folyàsu mellékàgàn még keresztiil kellett gazolnom, hogy beérjek a nagy,
csinos kózségbe, a mely egészen a tarandzsik és dungànok stilusàban épiilt.
Itt betértem egy jó kiilseju, rendkivtil tiszta kervàn-szeràjba, hogy néhany
pohàr friss tej mellett bevàrjam a karavàn megérkezését.
Eredetileg. ugyan az volt a szàndékunk, hogy néhany napot Csarim-
ban fogunk tolteni, de mivel hallottuk, hogy a kornyék nem vaiami jó
vadàsztertilet, lemondtunk errol a terviinkrol s róvid dèli pihenó utàn foly-
tattuk utunkat a hegység felé, a melynek tàvolról sótétló erdei és hófedte
ormai éllenàllhatatlanul vonzottak benniinket. A csarimi volosztnoj és két
(tarandzsi) dzsigit elkisért benniinket, hogy megmutassàk a Csarim folyó
gàzlójàt.
A nem éppen jelentéktelen folyó mellékén elteriiló ligetek és mezok
valósàggal trópusi bujaségban pompàztak, bóségesen òmlòtt a viz minden
arìk-ban, sót nagyrészt az utak is vizfolyàsokkà vàltak, ugy hogy az egész
vidék, a melyet magas, gòrcsós turanga-ligetek ékesitettek, egyàltalàban nem
hasonlitott a megszokott kózép-àzsiai tàjképekhez.
Az ut majd iide mezókon és réteken, majd buja berkeken, ligeteken és
csalitokon vezetett keresztiil, a melyeknek dùs alju novényzete és terebélyes,
mély àrnyékot veto fakoronài festóiség tekintetében semmi kivànni valót sem
hagytak. Kiilónòsen ott, a hol az ut vizvezetó csatornà^lì szolgàlva, ihint keskeny
àlagut biijt el a vadon lombkoronàja alatt, hogy a tuzó nap sugarai csak
itt-ott csillantak at a fàk lombjai kózt, ezer kis csillagot rengetve az àrok
csendes vizén, ott emlékeztetett a vidék nagyori a trópusok óserdeire. Még
inkàbb nóvelte a hasonlatot az, hogy a levegóben ott csillogtak és ragyogtak
a zòldkànyàk, a gyurgyalag (Merops apiaster), s néhany jégmadàr (Alcedo
bengalensis), a melyek a lombok kózt szàllingóztak, vagy nyilsebesen sur-
rantak el az arik mentén. Sajnos, nem hiànyzott a nedves vidékek àltalànos
nyomorusàga, a szunyog sem, a mely ezrével, ziimmógve rohant meg, vér-
szomjas duljvel szurkàlt òssze benniinket.
Azt pnondjàk, hogy Azsia a szélsóségek vilàga ; ezt mar tóbbszór
magam is belàttam, de itt ismét fényes példàjàt tapasztaltam ennek az àlli-
tàsnak. Utunk ezen a vegetàcziós' zónàn vezetett keresztiil a Csarim1 folyó
bai partjàig. A mintegy kilométer széles folyó szàmtalan àgban kóborolja
be sekély, széles medrét, hatalmas kavics-zàtonyokat torlaszolva fel minden-
felé. Igy tehàt minden nagyobb nehézség nélkiil gàzolva keresztiil a folyó àgain,
nagy meglepetésiinkre jobb partjàn a képzelhetó legcsunyàbb, legszomorubb
sivatagra jutottunk, a mit csak gondolhat az ember.
Mógòttiink, a Csarim tiszta és huvós habjain tul, teriilt el a pompàs
és vàltozatos kert-vidék ; elóttiink minden àtmenet nélkul a tipusos kavics-
sivatag kezdódótt, a legkétségbeejtóbb térszin, a mit egyàltalàban ismerek.
1 Felsó folyàsàn Kegen néven nevezik.
A lm à s y : Vàndor-utam Àzsia szivébe. 17