A tobbség elfogadván ez okoskodást, nem toródtünk azzal, hogy a
leszavazott kisebbség orrflntorgatva nézegette a nedves talajt — az eso
ismét elkezdett csendesen szitálni — hanem leterítettük a nyeregtakarókat
a fóldre, s a nyerget vánkosnak neveztük ki; csak takarónk nem igen volt,
mert sokan koziilünk semmi effélét nem hoztak magukkal. Mi, De. Stum-
MER-rel, a kin semmi más nem volt, csak konnyü Vászonruhája, kovettük
a két kozák példáját, a kik ketten egy takaró alá bújtak, mi pedig egy'
kaukázusi burkával takaróztunk be.
Az éjjel nagyon nyugodt és meleg volt, a borús idoben további lehülés
sem volt várható, s az ember nagyon jóízüen alszik így, kinn a szabad ég
alatt, habár egy kissé nedves is lesz.
Ugy is tortént. Aludtunk kivilágos-kivirradtig, s azután tovább lova-
goltunk jókedvvel és megelégedetten még mintegy négy versztet, míg végre
egyikrejtettvolgyteknóben egy ault,s mellette a mi derék ELLY-BÁY-unkat találtuk,
a ki egész éjjel szórnyen aggódott expedicziónkért, s most valódi brbmmel
(s kivételképen okosan) egy csésze forró teával fogadott bennünket Nem
voltunk már messze Ilijszktol, a hova hirnokót küldottünk elóre, míg ma-
gunk a reggeli után csendesen kovettük 6t a karavánnal.
A rovid úton elintézett éjszaka semmit sem rontott jókedvünkón, csak a
kisebbségben maradtak morogtak keveset. A reggeli levegó a tegnapi es6
után pompás, tiszta volt, gazdag virágdísz fejlódott ki a nyirkos c mélyedé-
sekben, a melyek bennünket a Keszkelen-volgyébe vezettek le, és a hegyek
felé tórekvó nomád csapatok jókedve lassankint ránk is átragadt.
Nagyjából legalább a forró, kihalt alfoldi kirándulásainkat elvégeztük
s repesó szívvel tekintettünk a távol kékló Ala-tau lánczaira, a melyek,
nekünk Jgéret foldje gyanánt, merészen emelkedtek avégtelen síkság hátterében.
Úti programmunknak egyik ónálló fejezetét tárgyaltuk le, s újabb, gazda-
gabb és változatosabb vidékek vártak reánk. Mint a nomádok, mi is hátat
forditottunk a síkságnak, s mint azok, mi is jelszóúl Választottuk: fel a
hegyekbe!
70. kép. Kazak ak-szakal.
VII. FEJEZET.
BARANGOLÁS A PUSZTÁN.
^ fK 5 g lijs z k b ,e n meglehetós kemény munka várt még ránk, mert nemcsak
az úton gyüjtött anyagot kellett véglegesen elcsomagolni a haza-
küldésre, hanem azonkívül gyfijteményünk hiányait is ki kellett
egészíteni a kórnyék allatvilágábol, a melyet lassanként alaposan
megismertünk. Mindez nagy nehézségekkel járt, egyrészt azért, mert a rongyos
kozák faluban nem igen voltak segédeszkozeink, másrészt, mert napról-napra
jobban be kellett látni személyzetünk megbizhatatlan voltát.
A Ira7.ak BALTA-BAi-nak Narynban elkövetett visszaélései miatt felmond-
tam, a mi azonban nagyon bántotta barátját, B a r lu - b a i- í, a mi langaléta dzsigi-
tünket, úgy, hogy alig mult el a napnak egy órája a nélkül, hogy a kéf flczkó
panaszszal ne jött volna elém a két, orosz-kozák eilen, a kik állítólag rossz
ellátásban, rossz elbánásban stb. részesítik óket. Természetesen ennek az
örökös panaszkodásnak komikus oldala is volt, különösen pi., mikor a hóri-
horgas dzsigit félrebiüent fejjel s megnyeró mosolylyal adta eló a dolgok
felett való megbotránkozását, s az elbocsátott kazak visszafogadását néma-
jelekkel ajánlotta.
„Te baivagy, türe, tachszir, pad'sah1, s a többi baiok is türék, tachszirok,
pad’sahk. Nektek mindnyájatoknak pamilni csájt3 kell innotok. A szakal-
kazakok és mi dzsigitek azonban egyformák vagyunk, s nekünk egyforma
teát kell innunk. Most a szdkal-hazahók elónyben vannak, mert ók pamilni-
csájt isznak, a dzsigitek azonban háttérbe szorultak, mert csak tasz-csáj3 jut
nekik. J a Allah, ez így nem jól v an ; kérlek tachszir, tégy bennünket ismét
egyenlókkél“
Ennek a beszédnek illusztrálására két mutato ujját hegyével összefor-
dítva, elém tartotta ; ha a két ujj hegye osszeért, az az egyenlóséget jelentette.
1 „Úr, herczeg, parancsoló, fejedelem.“
9 Elrontva az orosz „Familnyi-csáj“-ból (családi tea).
8 Tasz-csájy szóról-szóra „kó-tea“, azaz préselt, úgynevezett tégla-tea.