A helyett, hogy a vidék àltalànos leiràsàba mélyednék, felkérem olva-
sómat, hogy kovessen az egyik-màsik ilyen hegyi kiràndulàsra, s ugy
ismerje meg a havasi vilàg pompàjàt szinról-szinre, egyes részleteiból.
Julius 19-én a Borbodoi magasvolgybe tettem kiràndulàst. Éppen
szemben az aullal, a meredek legelón lovagoltunk fel zegzugos vonalban,
ut nélktil, csak itt-ott kóvetve vaiami keskeny birkajàràst, legalàbb 600 méter
magasra, ugy, hogy a jurtok nemsokàra csak mint fehér buczkak ttintek
fel, oly meredeken alattunk, hogy a fustnyilàson àt belelàttunk azok bell
sejébe. Végre elérjuk a meredély tetejét, s odafenn félkor alaku, sima, lapos
feneku, gyeppel fedett vòlgy vezet be lassù emelkedéssel a mindkét oldalon
meredeken einelkedo sziklafalak kòzé. A vòlgvben hàtrahagyjuk a lovakat,
mert vaiami règi morèna hatalmas sziklatombjei elàlljàk az utat. Keresztul-
màszunk a morénàn, s egv darabig még elóre hatolunk a majdnem egészen
vizszintes kar-mezón, vaiami règi jégàr medrében, mig végre nekivàgva a
hegyoldalnak, tòrmeléken és kisebb sziklalépcsókon àt, feljutunk a szikla-
gerinczre, a mely éles és meredek, mint vaiami hàzteto, de alig # 3 6 0 0 m.
relativ magassàgu.1 Ez nehéz munka, s az erós napsutés kóvetkeztében
ugyancsak surun hull rólunk a verejték, mig végre 2 '/2 óra alatt czélhoz
érunk. De ha egyszer aztàn reszketo térdekkel, ossze-vissza horzsolt kezekkel,
levegó utàn kapkodva s a szàraz levegó daczàra is csuromvizesen az izzad-
sàgtól, elértiik a gerincz élét, a pompàs kilàtàs kàrpótol benniinket minden
fàradsàgért, még akkor is, ha a vadàszat maga eredménytelenul végzódik, a
mi, sajnos, nem éppen ritkàn tórténik meg.
A Terszkei-tau gerincze éppen a Karakol forràsainak vidékén hegyes Szòg-
ben délfelé visszaugrik, ugy, hogy a Borbodoi-ról tekintve, az embemek olyan
kilàtàsa van a hegylànczra, mintha annak szegmentàlis keresztmetszetét làtnà.
Nyugat felé, mélyen alattunk van a Karakol vòlgye, oldalvolgyeivel és
vizeséseivel, mintha vaiami térkép volna elóttiink kiteritve ; messze lehet
kóvetni futàsàt a sziklaszakadékok kozótt, egész addig, a hol a hófedte
sziklacsucsok ósszevisszasàgàból két forràs-glecserje elórenyulik. Éppen vele
szemben emelkedik a Terszkei-tau fógerincze szàmtalan vad és megkózelit-
hetetlen csucscsal, sziklafokkal, hegyéllel és szàz ' meg szàz mindenféle nagy-
sàgu glecserrel, s ebból az òsszevisszasàgból hatalmasan tornyosul fel az
Oguz-bas (òkòrfej) impozàns tomege, jég- és hóval fedett fekete sziklafalait
legalàbb is 20,000 lab magassàgra meresztve égnek, mig végsó nyulvànyai
fenyegetóleg fiiggenek kózvetetleniil a vólgy felett.
Az elótérben tiresen és kopàran tàtong a règi jégàr-gyujtó czirkusz-
vòlgy, a melyen éppen keresztul jòtttink, mig a keskeny sziklaél .tulsó oldalàn,
1 Sàtorhelyem a Karakol-volgyében korulbeliiì az erdzo-zóna felsó hataràn, 3100 m.
magassàgban àllott Aneroidmérésem szerint a Borbodoi gerincze mintegy 1300 m.-rel maga-
sabban, tehàt hozzàvetólegesen 4400 méternyire fekszik a tenger szine felett.
kelet felé, hasonló, mäsodik völgy nyilik, de ez az elobbinél jóval mélvebb.
