Utrakelés alkalmäval rendesen az egész karavänt elvonultatja az ember,
s az urak, helyi szokäs szerint, felügyelet gyanänt utolsóknak maradnak;
de mi a szokdstól eltéróleg, elóre lovagoltunk, és pedig legelül egy kozdk
indult, torkaszakadtdból énekelve vaiami végtelen àridi, utàna aztdn egyen-
kint, pàrosan, vagy pedig kis csoportokban, kedviik szérint, a többi -lovas
következett, s legvégiil jóttek ingó lépéssel a tevék.
Mivel természetesen csak lépésben lehet menni, és semmiféle sorrend
sincs megàllapitva, annàlfogva a karavän rendkivül hosszüra nyülik ki, s
hosszan elszórva ballag szép csendesen a keskeny ósvényen.
Naryn vidékén valamelyik nagy aulban tevéinket ki akartuk vdltani, s
àzèri Barlu-bai és a volosztnoj elóre rugtattak, hogy ott mìndent elkészit-
senek szdmunkra. Mi lassan ballagtunk, a tevék lépéseinek megfelelóen, végig
a szakszaul sivaiagon, a seprösöknck ezen az Eldoradojàn, a melyen a
bokrok merev dgai, a szerte heverö elpusztult törzsek és gally.ak, még a
közbe-közbe làtható poros agyag-szémk azt a benyomàst keltik, hogy ez
a terület nincs rendesen kisöpörve, s még alapos tisztitdsra vdr.
Alkonyatkor kis aul mellett lovagoltunk el, s • kitértiink feléje, hogy
a helyi szokäs szerint egy kis airànt kérjiink. Még elég messze voltunk a
jurtoktól, a mikor mär lätiuk, hogy néhdny no azokból kilépve, bennünket
vdr, s bizonyos megilletódéssel vettük észre, hogy mindegyiknek a kezében
ott volt a fapohar, tele airànnal, a mit szdmunkra készitettek el. Szegény
ördögök voltak ezek, a mit rongyos,. füstös jurtjaikon is lehetett ldtni, de
azért a pompäs friss és sürü airànt készen tartottak, a mint észrevették,
hogy az utról letériink. Ez a szives vendégszeretet még a mindig elégedetlen
KLiPBERT-et is meghatotta, s az o különös svdb nyelvén .igy fejezte ki meg-
elégedését : „Sehr aufnehmerische Leute, besser, als die Russe !“
Az alkony huvossége beköszöntött, s könnyü légdramlds Uditeti fei bennünket,
ügy, hogy a szakszaulon keresztül vaiò lovaglàs egészèn kellemes volt*
A nap lassan sülyedt lefelé, az ezen vidékre mindig jellemzo tUnemények között.
A sürü, nehéz levegóben màr egy óràval lenyugta elótt, mint fénytelen és eró't-
len, hófehér korong ldtszik az égen, korUlvéve zöldes, homälyos päräval, Kózve-
tetlen eltUnése elótt egyszerre minden ibolyäs-vörös fényben ldngol fel, maga a
hatalmas égitest pedig mind vörösebb és vörösebb lesz, mig végre, mint sotét
meggypiros golyó, eltünik a lapos làtóhatàr alatt. Az alkonyat rendkivül hosszü
ideig tart, az éjjeli lehUlés egyelóre csekély, csak közvetetlenül'napnyugtäval
hüsül meg kis idóre, de aztan a kisugärzäs igen kellemesen müködik, egész
hajnalhasadtäig, a mikor természetesen érzékenyen hüvös lesz a levegó.
Igy lesz lassankint sotétség, a esillagok^ egymàs utàn kigyuladnak, a
kórnyezet részletei elmosódnak a szürke homdlyban, s a kózeli bozótok
sztìrkészóld szine lassankint sótétté, feketévé vdlik.
Itt-ott tüzeket pillantunk meg a sotét éjszakdban, kutyaugatds, bdrdny-
bégetés, kecskemekegés és emberi hangok druljdk el vaiami aul kozelségét.
A k a r a v à n n y u g o d ta n h a la d elóre, m lg ism é t m in d e n e ltu n ik a so té t
é js z a k d b a n , s a sz e n d e rg ó s iv a ta g siri c s e n d je v e s z i ism é t k ó ru l a z u ta s o k a t.
Ot orai menetelés utàn, éjjel 1 1 óra tajban megérkeztunk a korul-
beliil 150 jurtból àlló Naryn tanydhoz, a hol Barlu-bai és a volosztnoj vart
benniinket.
A m in t m a r em lite ttem , k a z a k ja in k a z u tó b b ì id ó b en m in d en fé le ro s s z
tu la jd o n s à g a ik a t e là ru ltà k , s m in d in k à b b m e g g y ó z ó d ttin k , h o g y 6 k a z u ta z à s t
in k à b b sa jd t k é ju ta z à s u k k à s z e re tté k v o ln a à ta la k ita n i, m in t h o g y te rv e in k e t
sz ò lg à ljà k . M in th o g y B a z a r-b ik jé b e n , PAGUDJiN-nal v a io m eg b e s z é lé s a la p jà n ,
e lfo g ad tam Barlu-bai in d ity à n y à t, h o g y lo v airilìat n e a mi ta n y a n k m e lle tt,
h a n em a 3— 4 v e r s z t ta v o ls à g b a n lev o a u l k o rn y é k é n leg e lte s siik , a h o v a
63. kép. A karaván ùtra készen.
természetesen kazakjainkat is át kellett küldenüñk: így ekkor czéljukat érték, a
mely nem volt más, mint hogy az aul szunyogmentes területén urasan és boldo-
gan élvezhessék a kumiszt és az airánt, a helyett, hogy a mi tanydnkon kétszer-
sülttel és tará-val (köles) lakjanak jógl.'s ósszecsipkedjék óket a szunyogok.
Lovaink dllapota azonban bizalmatlannd tett, rnert azok úgy festettek,
mintha egyáltalában nem is lertek volna legelón. Ezért áztdn Barlu-bai és a
volosztnoj minden indítványdt, hogy ebben vagy abban az aulban szdlljunk
meg éjjelre, s csináltassunk juh-dasztarchant stb., egyszerüen visszautasí-
tottam. Narynban ismét azzal fogadtak bennünket, hogy jobb volna itt éjje-
lezni, de tekintettel a nappali gyilkos hóségre, még egyszer kereken kijelen-
tettem, hogy még az éjjel tovább akarok utdzniyis azonnal ki is adtam a
parancsot, hogy azonnal-pakoljanak át az új tevékre.
A parancs végrehajtása, elótt bevezettek benrtünket egy nagy, hat-
khanatos jurtba, a -hol teával vendégeltek meg, mi pedig czukrot és cziga