tis z t e s s é g e s e n s z i to t t a é s é l e s z tg e t t e ; d e i sm e r e te s l e f o ly á s a a z t a t a n ú s á g o t
s z o lg á lta tta , h o g y a m o h am m e d á n K o z é p -Á z s iá b a n a m a h a rm a d ik n a k „ n in c s
to b b é m it k e r e s n i e “ .
És ez így egészen jól van, mert senki sem tudta volna Belsó-Ázsiában
a czivilizáczót ilyen mértékben meghonosítani úgy, hogy a mellett a népet
gazdaságilag nem szipolyozta tkl és pedig azért nem, mert akármilyerr elma-
radott és egyoldalú legyen is a leigázott népek kulturája, az oroszok azt
megértik és tiszteletben tartják. Orosz-Ázsiában nincsen „native", hanem
mindenki egyforma alattvalója a czámak, egyforma jogokkal és kotelessé-
gekkel, s a kik elótt minden út egyformán nyitva áll, fel egészen a legma-
gasabb rangig és méltóságig, akár orthodox, telivér szláv, akár hitbuzgó
mohammedán legyen az illetö.
E z t a m e g g y ó z ó d é s t o t t h e ly b e n s z e r e z tem , s n a g y m e g e lé g e d é s em r e
s z o lg á ln a , h a e z e k a s o r o k H B m in t a ffé le e u r ó p a i chaber — h o z z á j á r u l -
n á n a k a m é g m in d ig n em e lé g g é m é ltá n y o lt ig a z s á g s z é le s e b b k ö r b e n v a ló
m e g ism e r te t é s é h e z .
* * *
V jem y ib e n v a ló ta r tó z k o d á s u n k v é g e fe lé k ö z e l e d e tt. S zmirnov, k e r ü le ti
fö n ö k n a g y ö r ö m e t o k o z o tt n e k ü n k , iUetoleg d e r é k s z o lg á n k n a k , EixY-BAi-nak,
m e r t k é r e lm ü n k r e k in e v e z te d z s ig itn e k . H a s o n ló j u t a lo m b a n r é s z e s í t e t t e
S zatóff k a p i t á n y T emir v a d á s z u n k a t , m e r t f e g y v é r e n g e d é ly t a d o t t n e k i s o t
T emir le g fo r r ó b b v á g y á t e g é s z v á r a t l a n u l te lje s ít e tt e a z z a i, h o g y a le f e g y -
v e r z é s a lk a lm á v a l to l e e lv e tt b e r d a n k á t v i s s z a a d a t t a n e k i. A k é t h iv a ta ln o k -
n a k e z a k e d v e s s é g e e n g em n a g y o n le k ö te le z e tt, m e r t íg y s o k k a l jo b b a n m e g
v o lt j u t a lm a z v a em b e r e in k o d a a d ó s z o lg á la tk é s z s é g e , m in t a h o g y a n a z t
m a g u n k t e h e t tü k v o ln a . P e r s z e , a z m á r m á s k é r d é s , h o g y S zmirnov ú r m e g
v o lt- e e lé g e d v e EiXY-BAi-jal, m e r t e n n e k fó e r ó s s é g e u g y a n k o p o n y á j á b a n
r e jle tt, m e r t a z z a l ú g y tu d o t t ü tn i, m in t v a iam i k o s v a g y f a ltö r ö , d e n em
a g y v e l e jé b e n , m á r p e d ig a d z s ig i tn e k ü g y e s n e k , s o t r a v a s z n a k k e ll le n n ie ,
s a z é r t n em h is z em , h o g y s o k á ig m e g m a r a d t e b b e n a h iv a ta lá b a n .
E b b e n a p illa n a tb a n a z o n b a n m in d e n e s e tr e b o ld o g v o lt s a m ik o r
n o v em b e r 1 8 -á n , d é lu t á n 3 ó r a k o r e lu t a z tu n k , r è g i d z s ig i tü n k , Barlú-bai
t á r s a s á g á b a n , a k i s z in t é n h ü s é g e s e n e ljö tt b ú c s ú z n i , m e s s z e .e lk is é rt a z ú to n .
