BARANGOLÁS A PUSZTÁN
kulturális tevékenységüknél az idot egészen másként használják fei, mint a
többi modern kulturnépek. A míg ezek azt sem tudjàk, hogy miképen
siessenek minden újan felfedezett, vagy feltárt keresetforrás kihasználásában,
addig Oroszorszàg csak lassan, majdnem nehézkesen halad elöre, s6t igen
gyakran szándékosan akadàlyozza a lehetséges kiaknázást. Európában ezt
az eljárást ú g y . itélik meg, hogy az oroszok ilyesmire képtelenek. De ha
alaposan tekintjiik meg a dolgot, ebben nem. csak okos, de logikus eljárást
is fogunk talàlni, a melynek az a czélja, hogy a kultura épületét nem a
tetón, hanem az alapozásokon kezdjék, àzaz, mely a kormànyzat elsó fel-
adatànak azt tekinti, hogy a sajàt népét nevelje és tegye termelóképessé, a
jovedelemforrásokat pedig ne szolgàltassa ki idegeneknek, a kik gyorsan és
eróteljesen ki tudnák azokat ugyan hasznàlni, de a hasznot aztán megtartar^àk
maguknak, s a jelenleg még nem eléggé haladt orosz népet pedig vagy egészen
kiszorítanák a haszon élvezetéból, vagy pedig csak a legegyszerübb napszámos-
munkát juttatnák neki.
Azt a rablógazdaságot, a melylyel rendesen a gyarmatterületek kiszipo-
iyozás.a jár, a Manchester-doktrina úgy szokta mentegetni, hogy „a létért való
küzdelem“ á gyengébbet kiszolgáltatja az erósebbnek. Soha-és sehol nem
éltek oly rútul vissza Darwin eme sokszor félremagyarázott mondásával, mint
á gazdasági fejlódés és a czivilizáczió terjesztésének összekapcsolt kérdésében,
a bol az emberiség ideális torekvéseire, a jogállam fogalmára, az ember jogaira,
ä humanitásra, a kulturára és a- czivilizáczióra rongyos köpenyeg gyanánt
borították, hogy eltakarják vele a czivilizáczió szent nevében elkövetett rabló-
hadjáratok feneketlen erkolcstelenségeit, a Maxim-ágyúkat, az.ismétló-fegyve-
reket és az alkoholt, a melylyel az egészen, vagy félig vad népeket tanították
európai kulturára és erkölcsökre, csak azért, hogy vérrel áztatott, füstólgó
romhalmazokból a modern kereskedelem és ipar géniusza gyózedelmesen
melkedhessék fel.
A rnióta véres vitával dólt el a kérdés, hogy Oroszországban és Észak-
Ázsiában a szláv oroszság, vagy a szibiriai tatárok turk-népe legyen-e az
úr, azota az oroszok ázsiai hódításának, a mint azt már egy ízben fennebb
kjfejtettem, egy^talában nem volt olyan rabló-hadjárat jellege, a hogy azt
az imént jellemeztem, s lényegesen különbözik más hatalmak foglalásaitól.
Az orosz birodalom természetes terjeszkedésének jellemzésére alig hozhatnánk
.fei jobb hasonlatot, mint a règi római birodalom hódításait és gyarmatosításait
a birodalom igazán virágzó, legfényesebb korszakából. A rómaiaknak ez á
terjeszkedése a szó szoros értejÜiében nem is volt más, mint a hultura és
czivilizáczió visszaszoríthatatlan élorenyomulása. A mint a rómaiak is csak a
határok. és a kulturális foglalások biztosítására szorítkoztak, és sohasem ren-
deztek zsákmányra vágyó, hódító hadjáratokat, azonképen az oroszokról is el
kell ismernünk, hogy sohasem nyomultak elöre, pusztítva és rombojva, hanem
mindenütt rendezve, és a jogos ösi kulturát mindenütt tiszteletben tartva.