a talaj szikláin biztosan felismerhetünk. Ennek a rengeteg fóldtómegnek és
a hatalmas kavicstakaróknak kétségtelenül glacziális területre vaiò telepedése
annál feltünobb, mert a Száry-dzsasz volgyében alább semmiféle morénát
vagy más effélét nem találtam, a mie ezzel a hajdani glecserrel osszefüg-
gésbe tehettem volna. Mivel azonban az alapos kutatáshoz szükséges isme-
reteim hiányoztak, meg kellett elégednem a megállapított tény egyszerü fel-
jegyzésével. Ezt megtéve, egész kényelmesen lovagoltam karavánom elé, a
mely a Száry-dzsasz partjairól éppen az Adr-tor felé igyekezett.
A kómyezó síkságot tobb apró tavacska diszítette, s az egyiken kis
rucza-társaság uszkált. S zitnyikov kozák vadászni kezdett rájuk, s minden
nagyobb fáradtság nélkül egy tókés kacsát (Anas boschas), egy kendermagós-
(A. streperà) és_ két csórgó-réczét (Querquedtila circia) lótt le. A szegény
állatok ugyanis teljesen képtelenek voltak repülni, mert tollazatuk az ószi
vedlés miatt a legnagyobb mértékben kopott és hiányos volt. Evezótollaik
helyett csak merev tollgerinczeik voltak, megfosztva a lobogótól, elkopva,
elhasználva, úgv, hogy a külonben rosszul -loyó kozák ezúttal kónnyen diadal-
maskodott a félénk ruczákon.
Az Ad r-tor, vagy Adìr-tor (kòves kar) folyónak a Száry-dzsaszba
való torkolása kózelében ütóttük fel tanyánkat. Kristálytisztán folyik az Adr-tor
folyó vize, kbzvetetlenül annak a hóhatárig nyúló hegyláncznak a lábánál, a
mely a Khan-tengri tómegéból kiindulva, a két, egymástól nagyság tekintetében
alig külonbozo folyó vólgyét elválasztja. Ez a láncz rendldvül meredekén
feltorlaszolt palarétegekból áll, s bár relative nem nagyon magas (5-^700 m.),
szaggatott voltánál fogva mégis pompás látványt nyujt.
Ignatiev jelentései szerintaz Adr-Tór igen jelentékeny nagyságú glecserbol
ered, a miért is az expediczió vezetóje külon nevet adott neki, és pedig a kitüno
orosz geológus és Turkesztán jeles kutatójának tiszteletére Musketov-jégárnak
nevezte. Már a Tüz-szyrtról is, a honnan jó kilátás nyílik az Adr-tor fel so vólgye
felé, vagyakozva kerestem e glecsert. A kisebb tien-sani jégárak tuczat-árúi
elkényeztettek már, s már elóre orültem ennek a hatalmas jégtómegnek, a
mely a jelentések szerint ¿0 versztnyi hósszúságban nyúlik le a vólgybe.
Szeptember 11-én tehát még pirkadat elótt ébresztót fujtunk, s hajnal-
hasadtával már gyors ügetéssel siettünk a széles, lapos vólgyòn fel a glecser
felé; de óra óra után múlott, s csak nem értük el! Addig-lovagoltam felfelé
a volgydn, a míg határozottan észre tudtam venni, hogy a_ folyó három tekin-
télyes nagyságú, de kózelról sem akkora glecserbol ered, mint a hogy Ignatiev
leirta. Szegény lovainkat felhajszoltuk a baloldali folyópart egyik begye-
pesedett sziklafokára, majdnem a hóhatárig, hogy szabad kilátásom legyen,
de innen is csak ugyanaz a kép nyílott : három nagy, meredek glecser, a
melyek kózül kettó a kar baloldali lejtójén északnyugat felé húzódik le, a
harmadík pedig, épen a homlokfalról, egyenesen délnyugatnak irányul. A nagy
Musketov-glecsernek azonban semmi nyoma !
