kit rendesen még nehéz napi munkájával elfoglalva
találtam, t. i. oroszok és benszülóttek, vagy tisztán benszülóttek kózótt felmerült
peres ügyekben ítélkezve, mely pereskedést szívesen hallgattam végig. Ha
készen volt, úgy ebédelni mentünk, hogy az este hátralevo részét késó éjjelig
beszélgetéssel toltsük.
A kozákok, szártok,. dungánok és tarandzsik társaságában lefolyó
jurt-élet, meg a müvelt jogtudós, A ckermann bíró, nyugateurópaias, kedélyes
otthonában toltott esték kozt olyan rikító ellentét volt, hogy a Csiliki piheno^
napokat soha sem fogom elfelejteni.
Rettenetes onmegtagadással járhat a magányos, elhagyatott élet Csilikben,
ebben a rongyos fészekben, oly alapos és tágkorü müveltséggel bíró férflúra
nézve, m in t a milyen A ckermann békebíró; társaság dolgéban kizérólag a felet-
tébb egyszerü, altiszti színvonalon álló rendorfónókre utalvá, erkolcsi erót ez
élet elviselésére csakis a munkából és ateljesített kótelesség érzetébol meríthet.
Gyorsan megbarátkoztunk, s a hasonló gondolkozésmód sokkal kozelebb
hozott egymáshoz bennünket, mint az ilyen rovid idó alatt czivilizált korül-
mények kozott szokott tórténni. Ha netalán ezek a sorok a kezei kdzé
jutnának ott a magányos pusztán, fogadja azokat úgy, mint baráti üdvóz-
letet, tele hálával és tisztelettel, a melyet mindig érezni fogok iránta, habár
talán órókre bucsút is vettünk egymástól, s kóztünk is felhangzott fájdal-
masan, mint annyiszor útkozben, a „Proscsaí /“
21-én délután utaztam el Csilikból, miután még egyszer AcKERMANN-nál
ebédeltem, s' két lánczon tartott medvéjével játszottam. Elkisért még az
alkony beálltáig a tarandzsi-tanyákkal ellepett síkságon, túl a széles és rohanó
folyású kavicszátonyokkal telt Csilik folyócskán, "a mely mellett a kózség
fekszik. A városon kívül, kózvetetlenül a folyó konglomerátból álló, magas
partjai mellett régi mongol eród rómjai hevernek, azaz egy óriási, legalább
2 verszt oldalhosszú fal-négyszóg gyér maradványai. Csak a saroktornyok és
a kapuzat van valamivel épebb állapotban, s mutatja a részben égetett
téglából épült falazatok rengeteg vastagságát és tómeges voltát. Állítólag a
kalmükk-uralom idejéból származnak e romok, de kózelebbi felvilágosítást
róluk nem nyertem.
A sotétség beállta után azonnal ráakadtunk rég elóre küldótt kocsi-
karavánunkra, mert a kocsisok és a derék E l ly -bai a rablóktól való félelmükben
czélszerübbnek tartották, hogy minket, fegyvereseket bevárjanak. A rabió-
banda, a melyról az emberek annyit tudtak mesélni, csakugyan itt kisértett
a kómyéken. Eredetileg két szibiriai deportált gonos?tevó alakította, a kiknek
sikerült az órség fegyverét magukkal véve, megugrani. Nemsokára csatlakozott
hozzájuk még néhány társ, és jelenleg a bandának mintegy 20 tagja volt,
mindannyian berdan fegyverekkul felszerelve, kóztük 2—3 orosz is, a kik a
vezetok és fónókók szerepét játszották.
A ckermann biró ezeket az adatokat tényleg megerósítette, s részletesen
elmondta, hogy milyen óriási nehézségekbé kerül ilyen rablóbanda kézre-
kerítése a rengeteg kiterjedésü pusztavidéken, a tóménytelen rejtekhely kozt,
annál is inkább, mert határos a khinai terü-
lettel, a mely szükség esetén mindig biztos
menedéket nyújt a gazembereknek. Vakmeró-
ségük nótton nótt, s nem régen vaiami nagy,
69 tevés karavánt raboltak ki teljesen.
Ámbár a velük való találkozást, mint
érdekes uti eseményt, nagyon óhajtottam, a
biró mégis civette minden reményemet.
„Ezeket az embereket kétségtelenül oroszok
Vezetik, ICÍBOndá, részletesen ismerik a ?1- kéP- Tarandzsik a vásártéren.
kornyék minden eseményét, s nagyon jól
tudják, hogy mittehetnek, mit nem. Oroszokat, vagy éppen egy utazó „barin“^ 1
sohasem mernek megtámadni, mert nagyon jól tudják, hogy ezt a vállalatot
katonasággal való erélyes üldozés kòvetné. Megelégszenek a benszülóttek foszto-
gatásával, azok meg vagy csak a benszülótt biróságok elótt panaszkodnak,
vagy pedig olyan ellentmondó, óssze-vissza kuszált vallomást tesznek, hogy abból
nem lehet kiinduló pontot találni vaiami nagyobb szabású akczióra. Külómben
az efféle akczió tervének legelószór maguk a rablók vennék neszét, s így a
dolognak nem volna más eredménye, mint hogy mükódésüket egy idóre meg-
szüntetnék, vagy. más szinhelyre. helyeznék.. á,t.“__
Egészen jó lelkiismerettel nyugtathattam meg tehát hóseimet félelmük alap-
talan volta iránt, s csakugyan minden baj nélkiil: érkeztünk 11 órakor éjjel elsó,
régi szokás szerint csak róvidre szabott útszakaszunk pihenó-állomására, Szári-
bulàk (Sárga : forrás) kerván-szerájba, a mely csunya, kopár helyen fekszik,
tamariszkusz puszta kózepén. Ures, csendes udvarán mi voltunk az egyedüli
vendégek.
1 „Kegyelmes ú r“, kozonséges orosz kifejezés a jobbágyság idejéból.