onként meghódoltak. Ez idötöl kezdödik a sajâtsâgos barâtsâg a tâbornok
«S a fejedelemnô csalâdja között, a mit még inkâbb elômozditott az 1894. évi
felkelés, mert itt ismét JoNOFF-nak, akkor még ezredesnek, kellett kôzbe-
lépnie. Mikor J o n o f f tâbornok, mint üjonnan kinevezett kormânyzâ, Vjer-
nyibe telepedett ât, M a c hm u d -b e k volt elsô lâtogatôinak egyike ; Andi-
dzsân-bol, rendes tartózkodóhelyéról, Taskentbe jött a kirgiz, hogy üdvözölje
a z Oroszorszâgbôl jövo JoNOFF-hölgyeket, de akkor aztân ügy elfogta a
vâgy, tâbornokât viszontlâtni, hogy lóra kapott s dzsigitjének kiséretében a
„csekély“ 700 versztnyire fekvô Vjernyibe lovagolt ât, hogy néhâny hônapig
vendége legyen.
Îgy ismertem meg érkezésem idején a tâbornok hâzâban. Ott lakott,
rendesen megjelent a szalonban, teljësen czivilizâltan, európaiasan evett a
többiekkel, egyszôval szivesen lâtott hâzibarât volt, bâr egy szôt sem
tudott oroszul, hanem még a hölgyek is kirgiz nyelven Voltak kénÿtelenek
vele érintkezni. Akkor még nem ismertem a kirgizek kôzt lévô rangkülënb-
ségek jelentôségét, s azt hittem, hogy vaiami dinasztâval van dolgom, abban
az értelemben, a hogy az irodalom beszél mindenféle „szultânokrôl“. Az
utazâs alatt azonban megtudtam, hogy a kirgizek kôzt tulajdonképen
nincsen rangfokozat, s hogy az ismeretes „àk-szijak“ és „kara-szïjak“-1
{fehér csont és fekete csont-) féle beosztâst nem lehet az európai született
nemességgel ôsszehâsorilitani, hanem fôként a gazdagsdg, de- még inkâbb
vaiami spontân, eredetére nézve nehezen magyarâzhatô tekintély az, a mi
egyeseket, vagy egész csalâdokat a tôbbi fôlé emel s különös befolyâSt
biztosit a külônben egészen demokratikus és semmiféle tekintetben seni
Tangosztâlyok szerint rendezett nép között.
M a c hm u d -b e k és anyja, a 80 éves K u rm a d z s a n -D a c h ta , érdekes példâi
ennek, mert szegények, de azért széles körben, még a kazakok között is,
a kik pedig nem nagyon becsülik a kara-kirgizeket, olyan tekintélynek ■ ôrven-
denek, a mire büszke Iehetne minden igazi törzsfö is. K u rm a d z s a n -D a c h ta
külônben is érdekes személyiség, a kinek torténete érdekesen* megvilâgitja,
hogy a nôk milyen szerepet visznek a kirgizek kôzt. Hogy 'honnan szâr-
mazik az ö befolyâsa, az éppen olyan rejtély elôttem, mint férjének a neve,
a ki külônben teljesen elvész nejének hôsi pâlyafutâsa mellett. Csak évekkel
■ezelött jâtszott rövid idöre némi szerepet, a mikor Khokand khânja ügy akart
a nö növekedö tekintélyének gâtât vetni, hogy a férjét foglyul ejtette. De
ekkor K u rm a d z s a n -D a c h ta leszâllt hegyei kôzül Khokandba, maga lépett a
khân elé s hidegvérrel kôvetelte férjének szabadon bocsâtâsât, mert külônben
30,000 lovas kirgizt züdit a vârosra. Hogy milyen korlâtlan hatalma volt a
régi jô idôkben az ilyen khânnak, vagy emirnek, azt nagyon jôl tudjuk
1 Sajâtsâgos, hogy a kara-kirgizek ezt a kifejëzést használják az ígazi csagatâj „ak szön-
g e k“ és „hará szöngek“ alakok helyett.
