Estefelé a Kum-basi, a „homok feje“ elótt haladtunk el, a mi nem
más, mint nem jelentéktelen halomcsoport, néhány versztnyire a bal parttól.
Itt kezdódik az igazi sivatag, a hátalmas Szarì-isih-airau, a mely innen
kezdve mintegy 200 verszt hosszúságban, s kórülbelül ugyanolyan széles-
ségben, mint homokos, víztelen pusztaság terül el egészen a Balchas-tóig.
P etermann térképe szerint itt egy „eród romjai‘f-nak kellene lennie, de
csak vaiami règi sír (hurgan) maradványairól tudtak az idevalók. A hurgan
szót a kazakok egyaránt használják a fóldhányások, eródítmények, sirok
vagy jobban mondva, síremlékek megjelólésére ; de ez utóbbiakra a mullah
vagy molláh szót is alkalmazzák. A hurgan szó nemcsak a dombalákot jelóli
meg, hanem általában a síremléket. Dombalakú sírokat a kazakok es Kirgi-
zek nem is emelnek emlekül, ók halottaikat alacsony, agyagból vert, ren-
desen négyszogletes, szarkofágszerü sírhalmok alá temetik, s a sírt'vagy
egyszerü, négyszogletes csipkés vértfallal veszik kórül, a mit apró sarok-
tomyocskák diszítenek, vagy pedig valóságos sírkápolnát építenek fóléje, á
mely koczkaalakú szokott lenni, s kupola fedi, vagy pedig a pistak-por-
tálék és homlokzati ívek stilusában épültek¿ s ezek mógótt emelkedik a magas
kupola.
Ezek a nagy síremlékek rendesen csak a gazdag és elokelo emberek
számára épülnek, ellenben a szegényebbek rhegelégesznek az egyszerü, szarkofágszerü
sírkóvel. A temetkezés helyét, ügy látszik, egészen szabadon
választják ugyan meg, 1 de. azért a nagyobb síremlékek kórnyezetében sürübben
vannak, s néha, külónosen, ha a síremlék vaiami szentnek a hamvait rejti, egész
temetószerüen sorakoznak egymás mellé. Néhol vértfallal kórülkerített hélyeket
is látni, a melyek a sirok számáról ítélve, valóban temetoül szolgálnak.
Az Ili vólgyében számos ilyen kurgant vagy mollaht lehet látni, a
melyeket az odatemetett halott utan neveztek el, s ezzel jelólik meg a kórnyezó
vidéket is. Úgy, mint egyáltalában mindenütt keleten, az egyszér épített
emlék fentartásával egyáltalában nem toródnek, s i ¡gen règi ilyen sirok
láttára az a kérdés merült fel elóttem, hogy némelyik dombalahú kurgan (úgy-
nevezett mogíla) nem ilyen foldból épített, kupolás emléjrek beomlásából
támadt-e ? Annyi bizonyos, hogy tóbbszór lehet látni olyan sír-romokat, a
melyek teljesen szétomollak, s alig látszik rajtuk vaiami épületmaradvány,
inkább lapos tormelékhalmok, a melyeket ha egyszer felver a gaz, alig fognak
külonbózni a kózonséges halomalakú kurgánoktól.
Feltünó, hogy igazi dombalakú kurgánok az Ili vólgyében, az Ili
áttórésén túl teljesen hiányzanak, ellenben attól délre,-úgy, mint a Taskent
felé vezetó út mentén, mindenütt lehet ilyeneket látni. 3
1 Rendesen a halálozás helyén temetik el a., halottakat.
1 Epp ily kozonségesek a halomszerú kurgánok aTien-san ielsejében, az Isszyk-kul és a
Tekkesz vólgyében. A nép, a melytól szánnaznak, e szerint tehát. inkább a hegyek kSzott tartózr
kodott, s a pusztákra és az lli-Balchas mélyedésébe nem ereszkedett le.
Kazakjaink szerint tehát ez a „régi èród“ sem volna más, mint egy
régi síremlék-kurgan a Kum-basi lábánál, s azért nem is látogattuk meg.
A jobb part sem vaiami vonzó, mert a sivatag egészen a folyamig terjed, s a
szem elfárad a kopár, csupasz barkhánok, hosszan elnyult homok-dünék és
a halmok vólgyeiben nyomorgó gyér szakszaul és tamariszkusz nóvényzet
látásától.
Ezen a napon a Terszhendeh-Togoi nevü területen, a bal parton ütót-
tünk tábort, a hol az Ili tóbb kilométer hosszú, kóralakú kanyarulatot tesz
északkel'ét felé. Állomásunk homokos steppe-talaján óntózó csatornák nyomait
lehetett látni, de néhány arra járó kazak lovastól azt a felvilágosítást nyer-
tük, hogy emberemlékezét óta nem volt itt fóldmívelés a folyó szinének alá-
szállása miatt.
Alásnap (május 24-én) egész Naryn-ig hajózfknk, a hol karavánunk
várt reánk. Minthogy éjjeli szállásunk csak vaiami 15 kilométerre volt Naryntól,
már délután egy órakor . megérkeztünk, ámbár útkózben még néhány szi-
getet is átbóngésztünk. Ezeknek novényzete még vadabb és még kuszább
volt az Ak-togoi szigeténél, s a szigeteken való járást külónosen megnehe-
zítette az a kórülmény, hogy a hüvelyknyi vastag füzfahajtásokat a téli jégzajlás,
vagy alegutóbbi árvíz egészen lefektette s helyenkint valósággal áthatolhatatlan
torlaszokká fonódtak Igssze., A part friss iszapjában látható vaddisznó-csa-
pások elárulták, hogy itt már elértük ennek a vadnak mai elterjedés-területét.
Narynban a saját jurtunkon kívül még egy másikat. is találtunk, a
melyef a volosztnoj állíttatott fel embereink számára. Messzebb befelé a parttól
néhány meglehetós nagy tanyát-leheteft látni, a melyeknek férfl lakossága
legnagyobbrészt ide gyült tknyánk kóré, hogy a szokott barátságos kiván-
-fsisággal üdvózóljón benniinket.
A tanyánk széles, hullámos pusztán feküdt, a mely nyugat felé lankás
halmokra emelkedik leí1. Néhány magányos füz (Salix spec. ?), a melyet a
kazakok tal-nak neveznek, azután elnyomorodott turangáh (Populus diversi-
Jolíaf¡,dzsigdáJi (olajfüzek, Elaeagnus) s a csingil (Halimodendron argenteum)
tüskes, pgniipás vórósvirágú bozótjai diszítik ezeket. Régi, elhagyatott árikok
s gondosan kiegyengetett és kórülkerített, szérühóz hasonló puszta helyek
tanusítják, hogy itt hajdan fóldmívelés volt, a mely már régóta lehetetlen.
Végteler. hosszan nyúlik végig ez a térszin a folyó mentén, a mely itt meredek
lószfalak kózé zárva, sziget és partí .ppsványos laposok alkotása nélkül
folyik tova. A szemtien levó partokon; a Szári-isik-atrau vigasztalan, kopár
homokbuczkái nyúlnak el —> szóval a vidék a lehetó legsivárább és kihal-
tabb, s még specziális czéljainkra nézve is: kevéssé vonzó.
B a r lu - b a i csodadolgokat mesélt Naryn helyzetéról, s azért már korábban
is ósszeszólaltak a vidéket jól ismeró PAGUDJiN-hal. Most aztán magunknak
1 Megkötött homokbuczkák, a melyek a sivatagok szélein rendesen megtalálhatók.
Almásy : Vándor-utam Ázsia szivébe. 11