tatkozni. A mint elhagytuk a fensikot, s a Dzsaman-Icske meg a Gyaak-tas
sajàtsàgosan gorbult szakadékaiba ereszkedtiink le, mind surubb k8d emel-
kedett fel s lassankint az egész kilàtàst eltakarta. Ebben a napsugàrzàs eros-
ségét csodàlhattam, a meJy egyesiilve a levego roppant szàrazsàgàval, esoda-
latos gyorsan eltuntette a havat, a nélkiil, hogy a hómérséklet még a napon
is csak egy pillanatra is az olvadàspont fòlé emelkedett volna. Mar a délelotti
óràkban a dèli lejtokról teljesen elpàrolgott a hó. Innen szàrmazhatott a leve-
gobe az a sok nedvesség, a mely kdd alakjàban csapódott ki.
Jurtunk belsejének hómérsékleti viszonyaira nézve ìgen jellemzd volt
az, hogy a jurt belsejében a hóhànyàs utàn hàtramaradt havat òsszetipor-
tuk kemény jéggé. s ez a jég- I 1/, napi tartózkodàsunk utàn sem olvadt el,
bar a jurt kozepén a Kapkakból hozott favai folyton eros tiizet élesztet-
tunk. A tuz korul az ember megsiilhetett volna, mig a jurt falai mellett
farkasorditó hideg volt.
Szeptember 25-ére virradó éjjel egy kevéssé kitisztult a kemény hideg-
ben és szélesendben, reggel ismét elborult, s minden jel arra vallott, hogy
ìdóvàltozàs vàrható s a tegnapi szép dertìlt ido csak véletlen, csak kedves
buesuszó volt hozzànk. Szàndékom, hogy a Ming-tòr vizvàlasztó topograflàjàt
megismerjem, teljesiilt, s igy elhatàroztam, hogy a Kok-dzser-vdlgyon visszai
felé fogok indulni, mert rossz idoben nem kellemes a szyrteken tanyàzni s
azonkivul a karavàn élelmezése kezdett gondot okozni. A kapkak-vó'lgyi
vadàszatból hozott két ozbakot màr megetttik, mert biztosan szàmitottunk
arra, hogy a Dzsaman-Icske mellett sikeriil zsàkmànyolni. Az itt levd vadat
megjelenésunkkel elriasztottuk, a vòlgyon lefelé pedig vadban szegény vidé-
kekre jutunk. Igy tehàt éhinség fenyegetett volna benniinket, ha tovàbb
maradunk, annàl is inkàbb, mert egyiktink sem lett volna képes konzerve-
ket enni, à borsó-hurka pedig màr annyira kifogyott, hogy mind a hetiinknek
legfeljebb még egy ebédre volt elegendd. Veliink volt ugyan még Dzsoldasr
de azt hiszem, hogy inkàbb mindnyàjan hàrom napig koplaltunk volnar
hogysem ehhez a mi poezakos kis baràtunkhoz nyultunk vofna. A hatal-
masan fejlddó gyapjas olyan volt, mint vaiami kutya, éppén: ùgy tudott hize-
legni. magàt kedveltetni. Az utóbbi idókben is sokat mulattatott benniinket
azzai a fiiles-bagolylyal, a melyiket Naryn-kolban élve fogtam el s menazsériànk-
hoz csatoltam. Dzsoldas persze ezzel is baràtkozni kezdett, csakhogy az uj
jdvevény nagyon is félreértette ezt a pàjtàskodàst: tollàt felborzolva, csdrével
csapkodva, priiszkòlve bókolt elótte, màr mint a hogy a bagoly szokott, s
tàgra nyitott nagy aranysàrga szemeit olyan vésztjóslólag meresztette a csend-
hàboritóra, hogy Dzsoldas az o rendes buta vakmerdségét félretéve, tisztes
tàvolségba huzódott a veszedelmesen fenyegetó tollgombolyag elol. A béke-
szereto bàràny minden késóbbi torekvése is hiàbavaló volt, igazi baràtsàg
sohasem fejlódòtt ki kozòttiik, s végre is Dzsoldas az onfeju éjjeli madarat
méltósàgteljesen lenézte, teljesen ignoràlta.
làtàs a Ming-T
Fén y n y om a t Jaffé Miksa, Bécsben.