felé, Kungei-Ala-tau, míg a dèli határláncznak árnyékps oldala látszik ide,
tehát Terszkei-Ala-tau. A míg az elöbbi hegyláncznak ezen neve helyett
jobban elterjedt a Transzilii-Ala-tau elnevezés, addig ezt a második hegy-
lánczot a legtöbb térkép Terszkei-Ala-tau-nak nevezi.
Az Isszyk-kul medencze keleti lapályának tengerszin feletti magassága
körülbelül 2000 m. Ebben a magasságban az Alpokon már a törpefenyö
vegetácziója kezdódik ; itt azonban, körülbelül Róma földrajzi szélességében,
de foképen Belsó-Ázsia rendkívül forró napjárása és csodálatosan derült ege
alatt, egészen mások a novényvilág életfeltételei, úgy, hogy a medencze
síkságának nemcsak valóságos steppe-novényzete van, hanem azonkívül a
foldmívelésnek úgyszólván minden nemét is sikerrel lehet itt folytatni. A míg
a mélyenfekvó síkságokon mesterséges ontozés nélkül úgyszólván lehetetlen
a novényi tenyészet, addig itt a hegyekben már elég bóséges a csapadék
arra, hogy meglehetósen dús novényzetet fejleszszen ontozés: nélkül is. A
csapadék eloszlásán kívül azonban a napsütés hatása van rendkívül eros
befolyással a novényzet jellegzetes kifejlódésére. A hegyek oldalain ugyan
e tekintetben rendszeres zónákat lehet megkülönböztetni, de ezeknek a
zónáknak eros eltolódását tapasztaljuk a hegyoldalaknak világtájak felé 'való
tájékozása szerint, melyek égyenesen a napsütés hatásának tudandók bis?
Semmi sem jellemzóbb valamely vidék tájképére nézve, mint a tipusos
vegetáczió, a mely azt fedi. Területünknek elsó fejkutatói, S z em jo n o v és
S z ev er c z o v idejétól fogva 5, illetoleg 6 zónát különböztetürik a Tien-sán
hegyeinek vertikális irányú novény-fejlódésébenj a melyek egymástól úgy
klima, mint nóvényzet, yalamint fauna tekintetében élesen különböznek.
A mellékelt táblázat ezeket a zónákat a két kitünó kutató adatainak
alapján tünteti fel, megjegyezve, hogy kiegészítettem és átfórmáltam azt az
újabb kutatások és a magam tapasztalatai szerint.
Természetes, hogy az efféle rendszerbe-foglalásnak csakis-az lehét
a czélja, hogy a z t áilapotokról áttekintó képet szolgáltasson, a nélküí,:
hogy minden tekintetben és minden esetben teljes tokéletességre számítson.
A korülményeket ugyanis még távojról sem ismerjük teljesen behatóan, de
azonkívül van még egy tényezó, a mit eddig még nem vettek kellóleg
flgyelembe, pedig, tapasztalataim szerint, a novényzet kifejlódésére rendkívül
eros befolyása van, sót talán nagyobb, mint a vertikális emelkedésnek.
Ez a tényezó a napsugárzás, a mely Turkesztán csekély levegó-ned-
vességu klimája miatt rendkívül intenziv hatással mükodik.
A táblázat II., III. és IV. zónái ebben a tekintetben igen jellemzó tüne-
ményeket mutatnak, míg az V. zónáfean a napsugárzás hatása, a nagy
abszolut magasság miatt, már csak abban nyilvánul, hogy egyáltalában tesz
lehetóvé még vaiami noyényi tenyészetet, az I. zónában pedig a talaj-alaku-
lás teljesen a perzseló napsugarak uralma alatt áll, azaz teljesen sivatagi
képet ölt magára.
Kezdjük a harmadik régióval, a tülevelü fák régiójával.1 Ez Turkesz-
tánnak legkellemesebb klimájú zónája, a melyet enyhe, nem nagyon szélsó-
séges hómérsékletjárás, de különösen a csapadéknak az egész év folyamán
való egyenletes eloszlása jellemez. Habar így igen kedvezó a klima, még sem
volt képes az erdó mindenütt beborítani a hegyoldalakat, hanem kizárólag
csakis a keléti és északi lejtókon találunk erdóséget, ott t. i., a hol a térszin
kevéssé, vagy egyáltalában nines kitéve a napsugarak intenziv hatásának.
Csak az egészen keskeny s északkelet felé nyíló, tehát jól beárnyékolt
völgyeknek van mindkét oldala erdóvel borítva, míg a szélesebb völgyeknek
98. kep. A Tien-san fenyveseinek jellemzG elosztdsa.
Nyugat fele tekintS lejt<3. Kelet fele tekintfi l e j t o .
csakis az arnyekos* oldalan talalunk erddt, a mely a volgy feneken, mintha
kbssel vagtak volna el, hatarozott vonallal megsziinik, a mint azt a melle-
kelt 98. sz. kepen lathatjuk. Ennek jobb oldalan latszik a. suru erdoseggel
boritott keleti lejtd, mig balra, n^ugot fele kopar, gyepes lejtok tekintenek. Az
egyes, ezen lejton elszort facsoportok bizonyitjak, hogy a hegylejtoknek egeszen
jelent6ktelen horpadasai is, ha csak kedvezd hajlasuak, eleg vedelmet kepesek
nyujtani a talaj szamara, hogy azon rSgton meginduljon az erdo kifejlddese.
Az erd8s6get vertikalis iranyban eles hatarok kozott latjuk, mint a
Tien-san vegteJgn,Jiosszu lanczainak oldalan vegig nyulo, tok^letesen horizoni
^ levego nedvessegerol, a csapadekrol stb. bovebb adatokat itt melloznom kell.