunemenyszeru rendetlensege miatt
nagy feladat. Egyik-masik dologert mar kesz csomagokat kell ujra felnyitni,
a pakolok nagy bosszusagara. Mialatt az ember a jurtban dolgozik, azalatt
egyszerre csak leszedik annak tetejet, mert a nemeztakarokra szukseg van a
62. kép. Csomagolàs a tanyàn.
tévék felpakolàsàhoz, s az utolsó pillanatban még élvezhetjiik azt a csinos
képet, hogy egyik-màsik még a teljesen lefedezett jurtban, mint vaiami
tyukketreczben dolgozik, holott a tevék mar majdnejptòkéletesen készen àllnak.
' E kozben a tevék és lovak kedélyesen kergetóznek, a tevék természetesen
nyihogva, borpbòlve és kòpkòdve, !s; . még jobban novelve ; a felfor-
dulàst, a mely 'akkor èri el tetópontjàt, a mikor a podgyàsz megszoritàsàra
szolgàló utolsó kotéldarabok és fapeczkek, mint rendesen, elkeveredtek, s az
eleven kazakok kiabàlva és szitkozódva keresik óket mindenfelé.
Végre hàl’Istennek ez a felfordulàs is véget ér, és végeszakadatlan „boldu-
ma?“ (készen?) kérdésekutàn végre mindenfelól megelégedetten hangzik a fele-
let, hogy -, „bolduk! hajda, hajda!‘: (készen! elóre, elóre!) A térdeló tevék utolsó,
panaszos bógéssel felkelnek, a lovasok lóra kapnak, s a karavàn megindul.