valamit, de a tobbit maga vàgja zsebre, mig a tulajdonos busan nézhet az
àllatjai utàn.
Igy azutàn a rekviràlàssal megkàrositjàk az egész tanyàt, egyrészt a
„vàltsàgdijakkal“, màsrészt az àllatok kiszolgàltatàsàval, a miért a tulajdo-
nosok semmit sem kapnak. Persze, hogy azutàn az egészért az idegent szidjàk,
sót a kormànyt is, a mely ezt a jóakaró rendeletét bizonyàra nem a dzsigitek
piszkos eljàràsànak kedvéért adta ki.
Nem ritkasàg, hogy valamely kirgiz-aul az európai utazó-karavàn elóì
ósszepakòl és nyomtalanul eltunik: félnek a dzsigitek zsarolàsàtól, MindazOri-
aitai nagy hiba volna a nomàdokàt ettol a tehertó'l teljesen felmenteni; ezek
az emberek cizsi&ìàli, a kik a legkisebb elnezést is gyengeségre magya-
ràzzàk, s hallatlanul szemtelenek és tolakodók lesznek, Az európainak veliik
szemben az ù r tekintélyével kell fellépnie, a. mit az orszag némi ismerete
mellett kònnyen tehet is, a nélktil, hogy a jog, vagy a méltànyossàg hatàrait
ezzél tullépné. Az orosz tórvények és rendelètèk is ezt czélozzàk elismerésre-
méltó tòrekvéssel, s ha itt-ott kihàgàsok fordulnak is eló, az nem a rendszer
hibàja, hanem a végrehajtó személyeké. S zeverczov, az ismert utazó sótét
szinekkel irja le azokat az àllapotokat, a melyek az abszolut szolgalmi kòte-
lezettséggel egyutt jàrtak, kòzvetetlenul az okkupàczió ideje utàn, a jcozàkok
hatàrtalan kapzsisàga miatt. Ma màr sokkal jobb dolguk van a nomàdoknak,
mert ma màr sokkal kevesebb tér nyilik a visszaélésekre, s a helyi hatósàgok,
vagy a dzsigitek tulkapàsait rèndesen gyors és példàs biintetés szokta kò-
vetni. A fokozódó forgalom, a folyvàst fejlódó alkalmazkodàs és Òsszeolvadàs
még inkàbb elósegitik a szegény kirgizek keserù éllapotànak javulàsàt, Iassan-
kint ezzel egyutt eltunnèk a hàborus idók egyéb hagyomànyai is, s remól-
hetoleg nem sokàra majd csak az emlékezetben fognak még élni.
Barlu-bai 7 tevét hózott magàval, de ezek kòzul kettót, minthogy az
ut megròvidltésével egyutt a podgyàszt is kevesebbre vettuk, visszakuldtunk,
mig a tobbi òtòt Dzsol-barsz-ig vaiò utazàsra kibéreltiik. Az ut egészen odàig
vaiami 65—70 verszt, tehàt mintegy két napi jàràs, a melyért naponkint és
tevénkìnt 50 kopéket flzettunk. Ugyanis ilyen alkalmakkor rendszerint csak
az igazi hasznàlat idejét szàmitjàk, mig az iiresen vaiò visszatérés kisebb
tàvolsàgra nem jo tekintetbe.
Hy módon akartunk à folyón addig elorenyomulni, a meddig utkozben
tanyàt talàlhattunk, s azutàn az utolsó, a hegvekbe visszavonuló nomàdokkal
magunk is vissza akartunk tèrni Ilijszkbe.
Màjus 21-én eleven, làrmàs élet verte fel a kiilònben nyugalmas udvar
csendjét ; nagy pakolàs és kòtòzés kezdòdòtt, mert a tevékre raktuk fel
mindazt, a mit a lodkàban nem lehetett elhelyezni. Késobb bòven volt alkalmunk
a tevékkel vaiò szàllitàst megismerni, de ezùttal a dolog ujdonsàga még izgató
volt, s érdeklodéssel flgyeltunk a felrakodàsra, a melyet a kirgizek nagy
tigyességgel, de nem nagyon kiméletesen végeztek.
47. kép. A tevék megrakodása.
Ázsiában mind a két tevefajt használjákyak egypúpisí*tevét, a tulaj-
donképeni dromedárt külonosen a sík vidékeken szeretik, a hol olyan hatalmas
nagyságúvá fejlddik, hogy afrikai fajrokonait bizonyosan felülmulja. A magas
hegységekben azonban ihkább a kétpúpú, ú. n. báktriai . tevét használják,
sót az- Isszyk-kul volgyében lakó kara-kirgizek kizárólag ezt tenyésztík.
Ez ugyanílóval kisebb, mint a dromedár, s ennélfogva kevesebb terhet . is
képes hordani, de úgy látszik, kitartóbb, s külonosen a hideget jobban bírja.
Mind a két tevefaj szdrét használják, s nem éppen jelentéktelen kereskedelem
tárgya Turkesztánban; a dromedáré flnomabb, a kétpúpú teve szore ugyan tobb-
és hoss’zabb-szálú, de durvább. A tevék igénytelenségét, kitartását és munka-
képességét elég jól ismerjük, s nem szükséges róla beszélnéi#jcsak annyit jegy-
zek meg, hogy ezen a vidéken a tevéket még mezei munkára, pl. szántásra is
használják, sót bizonyos homokos területeken, mint pl. Turkesztán város kór-
nyékén, még a posta-kocsikba is befogják. Használatuk tehát igazán sokoldalú.
A mikor láttam.ezeket az igénytelen állatokat a forró nap hevében,
vagy hó és jég kozótt türelmesen végezni nehéz munkájukat, gyakran gondoltam
reáj hogy miért nem használják: óketftptthon, nálunk is. Eltartásuk nagyon
egyszerü, hisz igén}rteleriebbek a szamárnál; munkaképességük jelentékeny
és sokoldalú, dús szórük ez ido szerint keresett czikk, s végül a kirgizek még
a flúsukat is nagyon diesérik.
Délmagyarország síkjai és homokpusztái valóságos eldorádói vplnának
a tevetenyésztésnek. Gyakran elképzeltem már, hogy milyen festór volna,
ha a temesi csángó vagy román parasztság szorgosan lépdelne a -tevevonta
eke után, vagy ha & ,puszták alkonyati csendjét a hosszú tevekaravánok
egyhangú kolompolása verné fel, a mint azok jól megrakottan, csendesen
léptetnének haza a fóldekról a tanyára.