dunk, hanem egész komolyan, tekintettel származására és belsö mivoltára —
Oroszország sokkal jobban meg tudja érteni az ázsiai gondolkozásmódot,
mint akármely más népe a világnak, s az ázsiaiakkal valósággaí mint „par
ínter pares“ tud érintkezni.
A hogyan itt bánnak az oroszok a mohammedánokkal, ép úgy bánnak
a szibériai tartományokban a budhista kalmükkokkal, burjétokkal stb. is; nem-
csak kereskedelmi karavánok, hanem a zarándokok ezrei és ezrei közlekednek
Oroszország és Khina közt. Tibeti lámák jönnek Urgába s viszont, a moham-
medánok keletröl jönnek Bucharába, Szamarkandba és Taskentbe. így nem-
csak a két kormány kabinetjeiben, hanem a mindennapi élet, a kereskedelem
és a zarándoklás terén is folytonosan közeledik egymáshoz' a két állam, a
minek Azsia jövendö torténelmére nézve még nagy jelentósége van.
Az utóbbi idökben sokat beszéltek arról, hogy a hatalmak Khina meg-
nyitását sürgetik. Nem volna a khinai az az igazi, értelmes keres.kedo nép,
a milyen tényleg, ha be nem látná, hogy recziproczitást vagy viszonosságot
cgyik nagyhatalommal szemben sem gyakorolhatna, csak Oroszországot kivéve.
Igen, a „nyilt kapuk“ politikája nem kiván mást, mint hogy piaezot
teremtsen a hazai árúknak, Khina felhalmozott kincseit kiszólítsa eddigi meddö-
ségükból, megdolgoztassa a sárga faj millióit, s aztán a kulik verejték-cseppjeit
pengö aranynyá váitva, hurczolja át Európába. De mi volna az ellenszolgál-
tatás? — Egyetlen egygyel viszonozhatná Europa az öreg Khinának ezt a
szolgálatot, s ez az újabb idók technikai vívmánya, a mely az embernek nem
is sejtett, majdnem korlátlan hatalmat ad a kezébe. De ez az ajándék kétélü
fegyver volna az európaiak és khinaiak közötti érintkezés alkalmával, s
nagyon könnyen visszasujtva, nehéz gondokat okozhatna az adományozónak.
Képzeljük csak azt a néhány száz millió egységes eredetü, egységes nyelvü,
egységes kulturájú, egységes vallású és egységes államf és hatalmi öntudattal
áthatott khinait, kezében a modern techniká minden eszkozével, annak min-
den alkotó és romboló hatalmával!
Annak idejében sokat beszéltek a „sárga, kisértet“-ról, s Europa, külö-
nösen az expansiv iparüzö hatalmak, óvakodnak ezt a kisértetet életre hívni
s annak húst és vért kölcsönözni!
Ezt nem tekintve azonban, mit nyujthat Europa Khinának? Egész
csomó igényt, a melyet Khina eddig nem ismert s a. mit könnyen nélkülo-
zött; kulturát, a mely a khinaiak elött idegen és érthetetlen, s az is fog
maradni, mert teljesen más világfelfogásnak felel meg, s mert alapjaiban
sem értelmiségükkel, sem erkolcs-filozófiájukkal nem egyeztethetö össze, söt
ebben az utóbbi tekintetben — nem is egészen igaztalanul -S valósággaí-.
durvának és barbárnak tünik fei elöttük.
A khinaiak anyagi ellenszolgáltatást alig remélhetnek, mert elég okosak,
hogy belássák, miszerint az iparnak es kereskedelemnek oly módon való
fejlesztése, hogy a tókés és vállalkozó maga idegen, a khinai pedig csak
munkás, csak kuli, az sem Khinára, sem a khinaiakra nézve nem járhat
haszonnal.
Védelmet nyujtanának az ellenségek eilen? Khinának nincsenek ellenségei
azokon kívül, a kik kulturájukkal akarják boldogítani az országot, s ma igazán
■ a Bogdy-khánnál egy uralkqdó sem mondhatja el jogosabban azt a kis imát,
hogy „Isten óvjon barátaimtól, ellenségeimmel majd csak elbánok magam is !
Egészen másként állnak a dolgok Oroszországgal szemben. Oroszország-
nak semmi, de épen semmi érdeke sincs abban, hogy Mongolországot, Kelet-
Turkesztánt vagy Tibetet, tehát olyan területeket, a melyek másfélszer
nagyobbak Európánál, birtokába vegyen,..még akkor sem, ha azok mint túl-
érett gyümoléá hullanak is olébe.1 Ilyen puszta, száraz, félig sivatag ázsiai
steppe-térülete van neki is elég, s .nagyon jól tudja, hogy mily kevés hasz-
not hoznak azok egy európaias kormányzású államnak, niíg igazgatásuk
rettenetes tókéket nyel el.
Khinában nagyon jól ismerik ezeket a viszonyokat, sót azonfelül nagyon
jól tudják, hogy ezeknek a területeknek birtoklása teljesen Oroszországtól
függ, s egyedül Oroszország képes azokért kezeskedni s azokat a fanatjkus
vallási és faji harczok pusztításai eilen megvédelrhezni.
Sok ezer és ezer verszt hosszában érintkezik egymással a két birodalom,
s évszázadok óta áll politikai és kereskedelmi osszekottetésben egymással, úgy,
hogy Khina é | a khinai nép ma Oroszországot, annak kozigazgatását, hatal-
y á t és Segélyforrásait pontosan ismeri, mig a többi Európáról édes' keveset,
vagy ¡egalább semmi jót sem tud. , . .
A régóta tarto érintkezés ezen a hosszú vonalon nem diplomácziai
küzdelmek ,' eredménye, hanem természetes úton, a benszülött népek útján
keletkezett, s e közben Khina az orosz birodalmat olyan oldaláról -.smorte
meg, a mely elönyösen elüt a többi hatalmasságnak a megnyitott kikötökben
tanusított magaviseletétól. Ezt a khinaiak bizohyára méltányolni tudják, annál
is inkább, mert ez a tudat nemcsak a magasrangú tisztviselók csekély számú
testületében él, hanem elterjedt, vagy legalább kezd elterjedni széles korben
a koznép • között is. . . . . .
'Ha nem is olyan quantitativ mértékben, mint a hogy az indiai, megis
ma a¿ orosz kereskedelem és a rendkívüli alkalmazkodás-képes orosz ipar
uralja Khinának egy'nagy részét. A dungán, szárt és'mongol kereskedó azon-
bán nemcsak az orosz árút hozza be a Mennyei Birodalomba, hanem azon-
kívül hírt hoz az Ak-pad’sach birodalmának, az oruz népnek állapotáról
is. Ezek a hírek aztán lényegesen eltérnek azoktól, a melyeket az indiai
„native" hoz Indiából, vagy a miket maga a khinai tapasztal a megnyitott
kikötökben a jang-kvei-cz’ (idegen ördög) részérol.
1 Felemlítem PRzsiVAtszKij-nak azt a híres mondását, hogy egy szotnia kozák elegendo
volna, hogy Turkesztánból Khinát meghódítsa.