mint minden kurgànnak, ugy ennek a tetején is mély horpadàs van, a nél-
kiil, hogy pusztitàs nyoma làtszanék. Nagyon valószinu tehàt, hogy vaiami
sulyedés miatt, pi. vaiami sirkamrànak a beomlàsàval tàmadt ez a godòr,
nem pedig hogy kincskeresòk dultàk fel csucsàról kezdve, mint azt egyéb
helyeken annyiszor talàljuk. A nagy obo mellett nem csak egy kisebb all,
mint a hogy a monda meséli, hanem egész csoport van még ott,: a melyek
mind 1V,—;3 m. magasak, legfeljebb 6—8 m. àtméròjùek, s gòrgetegekbòl
vannak òsszehànyva. Ezek a nagy obo északi és nyugati oldalàn vannak
elhelyezve, és pedig egy teriileten, melyét sorba rakott kòvek, vagyis helye-
sebben, gòrgeteggel kikòvezett sàvok osztanak fel szabàlyos, geometriai
alakokba, ugy, hogy az egyes mezòket egymàst merólegesen keresztezò
vonalak zàrjàk kòriil. Efféle geometriai rajzokkal keritett halomsirokat Szibi-
riàban (R adloff) és nyugati Mongoliàban (P otanin) is talaltak. Minden való-
szinuség szerint a bronzkorból, vagy a régebbi vaskorból valók.
Néhàny versztnyire nyugat felé, olyan helyen, a mely uralja ugy a
T ju i folyó szuk volgyét, mint a K'iztl-kijah hàgóhoz felvezetò utat, vaiami
règi, terméskòbòl épitett négyszogletes vàrnak a romjai làtszànak, még elég
jó àllapotban, kiilonosen a kapufeljàró két elóreugró saroktornyàval még elég
jól felismerhetò. Kétségteleniil mongol eredetuek, mint a Csilik-parti erósség,
a melyhek hasonló az alaprajza.
Hogy milyen idòbòl szàrmaznak a Szan-tas obok, s vajjon òsszefiig-
genek-e ezzel a varrai, vagy azokkal a hatalmas, fòldbòl hànyt kurgànok-.
kal, a melyek a Kegen-Karkara siksàgon végig huzódó sorban àllanak, arról
nem adhatok felvilàgositàst. A kirgizek ugyarj beszélnèk vaiami J iip “ neve-
zetù népròl, a mely itt „zemànmda“ élt volna, s annak tulajdonitjàk a sik-
sàg kurgànjait s a vàr épitését, de hogy kik legyenek ezek a „hip“ népek,
arról nem tudnak semmit sem mondani, s csak azokra az idókre utalnak,
a mikor itt mindeniitt még a ,,khitai“-ok, a khinaiak uralkodtak.
Ùgy a Szan-tas kòriil, mint altalaban Szemirjecsben az archaeologiai
àsatàsoknak, szakszeru vezetés alatt, kétségkiviil érdekes eredménye lenne,
mert a mint làtni fogjuk, vaiami règi és elpusztult kulturànak hasonló nyomai
mindenutt, az egész hegység mentén lelhetók, bizonyitva, hogy igen règi
idòkben siirun lakott terulet volt ez, vagy legalàbb nagy kózlekedés vonult
erre végig, kiilonosen pedig a Szan-tas mélyedés ósrégi kòzlekedó ut lehetett
àz Ili-vòlgy és a nyugati teriiletek kózòtt. Éppen a vàrromokat szemléltiik, a
mikor megint a fejiinkre zudult egyike a szokott hegyi zivataroknak, a melyek
itt olyan vàratlanul szoktak kitórni, ugy, hogy bizony bórig àztunk, mielótt
bemenekiilhettiink volna a legkózelebbi orosz méhtenyésztò izbà-jàba.
Az Isszyk-kul medenczéjènek kòrnyéke, kiilonosen az észak felé fordult
lejtok hiresek arról, hogy a méhészetre kiilonosen kedvezò viràgdisz fedi oket.
