Szoros osszefüggésben van ezzel egy másik ismerteto jel, t. i. az a háton
lefüggó, díszes sallang, a mit a kara-kirgiz nük viselnek. Mindkét kirgiz torzs
szokása szerint, az asszonyoknak nem szabad a hajukat nyiltan és szabadon
viselni. Míg mindkét torzs fiatai leányai hajukat számos apró, részben hátul,
részben a mellükon alácsüngü varkocsba fonva viselik, addig az asszonyok két
vastag fonásba füzik azt ossze, melyeket hátul függve hordanak, és melyeknek
mindig eltakarva kell lenniok. A kazak nonek konnyü ez, mert az ó gallér-
szerñ, hátul hosszan lecsüngo kimisek-je amúgy is elrejti a hajat, de a
kara-kirgiz nónek külonos eltakarásra van szüksége, mert a lazán átvetett
szalakojma erre nem alkalmas. E czélra két tenyérnyi bársony-szalagból
a lk a lma s függüt (csacskap) varrnak, azt ezüst- vagy fémlemezkékkel, piros
selyemrojttal diszítik, vidra-(foíwd«z)-prémmel korülszegik, s aztán hajuk tovén
a szalakojma alatt megerósítve, szabadon engedik a hátukon lefüggeni, úgy
hogy hajfonatukat teljesen elfòdi. Mivel a háztartást kizárólagosañ a nü
vezeti, azért o hordja a kulcsokat is, s a ládák és jachtánok kulcsait is mind
ó tartja magánál. À kazak no rendesen nem viseli láthatóan ezeket a kulcsokat,
vagy legalább nem úgy, hogy feltünjenek, a kirgiz nS ellenben
büszke rájuk, szeret velük csorompolni, csilingelni, s ezért viseletének ki-
egészítéséül érdekes módon, mintegy ékszer gyanánt használja üket.
A kulcsokat tudniillik egy ezüsttel, vagy fémlemezkékkel kivert hosszú
szíj hurkos végébe füzik, s ezt a csaszmüucsak nevezetü szíjat aztán a
mardzsa (asszony) a csacskap alá rejtett hajfonataihoz kòti, úgy, hogy a
szíj egész a lábikráig csüng alá, és a reáerosített kulcsok és nehezékül
szolgáló voros, vagy sárgaréz díszító lemezek minden lépéssel esdfompolve
kalimpálnak a csuklója korül, a mi, úgy látszik, végtelen drbmére szolgál a
rátartós háziasszonynak,
A kara-kirgiz noi viselet még egy külonossége az a rovid, elül- nyitott
és tarkán himzett feketebársony szoknyácska, a mely a bü, fehér inghez
igen szépen, szinte kaczér módon illik. Hasonló szoknya-félét viselnek ugyan
még néhány más turkesztáni turk torzs asszonyai
is, de a kazak nokon sohasem -láttam, a miért is
Szemirjees dèli részén a kara-kirgiz viselet ismerteto
jeléül tekintem.
Nem tekintve a ruházat ezen külonbségeit,
továbbá a már említett, nem éppen jelentéktelen
dialektikus eltéréseket, vannak még finomabb
küldnbségek a két torzs kózótt, és pedig leginkább
lélektaniak, a melyeket az ember aránylag már
rovid ismeretség után is okvetetlenül észrevesz,
A kazak hangos, szemtelen, és nagyon kevéssé
szeretetreméltó, a mellett furfangos és egyáltalában
97 . kép. Kara-kirgiz nó. nem üszinte. A kara-kirgiz vonzóan nyilt szivü,
becsületes teremtés, a kinek természetes jómodorúsága, s az ázsiai kôrülmények
között valóban jólesó, szerénysége igen szimpatikus vonásai. Igen jól jellemzi
a két törzset az, a hogyan a fel’nottek bánnak a gyermekekkel, s a hogyan a
gyermekek viselik magukat az idegen látogatókkal szemben, Rongyos, piszkos
kölyökhad nem hiányzik egy nomád aulbol sem, s a kazakok közt ez a nyug-
talan, neveletlen, mindenüvé odafurakodó, mindenhez hozzányulkáló s minden
felett éretlen élczeit gyártó csorda valóságos csapás a betéró idegenre nézve.
Udvariasságról, kôszônésrôl stb. fogalmuk sincs ezeknek a félmeztelen kis
lurkóknak, hanem a helyett jókora adag ônfejüség lakik bennük, a mivel
minden pillanatnyi kivánságuk rögtön vaiò teljesítését megkövetelik, a mi
persze a szülökkel vaiò heves és minden tiszteletet nélkülozü feleselésben
nyilvánul, sot, ha kivánságuk azonnal nem teljesedik, valóságos dühôngési,
vad üvôltéssel kisért paroxizmusra vezet. A kazak nem neveli gyermekeit,
hanem keveset törödve velük, a kölykek azt tesznek, a mit akarnak ; más-
részt azonban nem is sokat teketóriázik velük, ha alkalmatlankodnak neki,
hanem egész egyszerüen kihajintja ôket a jurtból, ép oly egykedvüen, mint
a hogy a tolakodó ebet kiveri. Igazi gyermek-szeretetnek itt aiig van nyoma,
még az anyák részérül sem.
Egészén más a kara-kirgiz, a ki valóságos majomszeretettel csüng
gyermekein. Szinte kómikus, de mindenesetre megindító látni, ' hogy milyen
bensóséggel és szeretetteljes büszkeséggel beczézgeti és csókolgatja a kirgiz
apa az 6 piszkos kölykeit, s hogy a család minden férfi tagja, sót még az
idegen férfiak is, milyen kedves gondossággal, milyen szíves türelemmeí
viseltetnek a gyermekek iránt. Soha, de egyetlen egyszer sem hallottam,
hogy kara-kirgiz aulban durván, vagy csak hevesen is kiáltottak volna rá
vaiami gyermekre, s a kazakok határozottan szeretet-nélküli magaviseletét a
kirgizek között sohasem lehet tapasztalni. Ezért aztán a gyerekek is sokkal
Tokonszenvesebbek és ildomosabbak, mint a kazak gyerekek, s az idegenekkel
szemben tanusított udvarias és szerény tartózkodásuk teljes elismerést érdemel.
Igazi neveletlen kölykeket nem emlékszem, hogy a kirgizek közt láttam volna,
hanem annál több kedves, barátságos kis emberkét, a ki, ha az elsö félelmen
és az illem parancsolta tartózkodáson már túlesett, eleven és okos játszópajtás-
nak bizonyult. K icsik-O szmán (Kis Oszmán), Bk d e n 10 éves kis fia, a kivel
augusztusban voltam együtt a felso Dzsergalan-völgyben, egyike ezeknek a
kedves kis barátaimnak, s mindig örömmel emlékezem vissza az o gyerekes,
vidám fecsegéseire. Milyen komolyan és mennyi czeremóniával látogatott meg
ez a kis barna ficzkó! Milyen szivesen nyalakodott a czukron, a mit adtam neki,
s hogy ragyogtak a szemei, a mikor kipirult orczával bemutatta az irás nehéz
mesterségében elért jártasságát, vagy a mikor gyermekes fontoskodással reczi-
tálta a korán-szúrák bekezdö sorait : „Biszmittahi er-rachman er-rachím..
Szegény kis jószágok ! Ezeknek nines igazi gyermekkoruk a nomád
élet létért való nehéz küzdelmei közepette, vagy legalább nines meg az a