Néhány nappal elóttünk két höigy utazott el Vjernyiböl, hogy Taskenten
át Gráczba utazzanak, rokonaikat meglátogatni. Sokszor gondoltam sajná-
lattal szegényekre, a kik valamicskével elóttünk kinlódták végig a pósta-
utazásnak minden szenvedését, a melyet mi kevésbbé kényes és edzett férfiak
sem sorolhattunk a kellemes mulatságok kozé.
M in d já r t a z e ls ó á llo m á s o k e g y ik é n e g é s z á r ta t l a n u l a z t k é r d e z t é k tó lü n k ,
h o g y n em é r e z tü k - e a z t a z e r o s foldrengést, a m e ly ó k e t a z á g y b ó l, a s z am o -
v á r o k a t , p o h a r a k a t , m e g a tö b b i c s o m p é t p e d ig a s z e k r é n y e k r ó l h a j í to t t a le ?
Uram, tererntóm ! Hisz a feneketlen sár minden gödröt, minden követ
eltakart a jemscsik szeme elol, s minket úgy dobált, zöcskölt a kocsi, hogy
miattunk bizony hánykolódhatott Fold-anyánk, akár Vjernyi összedöljön,
nem tudtuk volna felismemi a lokéseket.
Eleinte azonban még sem panaszkodhattunk, mert elsó nap a sár
olyan 'híg lötye volt, hogy nem nagyon akadályozta a kerekeket, de azon-
kívül az §¡|tnak egy része homokos volt, s a víztól megkeményedve,
¡nkább megjavult, mintsem romlott. így jutottunk 36 óra mulva Pispekig, a
harmadik napon, november 21-én pedig Merké-ig, a mely már Vjernyitól
majdnem 350 verszt távolságra van.
Eddig is már sok kellemetlenségünk volt, folyton ötös-fogaton kellett
utaznunk, azonkívül mindig külön lovas fullajtár járt elóttünk, hog/ a
rosszabb részleteken átvezéreljen bennünket ; de az igazi veszódség csak
ezután kezdödött. 21-én este Padgórnoe állomás elött néhány versztnyire
megrekedtünk az egyik mély út feneketlen kátyújában, s csak az állomásról
hozott tartaléklovak húztak ki bennünk'ét. Folytattuk azonban az uiat, de
22-én hajnálhasadtával már megint éppen olyan kátyúba ragadtunk, csak-
hogy most tóbb versztnyire az elóbbi állomáson tú ll Ilyerí állapotban
elöször magunk próbáltunk minden lehètó .módon kikerülpi a sárból, de
meggyózódtünk ebbeli erólkodésünk eredménytelenségéról, s végre is a
jemscsik kifogta az egyik gebét, feltette rá a nyerget s elóre lovagolt a
legközelebbi állomásra, hogy segítséget hozzon, míg mi órák hosszat. ültünk
egyedül a megfeneklett kocsiban, kitéve a
végtelen pusztán a csípós ószi szél roha-
mainak.
„Es lón az estve és a reggel, ötödik
nap“. A Kara-tau széles gerinczén fagyasztó
szél csapkodta a havat szemünk kozé s
komor szürkés fátyolt boritoti a vidékré.
Dideregve kuporogtunk jól bezárt tarantá-
szunkban, mígnem heves rázkódás, aztán
kiabálás, fütyülés, majd teljes halotti csend
tudatta velünk, hogy megint tortént vaiami.
Most változatosság kedvéért mély hófúvás
ban rekedtünk meg, s a fagyos szél folyton
újabb és újabb finom, poros havat halmo-
zott a járómüre, s annak kerekei lassanként
ki sem látszottak a hóból. Sokáig tartott,
a míg segítséget kaptunk s újra folytat-
hattuk az utat.--
A következö állomáson nem voltali
lovak s parasztfogatot kellett .rekvirál