Az orosz parasztok nagyban ki is, hasznàljàk ezt a kóriilményt, s igy
a hegyekben mindenfelé méheseket lehet làtni, melyek nem ritkàn szàznàl
tòbb kasból is àllanak. A tulajdonosok a kòzelben épitenek maguknak vaiami
egyszerü izbát, a hol nyáron át òrzik a méhest és bevárják a'bòséges és érté-
kes aratást. A Przsevalszk-vidéki méz egész Turkesztànban hires az 6 tiszta,
pompás, aromatikus édességéról : nagy mennyiségben exportálják nyugat felé,
s ámbár nevetségesen alacsony ára van ott a helyszinén — hisz alig flzetnek
érte tóbbet, mint 1—3 rubelt pudonként — mégis tetemes jòvedelme van belóle
a méhésznek.
A méheskertek rendesen nagy teriiletet foglalnak el, mert az egyes,
tarkàra festett fàból osszerótt kasokat tóbbszoros sorban állítják fel, tòbb lépés-
nyire egymàstól ; némi, az esò ellen védò kis fedélen kíviil ezek az idójárással
szemben egyéb védelemben nem részesiilnek. Rendesen a méhes vaiami fes-
tóies vòlgykatlan òlébe simul, s igy igen kedves képet nyújt, annál is inkàbb,
mert a szinesre mázolt, magas kasok kis deszkatetqjiikkel siremlékekre emlé-
keztetnek, s az egyszerü kerítéssel korülvett méhes úgy tünik fel, mint vaiami
békességes, csendes falusi temete.
Itt dèli pihenòt tartottunk, a míg a heves zápor alább hagyott, s aztán
folytattuk utunkat, a mely meredek èmelkedéssel a Kizil-Kijah lánezon àt a
Dzsergalàn vòlgyébe vezetett. A Tjub vòlgye' ugyan a legròvidebb kijàró
volna az Isszyk-kul medenczéjébe, de vòlgye alább oly szük szurdok, s az
árvizek annyira veszélyeztetik, hogy màr régesrégtòl fogva jobban szerették
a Kizil-Kijah (Vòròs talaj) hàgón vaiò àtkelést, s ma is erre vezet a rendkívül
jó karban tartott tnegyei ut.
Sürü felhòk gomolyogtak a hegyoldalakon, a mikor a tàgasan kigyózó
üton felmàsztunk, s e; ipiatt nem volt kñátásunk. Mi, a sivatagból jòvòk
azonban élveztük ezt a kòzvetetlen komyezetünkben nyiló képet is, mert igazi
¡dpi kép volt, s emlékeztetett azokra a kedves ószi hangulatokra, ' à mikor
szarvasbògés idejében a fenyves sòtét lombját nehézkesen üli meg a fosz-
lányos, sürü kòd, s a vòlgyzugok üde nòvényzete màr ószies szint kezd
felòlteni.
A Kizil-Kijah lancz ott, a hol a hàgó atkel rajta, vòròs szinü agyagos
fòldnemmel van fedve, a melytòl a hàgó s ezzel a làncz nevét vette. Nem
emelkedik a làncz magasra, (a hàgó csak mintegy 2200 m. magas), azért
a füves lejtòket màr nagyon megperzselte a forró nap, a mi még- csak novelte
a sürü, szürke kòdben az òszi hangulatot. A hágóról az ùt inélyen bevàgó-
dott vòlgyben vezet le, a melynek oldalait sürun borítják nem éppen jelen-
téktelen erdófoltok, a mit természetes òròmmel làttunk a steppék és sivatagok
fárasztó egyhangúsága utàn.
A sietve rohanó patak partjàn, meredek homokkó-sziklàk fenyvesekkel
koszorúzott csoportja lábánál, festóien hùzódik meg egy kis ffirés^malom, a
mely mai utunk., vegczelja lett volna. De mivel megtudtuk, hogy a przsevalszki
keriileti kapitàny éppen most vezeti a Dzsergalan partjàn a volosztnoj-
vàlasztàsokat, ezzel pedig okvetetlenül beszélnünk kellett, mieló'tt keriiletében
18*