V ámbéry s a tobbi utazók leírásából, s nagyon jól ismerjük, hogy milyen
bánásmódban részesítették még az orosz tiszteket is, mint például S truve ezredest
Bocharában. Annál inkább feltünik az egyszerü mardzsa hatalma, a ki egy-
szerü kijelentésével teljesen czélját érte. Az orosz okkupácziót illetoleg is
minden attól függott, hogy miképen viselkedik az oreg vezémo ; J onoff
expedicziójának szerencsés kimenetele éppen ezért végleg megpecsélte Ferghana
békés, onkéntes meghódolását. De azért K urmadzsan-D achta tulajdonképen
még sem igazi fejedelemno. Nem származik vaiami règi fejedelmi
családból, sot nem is uralkodott sohasem a szó szoros értelmében népei
felett, mert szigorúan tekintve, a szabadon élo kirgizek kozt nines is admini-
sztrativ kormányhatalom, sot nines is ilyenre szíikség. Határtalan tekintéty,
vak bizalom az o tanáesában, volt hatalmának kútfeje, s ez beragyogta csa-
ládjának tobbi tagját, külonosen flait is.
Jelenleg Andidzsan kozelében, népe kozt él az érdekes no, nagy tekin-
télyben, mintegy nyugalomban ; magas kora kissé nyomasztó reá nézve,
nem tud már egyedül járni, hanem két ember vezeti ; lóháton azonban,
mint igazi kirgiz no, nem ismeri a fáradságot, hanem egész konnyen tesz
meg lóháton 60—80 versztet is. Legalább így beszélte nekem J o n o f f kis-
asszony, a ki sok hosszú útat tett meg együtt a matrónával.
P e r s z e , hogy n a g y o n s z e re ttem v o ln a a d e ré k MACHMUD-BEK-kel m o st,
a m ik o r m á r a n y e lv é t fé lig-meddig ism e rtem , e lb e s z é lg e tn i e z ek ró l a dol-
g o k ró l. S a jn o s a z o n b a n , lá to g a tá s á t m á r b e v é g e z te s v is s z a té r t tàv o li h a z á -
já b a , F e rg h a n á b a .
MACHMUD-BEK-kel való találkozásomat készakarva használtam fel ilyen
hosszú tereferére, mert ez érdekes világot vet Turkesztán mai állapotára.
Machmud-bek egész kòzònséges hegyi kirgiz, a ki semmiben sem külonbozik,
sem rang, sem müveltség tekintetében tòrzsének tòbbi tekintélyes urától.
Ezek az emberek mind értelmesek, tapintatosak és szimpatikusak. Velük
született elokelo modoruk, érintkezésüknek valóban keleties flnomsága, a
mely még az európiakkal való formális érintkezésre is teljesen képesíti oket:
ez lehetne az a hid, a mely a kultura tekintetében oly külonbozo két népet
egymással osszekothetné.
Iszlamjával és seriatjával, kirgiz tradiczióival és énekeivel, a jurt-életból
folyó igényeivel a nomád félvadnak tünik fel, s a nyugati kultura álláspont-
járól tekintve, talán az is. Azonnal lényegesen megváltozik azonban a kép
a mint a helyi viszonyok világításában tekintjük meg, mert ennek keretében
az eredeti benszülott nép úgy ósszes anyagi érdekei, mint kulturális sziik-
ségletei tekintetében számtalan helyen teljesen érintkezik a bevándorolt
oroszsággal.
Láttam szartokat, tatárokat, dungánokat és kirgizeket a legkülónbozóbb
állású oroszokkal tisztán társadalmilag, minden üzleti viszony nélkül érintkezni,
s azt tapasztaltam, hogy ez az érintkezés egészen természetes, minden