Észak felé a sziklagerincz felmeredo csoportjai zàrjàk el a kilàtàst, a kelet
felé levò völgyet pedig egészen körülölelik a sotét, szaggatott sziklaszirtek,
a melyek miatt nem lehet messze kilàtni. De a kóomlàsok és a tormelék-
lejtök helyett, a melyek az innenso < ezirkusz-völgyet boritjàk, ebben a
mäsik töbörben a sotét sziklakoszoru alatt tiszta, vilàgos smaragdzöld-szinü
tengerszem kissé tejes vize csillog, sima tùkrével békésen huzódozva el. a
partjain itt-ott zöldelö päzsit-foltok között.
A 4 g km. hosszù s vaiami 1—D/a km. széles tavat kifolyàsa elott
vaiami tormelékgàt duzzasztja fel, s teljesen hozzàférhetetlennek làtszik. A
kirgizek biztositottak róla, hogy a tóhoz sem a völgy felöl, sem a szemben
l e v o c s i p k é s sziklagerinczról nem lehet hozzäjütni, akàrhogy szerettem volna
is a gyönyörü zöld vizet közelebbröl is megtekinteni. Hogy arról a meredek
bàstyàról, a melyen mi àlltunk, még a tekke-vad sem tudna leszàllni, azt
magam is tokéletesen belàttàm. Söt az emberek még azt is àllitottàk, hogy
egyetlenegy przsevalszki orosz vadàsz sem màszott még fel a Borbodoi
nyergére, s én vagyok az elsö nem-kirgiz, vagyis az elsö ture, a ki egy-
àltalàn a tavat latta: igy keblemet a felfedezö biìszkesége dagasztotta. Nagy-
szabàsù felfedezések ma mär csak különösen szerencsés utazónak jutnak
osztàlyrésziil, s a szerény természetvizsgàló, a ki a részleteket jàrja be, meg-
elégedhetik a legkisebb, legigénytelenebb felfedezésekkel ; ebben a bölcs
tudatban szivemböl örvendtem a kis, festöi: tónak, s mivel nem egészen
érdektelen annak alakulàsa a hegység szerkezetére és annak tóképzódmé-
nyeire nézve, azért elhatàroztam, hogy kiragadom a vilàgtól elzàrkózott
ismeretlenség homàlyàból s elkereszteltem Ilona-tó-nak ...
Julius 23-àn reggel fél hatkor felfelé lovagoltunk a Karakol-völgyben
s magunkkal vittük T emir-ì és annak két hajtójàt. Ezek egyike, a szegény
kirgizek szokàsa szerint, hàtas bikàn, egy pompàs, koromfekete àllaton nyargalt,
a melynek lépése alig volt lassùbb a mi; lovainknàl, s a mely, mint minden
fajtestvére, rendkivül biztosanv lépdelt még a legrosszabb helyeken is. Az
aulon felül néhàny versztnyi tàvolsàgban fekszik ama kitoltodéshez kozelàlló
tó, a melyröl màr fennebb megemlékeztem, s a mely most a kora reggeli
óràkban kissé mocsaras rétnek Jàtszott. A lovagló ut a meredek volgyzàró gàtat
nagy kitéréssel kerüli meg a balparti lejtö oldalàn, a mely függölegesen lesza-
kadó sziklafalak làbànàl heverö: tormelékkùpok és -lejtökböl èli. Az ut ugyan
nem nagy emelkedésu, de azért mmtàjàul szolgàlhat a kara-kirgiz lovagló utak-
nak; métermagas sziklatömbökre kell a-lpvaknak felkapaszkodniok, vagy pedig
két szikla közt valósàggal àt kell préselodniok, ugy, hogy az embernek folyton
arra kell vigyàznia, hogy a kengyelbe szorult làbait szét ne zùzassa.
Különösen kedves a tormelékkupról vaiò leszàllàs, mert az osvény
egyenesen neki megy a meredek lejtoról a Karakol tejszinu glecser-vizenek,
tehàt ugyszólvàn egyetlen ugràssal a bizonytalansàgba vezet.