szetes gátnak a kimosott romjai, a mely a folyónak a porfirplateauból való
kilépése után állja útját.
A kis Kara-bulak (Fekete-forrás) pusztai folyó betorkolása alatt, (a mely
most természetesen egészen száraz volt); a folyó nagy kanyarulattal észak-
keletnek csap, hogy azután a hosszan elnyuló Malaj-szári (sárga szolga) dombsor
lábainál ismét hirtelen nyugatra kanyarodjék. Ebben a pusztai plateau és a
dombsor kozé benyuló óbólszerú mélyedésben eléri a folyó partját a Batpák
vagy Dzsaman-kum, azaz „Gónosz homok" nevü kis sivatag. Hatalmas
20—40 m. magas homokbuczkák szakadnak le itt a folyóra, a melynek ágya
ugyan nagyon széles itt, de a sok belehordott homok miatt nagyon sok
zátonya van, és külónben is igen sekély, úgy, hogy tóbbszór zátonyra jutottunk.
A tájkép itt sajátságosan vad, jobbról a meredek, egyenletesen sima, kopasz
homokbuczkák, a melyek kózt a mély vólgyekben, vagy a barkhánok elore-
nyuló, sarlóalakú karjai kozott règi, nagy nádasokat (kamiis) lehet látni,
háttérben a Malaj-szari északkeletre elnyuló, kék halmaival ; balra, a mennyire
a szem ellát, nádassal fedett, mocsaras ártér, a melyen a folyón keresztül
idáig elnyult hosszú, alacsony homok-halmok futnak végig. A lehanyatlott
nap sugarai az egész képre mély, aranyvórós szinü fényárt óntóttek, a meiytiól a
liláskék árnyékok erósen és.mély tónussal váltak ki,,;,«'
Ezen a széles oblón túl a folyó medre kózvetetlenül a domblánczolat
lábánál húzódik, s annak nyugati végénél élesen északra kanyaródik. Itt utoljára
szógellik ki a folyóra egy alacsony, de szaggatott és fantasztikus sziklafok,
a mely mellett evezó~hosszusagra hajóztunk el, Ez a Malaj-szári dombok
utolsó emelkedése, a Kara-tumszuh vagj^ „Fekete elóhegység“. Néhány
rozsda-réeze (Casarca casarca) emelkedik fel melancholikus kiáltásokkal a
hajó kozeledésére : bizonyára a fekete sziklafok hasadékaiban van a kóltó-
helyük.
A sziklafokot a folyam rohanó sebességgel kerüli meg,. azután kiér
messzeterjedó, gyengén hullámos síkságra. Alkonyatkor még néhány verszt-
nyire tovább hajóztunk a Malaj-szári dombok gyorsan ellapuló északi lejtóje
mentén, azután kikótottünk egy kis kirgiz-aul kózelében, alkalmas helyen,
éjjeli szállásra.
A pompás idóben a tábor felütése annyiból állt, hogy jó szellós helyen
felállítottuk tábori ágyainkat, mert itt a moszkitók kevésbbé alkalmatlan-
kodnak, mint a széltól védett, dúsabb nóvényzetü helyeken. Csakhamar pattogott
a tüz, forrott a konzerv-leves, B al ta -b a i pedig a néhány .száz lépésnyire fekvó
aulból rekvirált egy tórnio airant (felforralt és úgy megoltott juhtejet), a
mely az elmaradhatatlan teával együtt pompás vacsorát szolgáltatott, s a mely
után csakhamar elnyomott bennünket az álom.
Másnap (május 23-án) reggel 6 órákor tovább utaztunk. A folyó szélesen,
sok ágra szakadva, temérdek bozóttal benótt. sziget kózt folyik tova; a
partokon itt-ott széles nádas, vagy pocsolyákkal fedett homok-lapály terül