kózvetetlen befolyásától, ennek a békés és természetes kultiirai befolyásnak
ma már és tobbé soha gátat nem fog vethetni.
A mult évi khinai expedicziók lefolyása fényesen bebizonyította, hogy Khina
a kapuit eróvel dòngetni ma már teljes lehetetlenség, az efféle vállalat koltségei
nem volnának arányban az elért eredményekkel. Hogy a kulturát bevigyük,
vagy helyesebben mondva, hogy Khinát a fennebbi értelemben teljesen meg-
nyissuk a forgalomnak és kereskedelemnek, ahhoz az kellene, hogy Khinát
katonailag teljesen leigázzuk, a mihez Európának egyszerüen nincsenek eszkozei.
A meghódítás azonban nyugatról békés úton nyomul elóre ; ezt nem
vezeti állampolitika és diplomáczia, hanem ez a zarándokok és kereskedok
ezreinek a kezében van, a kik a rokon-gondolkozás és hasontó érzelmek
szálait siirgos munkával szovik a reális érdekkózdsség hálójává. Lassan-lassan,
de feltartóztathatatlanul és minden konkurrencziát kizárva árad innen nyugatról,
Oroszország felol, egyik fénysugár a másik után Khina elmaradottsá-
gának sotétjébe, a míg a rengeteg birodalom természetes és rendszeres úton
érik meg az európai kultura befogadására.
Az a kultura, a melyet az európaiak szoktak az úgynevezett félig
kultivált népek számára hozni, az, hogy drasztikus példával éljek, hasonlít
ahhoz a nemes oltványhoz, a melyet vaiami vad alanyba ojtottak belé.
Természetes, hogy a nemes oltvány pompás virágot és gyümolcsot hord,
de azért az alany maga sohasem válik tóvéról-hegyére nemessé, hanem csak
arra szolgál, hogy nemesebb, de reá nézve idegen virágait és gyümóleseit a
legjobb nedvekkel és táplálékkal lássa el. Oroszország nem ojtóággal nemesíti
meg a nép-novényeket, hanem minden erejével azok gyókérzetéhez fordul,
hogy a nóvényt gyokerestol, minden ízében megnemesítse. Ez a folyamat
lassù és fáradtságos, de minden más módszeren felül ot illeti meg az elvek
tisztaságának és logikus voltának pálmája.
U ch t om sz k i) herczeg, II. M k l ó s czár volt nevelóje, s az akkor még
trónórokós császár világkorüli utazásáról szóló munka szerzóje, konyvének'
tobb helyén szól Oroszországnak ezekról a kulturális eredményeiról, melyek
szelleméból kiviláglik, hogy ezek olyan kormányzat természetszerü és logikus
eredményei, a mely az eszélyes és igaz lmmanitást, az egyenjogtiság elvévél
egyesítve teszi kozigazgató politikájának alapjául. Határozottan utalnom kell
erre, mert éllításaim igazolására alig hozhatnék fel illetékesebb tanút, s mert
hallatlan elfogultság és mala-fides kellene hozzá, hogy valaki ezeknek a
kétségtelenül inspirált és a dolog lényegét fényesen megvilágító nyilatkoza-
toknak ethikai igazságát kétségbe vonja.
Es a tóbbi hatalom? „Ojtóágakkal“, mint a hogy az elózókbeñ leírtam,
nem sokra fognak menni. Ha azonban idók folyamán Khinában természetes
alapokon változnak meg az állapotok, s Khina megnyitja kikdtóit a világ-
kereskedelem számára, akkor majd a vén Európának is lesz alkalma millió-
kat szerezni a khinai piaczokon; természetes, hogy akkor az üzletek is teljesen
jogszerüen fognak lebonyolulni, s a sárga nép is, a mely olyan üzleti Szel-
lemmel van megáldva, mint a foldnek kevés népe, maga is mint kereskedó fog
szerepelni, nem pedig mint kuli, vagy, hasonlatunkhoz hüen, mint vaiami
„ojtvány alanya“, a mely szerepre a XX. század „világpolitikája“ olyan
szívesen szorítaná 6t.
* • * *
Tas-kara falún keresztül vonultunk, s azontúl egy kis folyó mellett
telepedtünk le, hogy lovainkat legeltessük s a dèli órák perzseló hósége elól
kissé ipihenóre vonuljunk.
75. kép.
A szekérkaravàn delelóje
TaS-kara falu mellett.
Embereim nagyon praktiku-
san tudtak ilyen deleló-tanyàt fel-
: finitati:. Ugyanis szekértàbort ròg-
fonoztek, a melynek egy nemèz-
takaróval fedett része sàtramul
szolgalt, inig a szekérvàr mésik
osztàlya nekik szolgalt àrnyékos
pihenóhelyiil. Egyszeru ebédunket
egy fiatai, alig tizennégy éves tarandzsi asszony tàrsasàgaban fóztuk meg és
koltòttùk el,“a ki a faluból egy kungan (bàdogkanna) tejet hozott ki. Sógorai
és testvérei kisérték, egy csoport if^-lO éves, esinos fìu, a kik igen kedves
szórakoztatàssal segitettek az . idot siettetni. A gyermekkorból alig kinott
asszonyka sem tudta §okàig megórizni komoly méltósàgàt, hanem jókedvuen
ugràlt a tòbbi suhanczczal, s kùlofiosen a fényes konzerv-dobozokkal jàtszott
mint igazi gyermek.
Ot óra felé ismét felkerekedtiink, s jó harom óra hosszat lovagoltunk
a kis Balta-bai falucskàig, à hol éjjelezniink kellett.
Az ut ismét egyhangu pusztàkon vezetett végig, a melyeket csak egy
patak mély, szakadékos szurdok-vòlgye szakit meg. A vòlgy meredek, gyakran
fiiggóleges lòszfalain egész sereg csókàt (Colaeus collaris), zold kànyàt és,
meglepetésemre, sziklagalambokat (Columba livia fe ra) is làttam fészkelni.
Ez az utóbbi madàr ùjból bizonyitja, hogy mennyire képes némely madàrfaj