Ignatiev térképe és úti jelentése, sajnos, nem volt nálam, s azért sem-
miképen sem tudtam ósszeegyeztetni az ó emlékezetemben élo leírását azzal,
a mit a helyszinén találtam. Késóbb, a mikor Ignatiev útleírását behatóbban
tanulmányoztam, két lehetóséget találtam.
Az 1886. évi nyár, a melyen Ignatiev utazott, idójárás tekintetében
rendkívüli kedvezótlen volt, s tóbbszór hatalmas hóesés zavarta le a Száry-
dzsaszyn vólgy szyrtjeiról az érdemes utazót a Terszkei-tau erdós zónáinak
mélyebben fekvó vidékeire. Véleményem szerint nem lehetetlen, hogy az
exorbitáns hóesések megerósódve az elózó tél csapadékai által, lavinák, vál-
takozó olvadás és fagyás folytán olyan jégtómeget hoztak létre a volgyben,
a mely talán a három, elóbb említett glecsert egymással ósszekotve, valódi,
ósszefüggó jégár benyomását kelthette. Az Adr-tor vólgy felsd része igen
magas, s a Száry-dzsaszyn-tau felmeredó csúcsai délról és délnyugat felól
oly jól védelmezik, hogy kedvezótlen esztendóben a hely hómérséklete egé-
szen alkalmassá válik arra, hogy lavinagyüjtó-tólcsérhez hasonló volgyben
firnesedett hótomegeket találjunk felhalmozva. Egyetlen napsugaras év azonban
elegendó, hogy ez az ephemer jelenség eltünjék, s a valódi állapot kerül-
jón napvilágra. A második magyarázat, a mely azonban kirgizeim, külónosen
a kitüno helyismeró Attei adataival ellenkezik, az volna, hogy Ignatiev úgy
a szóvegben, mint a mellé csatolt térképvázlaton hiányosan, jobbanmondva
nem elég világosan' irta le, s a nagy Musketov-jégárnak a firn-régión belül
fekvését new hangsúlyozfa elegge, mi által azt a látszatot keltette, hogy a
glecser óriási jégnyelve messzé lenyúlik a nóvényzet ovébe.
Igen jplentékeny méretú glecser van elég a kozépsó Tien-sanbap, s
külóniosep itt, a Khan-tengri tómegében, a hol az orók hó alà temeteti terület
szerényen becsülve is legalább 1000 km^-t tesz, ugyancsak válogathatunk kóz-
tük. Ezek a glecserek azonban. a klima sajátságainak kovetkeztében mind
igen magasan végzódnek, s alig nyúlik le egyrkettó a nóvényzet óvének
mélyebb régióiba. Ennek aztán az a kovetkezménye, hogy a legtóbb glecser-
hez igen nehéz hozzájutni, sót : sok esetben, külónósen ha az ember a kirgiz
vezetók gyarló segítségére van utalva, teljesen lehetetlennek is látszik. A lankás
szyrt-hátakon ügyan minden nehézség nélkül elónyomulhatunk egész a hóhatárig,
de egészen más a dolog a tulajdonképeni hegylánczokban, a hol a
hóhatárig jutni külónós elókészületek nélkül alig képzelhetó.
„Kar minen, muz minen dzsol dzsok!u ,,A havon és jégen keresztül
nem vezet út 1“ “ „ezt az axiomát minden hegylakó kirgiz megdónthetetlen
igazságnak tekinti, a mely alól csak ott ismer kivételt, a hol a külonben
jól járható, mélyebben fekvó területre nyúlik le vaiami jégnyelv. Ott azonban,
a hol netn így áll a dolog, ott csak teljesen gyakorolt alpinistának sikerülhet
a jégárakat elérnie, s ekkor is rászorul a benszülóttek szolgálataira, mint
teherhordozókra, mert az ilyen kirándulás nemcsak technikailag nehéz, hanem
hosszú túra is.