Az eredménydus nap
megunneplésére persze
hatalmas tamasàt ren-
deztiink, s egy szersmind
elhatàroztuk, hog5r né-
hàny napot itt tòltiink
az Ecskeli-tason. Egyik
tevénk majdnem telje-
sen felmondta a szolgà-
186. képi Eiejtett kuidzsa. latot, néhàny nap óta
magam sem voltam egé-
^ szen jól, s igy nem voltam ellene, hogy
néhàny napot pihenjtink. Végre felhaszriàl-
hattuk ezt az alkalmat arra is, hogy kész-
letunket, kulonòsen a czukor- és kétszersult-készletet kiegészitsuk. 0Euz-BEK-et
ennélfogva elkuldtem Przsevalszkba, hogy a megrendelt dolgokat vaiami jó
eros Dzsergalàn-volgyi tevével egyiitt hozza el.
Tanyanktól az ut Przsevalszkig 180—200 verszt lehetett, a melynek
legnagyobb része a Terszkei-tau, felso Tjub és Dzsergalàn vidékek nehezen
jàrható hàgóvidékeire esik. O ruz -b e k augusztus 24-én kora regge! indult el
a tanyàról és augusztus 28-àn este érkezett ismét vissza, de Przsevalszkban
24 óra hosszat kellett vàrnia, mig a ren3eléseket teljesitették ; az utnak
utolsó, 40 versztnyi részletét pedig a hozqtt teve lassù tempójàban kellett meg-
tennie. Ìgy tehàt kerekszàmban 400 kilométernyi utat hàrom nap alati tett
meg, vagy, ha a pihenésre és a lóvaltàsra naponkint 6 orai megszakitàst
szàmitunk, 54 óra alatt.
Az efféle dzsigit-virtusek napirenden vannak Szemirjecsenszkben, só't
nem is vaiami kiilònos dolgok, de bizqnyitékàt adjàk annak, hogy ezeknek
az embereknek milyen vasszervezettik van.
Az az òt nap, ài mit Ecskeli-tasban tòltóttem, kisebb-nagyobb kiràn-
dulasokkal telt el a kòrnyezó szyrtekre. 24.; 25. és 26-àn bejàrtam a
Szàry-dzsasz jobbpartjàn emelkedó szyrt-részletet az Ecskelì-tas és Dujelt-
Kujruk (Tevefark) patakok kòzòtt. Ez érdekes, kiilsóleg a Torpu-szyrthez
hasonló vidék, a melyen tòbb izben elórenyomultunk egészen a hóhatàrig.
Ennek a sarkvidéki jellegu, kopàr palaplateaunak vigasztalanul egyhangù
benyomàsàt mérsékelték azqk a mészkó-sziklacsoportok, a melyek itt-ott a
pala-rétegek kòzé ékelódtek. Az Ecskeli-tas (alsó karbonkori) mészkófalait
mar emlitettem ; ezeknél azonban festóiebbek voltak azok a vàrromokhoz
hasonló, karsztosan megpusztult sziklàk, a melyek majd a karrarai màr-
vànyra- emlékeztetó hófehér kristàlyos mészbol, majd pedig telt sàrgaszinu,
erezett màrvànyból voltak, mint a legszebb giallo antico, magasan feli.il-
emelkedve az enyhén domborodó; pala-halmok folé. Ktilonosen egy ilyen
sziklarészlet maradt meg emlékezetemben. Fenn, a hóhatàron tul, nem messze
a Terszkei-tau vizvàlasztó vonalàtól all ez. a komor csoportozat, a mely
annyira emlékeztet B racht E ugen : „A feledékenység partjai“ czimü büs-
komor festményére. Épp olyan hozzàférhetetlenul emelkednek a sziklatornyok
a hófedte pusztasàg folé, mint a képen, csak a viz hiànyzik, hogy a hason-
l.at tokéletes legyen. De a viz az élet, a rnozgàs eleme — itt azonban
még ez sem enyhiti a halàl tanyàjànak zordon vadsàgàt, itt még a kör-
nyezet is a félelmetesen egyforma, az orokké felfoghatatlan végtelenségre
emlékeztet.
Természetes, hogy napközi vàndorlàsaim alatt fìgyelmem javarészét a
Khan-tengri csoportjàra forditottam, s annak helyzetét próbàltam szerény
eszközeimmel megàllapitani ; nem kell bovebben magyaràznom, hogy ez a
„munka“ a tärgy pompàs volta miatt mindig ùj: és; mindig lelkesito élvezet
forràsa volt, a mit még; csak növelt, az a tudat, hogy elóttem igen kevés
európai embernek jutott osztàlyrésziil, hogy ezt a vidéket bebarangolhassa,
s fóképpea, hogy szemtöl-szembe làthassa. ezt a hegyóriàst. Sajnos, hogy
az ì-ASTMAN-féle iìlmek teljesen cserbenhagytak, a;, mikor a làtvànyt meg
akartam örökiteni, s szàmtalan felvételem közül alig egy-kettót lehetett meg-
menteni, a mi igazàn alig helyrepótolható veszteség reàm nézve.
Augusztus 27-én és 28-àn a folyó balpartjàn egész a Szàry-dzsaszyn-
ta.i làr.czàig nyomultam elóre. A -feladat megoldàsàt a Siimi és Korundu
folyók glecser-karjainak felkeresésével kezdettem, szàndékom levén a Szàry-
dzsasz összes meliékfolyóit egész a forràsukig bejàrni, hogy a Szàry-dzsaszyn-
tau szeikezetéról beható képet nyerjek ezzel a kissé fàradsàgos, de igen
egyszem módszerrel.
Mindig érdekesek voltak ezok a tò.bbé-kevésbbé vadàszattal is egybe-
kotö|t kiràndulàsok, de egyszersmind nagyon fàrasztók is voltak, mert ugy
làiszott, hogy ebben a nagy magàssàgban à nyàr végleg elmult: minden-
napossà vàltak a jégesók, a melyek sokszor valósàgos hóviharrà fejlódve,
egész a tanyànkig korbäcsoltak bennünket. A homérséklet màr a Keng-szu
allómàson is nagyon kozpìedett a fagyàsponthoz, mos|' azonban mind
mélyebbre sülyedt; 26-àn reggel sàtramban V / volt zérus alatt, 27-én màr
CSa^ B aT ®°> s ettöl kezdve körülbelül àllamdóan ugyanez maradt
a „szobahómérséklet“, a mi,,, körülbelül .8”—10°-nak felelt meg künn a
szabadban. Életmódunk ez idó alatt kifogàstalanul rendes volt. Reggel
6 órakor hivàsomra pontosan megjelent A t te i dbusha a gözölgö teàskan-
nàval s egész stereotip kérdésével: „Aman jatti-ma, Bai? . Jól aludtàl, uram?“
Addig azonban nem. öltözhettem fel, a mig egy kis tiszjek-tüzet nem gyuj-
tottak sàtramban, hogy legalàbb mosdó-szivacsom egy kissé felengedhes-
sen. Az oltozkodés nem .sokból àllt, mert a hideg miatt ruhàstól aludtam
s felébredésem utàn fel óra mulva rendesen màr nyeregben tjltem, hogy
együtt, vagy külön csapatokban napi programmunk végrehajtàsàhoz làssunk.