iSÜ
i S
i l
i lili
i * » i £ « »
i l i
el, de többnyire magasak a pártok, s meredek löszfalakkal szakadnak le a
folyóra. Fenn nagy legelok terülnek el, s számos nomád-tanyát és legelészo
nyájat lehet mindkét oldalon látni.
Már az elobbi napon is lóttünk néhány godényt, de ezen a napon is
ilyen. apróbb vadászgatással töltöttük az idöt, s többek közt sikerült néhány
töcsöt (Himantopus himantopus) és talpastyúkot (Pterocles arenaria Pali.)
elejtenünk, a melyek közül az utóbbiak délelótt szoktak itatóra jönni.
A folyó sebessége, habár még mindig elég nagy volt, de még sem
oly rohamos, mint a szurdokban, s így embereinknek sokkal többet kellett
evezniök, mint az' elötte való napon. Ez különösen ieäß a kazak B a l t a - b a i -
nak, a 'ki alapjában véve haSzontalan, lusta fráter volt, s A kit tulajdon-
képen félig-meddig büntetésból vittünk a lodkán magunkkal; A mint már
korábban említettem, B a l t a ^ b a i védencze volt B a b l u - b a i dzsigitnek, s . ez nem
mulasztotta el egy alkalommal sém, hogy kegyenczét és barátját, mint „kitünö.
munkást“ díesérje. Ebben a hálóban fógtuk meg. a ficzkókat, mert legelsó
alkalommal mindjárt kijelentettük égykedvu ábrázattal, hogy a hajóban „külw;
nösen. szorgalmas, eros munkás“ .' kell' az evezohdz, s így B a l t a - b a i uram
belekerült a gályába! Mivél a két kozák árgus-szemekkel ügyeltaz evezökre,
BALTA-BAi-nak csákugj^an eveznie kellett; és pedig rendesen és erotelj'esen ; a
dicséretet, a melyet ezért néha-néha kapott, saványú ábrázattal fogadta, mert
nagyon jó) kiérezte belole a csípos czélzást..'
Déitájban a balparti löszfal felett, a’ mely alatt éppen hajóztunk, ma-
gányos jurtot. pillantottunk meg, a melvböl kiáltottak felénk, s egyszersmind
egy.ipsoport lo vas kirgiz ngratott el a szárazfold felé; Kikötöttiink; s tudatták
veliink, hogy <a volosztnoj, azaz kozségi. elüljáró a j.urtot tiszteletünkre állít-
tatta lei, s hogy ott tartsunk dèli pihenöt. A lovasok azért nyargaltak el,
■togy jövetelünket jelentsék, s nemsokára meg is jelent maga a volosztnoj.,
egy elli-bász vagy sztarsina (aul-elüljáró), nagy esoport kirgiz kíséretében;
köztük a mi dzsigitiink, Baelìì-éai isp a ki jelentette, hogy a tévéket újakkal
váltották fel, s hogy. karavánunk délután folytatja útját Naryn felé.
Itt- az ideje, hogy ©lvasóinkkal megismertessük: .egy s más tekintetben
a kirgizeket, ezt a., nomád népet, a melylyel egész expedicziónk alatt foly-
tonos érintkezésben állottunk. Behatóbb néprájzi megjegyzésekét külön feje-
zetben csatoltam ehhez a könyvhöz, azért itt esak arra szorítkbzom, hogy
egyet s mást elmondjak eredetükröl, törzsekre való beosztásukról és jelenlegi
kozigazgatásukról.
A kirgiz nevet, a mely már mélyen meghonosodott az irodalomban, az
egész népre tulajdonképen teljesen tévesen alkalmazzák. Az egész nép ugyanis
két csoportra oszlik, a melyek ’ közül a tetemesen-nagyobb . az alfoldek,
ugynevezett Kirgiz-puszták lakóiból álló, kazak-okñák vagy fe¿za#-oknak
nevezi magát, míg a kisebb, a hegyek közt lakó törzs, melyet az .oroszok
a kara-kirgiz (fekete kirgiz) vagy dikokamenyi, azaz „vad sziklalak.ó“ névvel