Rosztovtol kezdve egesz a hatarig kozvetetlen kocsik kozlekednek, ugy,
hogy senol sem kellett atszallni s majdnem ugyanazzal a kenyelemmel tettuk
meg az utat, mint az expressz-vonaton. Nagyon jotekonyan enyhitette turelmet-
lensegemet a vonat szemelyzetenek udvariassaga es kedvessege. Az ut tobb
tarsasag vonalan vezet keresztiil, s igy a vonat osszetetele folyton valtozott:
majd volt etkezokocsi, majd nem. De mind errol az utasokat kello idoben
ertesitik, s az ember mindig tudja, hogy hoi lesz hosszabb tartozkodas, vagy
mikor lesz a vonaton etkezokocsi, s igy mindig kello idoben etkezhetik.
Nagyon tetszett nekem az a berendezes is, hogy este. elismerveny
elleneben mindenkitol elveszik ,a, menetjegySt, hogy a kulonbozo vonalakon
okvetetlenul sziikseges ellenorzes alkalmaval n e . haborgassak az utasokat.
Reggel, ha az ember csenget a kalauznak, azonnal hozza a vasuti jegyet,
de egyszersmind mosdovizet is, meg reggelire egy csesze teat stb.
Az egyetlen kellemetlenseg az orosz vonatokon a rossz vilagitas, a
mely meg azonfelul draga is lehet. Vilagitasul ugyanis stearin-gyertvat
hasznalnak, a melyet a kalauz sztikseg szerint megujit.
Pihenes nelkul robogott at a vonat Jekaterinoszlav, Cherszon es Podolia
tartomanyokon s vegre deczember 9-en kora reggel Volosiczka allomasara
gordiilt be, a hoi egesz sereg csendor varja az utasokat s elutazasukig valo-
saggal felugyelet alatt tartja oket.
Sok csipos megjegyzest lehet olvasni errol a „ fegyveres fogadtatasrol“,
a melyet minden nagyobb orosz vasuti allomason, de kiUonosen a hatar-
allomasokon elvez az utazo.
Azokra nezve, a kiknek utlevele nines tokeletesen rendben, kisse kelle-
metlen lehet ez a pillanat, de, a kozonseges utasnak, kinek lelkiismerete es
ok'manyai egyarant tisztak, mit sem kell tartania tole.
Nem is valami ijesztok a dalias orosz csendorok vilagoskek, csinos
egyeni uhajukban, formas kis fekete asztrachan-prem kucsmajukkal, melyrol
feher loszoi-forgo integet nagyhetyken. Szuronyos puskarol szo sines naluk,
kis borhtivelyes orosz kardjuk pedig s a sallangos feher zsinorzatra kapcsolt
forgopisztolyuk inkabb disznek, mint komoly fegyverzetnek latszik.
S milyen udvariasak! — nemcsak velunk szemben, a kik killfoldi utleve-
lekkel, mindenfele nyilt ajanlattal voltunk felszerelve, hanem a tobbi utazo-
kozonseggel is; feszesen, bizonyos hideg, hivatalos ratartossaggal es katonas
kimertseggel bannak az utassal, az igaz, de el kell ismemiink, hogy az utlevelek
megtekintese a tobbi formalitassal egyiitt rendesen, gyorsan s az utasok
minden bosszantasa nelkul tortenik.
Rovid ido alatt mindent elinteztek, s igy attolattak a vonatot az osztrak
Podvolosiczka allomasra, a hoi nem kerik ugyan az utlevelet, de a hoi
mSgint a nyalka orosz csendoroktol pongyola egyenruhajukkal nagyon is
eltitd, zoldhajtokas hatarorok nyaggatjak az utast vegnelkiil, a gyanakvo
kivancsisag fiirkeszo bizalmatlansagaval, hogy: „Nix Versteuerbares?“
Minden orszàgnak megvànnak a maga sajàtossàgai : a jelenetvàltozàsok
hu kiséroi az uti életnek.
Oroszorszàgot elhagytuk s utóljara tekintettiink hàlatelten foldjére, a
hol benntinket hónapokon àt olyan vendégszeretettel fogadtak.
Lemberg-ben elvàltam utitàrsamtól, a ki Wien felé vette utjàt, mig
magam tobb orai vàrakozàs utàn a Strij-en és Munhàcs-on àt Budapestre
induló vonatra szàlltam, hogy még 24, végtelen hosszunak tetszd óra utàn
ismét otthon legyek szeretteim korében.
Az utazàs befejezodott. Kilencz hónapi mozgalmas, benyomàsokban
gazdag id6 tellett le. Ha azonban kedves olvasóm kérdezné tólem, hogy
utazàsomnak melyik mozzanata, melyik emléke volt a legszebb, akkor nem
tudnék màst vàlaszolni, csak ezt az egyetlen kis szót, hogy: „a hazaérkezés !“