lámpa szelíd fénykóré-
ben, a bugyborékoló, gó-
zolgó szamovár mellett,
kedélyes vendégek tár-
aságában, a kik kózül
külonosen a bátyuskát,
a városi pópát, szeret-
tük meg.
Egyszerüségével,
szerénységével és ár-
tatlan kedélyességével
lényegesen küldnbdzott azoktól az orosz pópáktól, a kikkel eddig volt alkalmam
megismerkedni; mííveltségben is messze felülmulta a kózonséges pópák szín-
vonalát. Kellemesen voltam meglepètve, a mikor kis, de jól megválogatott
kónyvtárában egyebek kózótt B eehm hires munkájának szépen illusztrált
orosz kiadását fedeztem fel.
Bizony sajátságosak az úti élet jelenetváltozásai ! Csak az imént még
azon igyekeztünk, hogy a kirgiz jurtban lehetóleg kirgizek módjára éljünk,
s ime, most meg az orosz-ázsiai kisváros polgári életének kedélyes nyugal-
mában üdtiltünk olyan fesztelen, otthonias érzéssel, mintha sohasem éltünk
volna más viszonyok kózótt!
Külbnben a „saison“ Przsevalszkban még nem kezdódótt meg. A mint
mi Európában nyáron át a hegyek kózé menekülünk, azonképen az oroszok
is ott hagyják nyáron a várost és kivonulnak a dácsá-ba, vagyis a város
kozelében fekvó mezei birtokukra..
Turkesztánban mindenütt a katonaságot is kirendelik nyári táborokba,
még Przsevalszkban is; a hol pedig a hüvos klima az efféle intézkedést
ugyancsak feleslegessé teszi. Taskentból a lakosság nyárra Csimgan faluba
kóltózkódik ki a Csatkal-hegj^ségbe, Vjernyi lakóinak dácsái a katonai nyári-
tábor kozelében, az Almatinka-vólgyében vannak, a przsevalszkiak pedig az
Isszyk-kul partjára húzódnak, a melynek óblét kertek és nyaralók koszorúzzák.
A talaj csodélatos termóképességénél fogva ezek a kertek gyónyorüen
díszlenek, habár még az Isszyk-kul óriási párolgó-medenczéje sem teszi
nedvessé a levegót, s itt is mesterséges ontózéshez kell folyamodni. 1 Az tide,
zold novényzet szép keretül szolgál a meredeken leszaladó, sárga lószfalak-
nak és a tengerhez hasonló, végtelen kék víztükórnek, a melynek hullámai
kózvetetlenül a kertek alatt morajlanak, míg a táyol messzeségben a két Ala-
1 Az ontozés koltségeit, megállapílott árak szerint, a fogyasztókon szedik be. Przsevalszkban
nincsen egyetlenegy kút sem, s minden vizet az arikok szolgáltatnak, a miért a
háztulajdonosok mínden lakó és minden háziállat után fejenként 2—2 kopeket fizetnek havonta.
Egy dácsa ontòzése cvenként 3 rubelbe kerül, míg a szántófoldek után minden desszjatinért
5—6 rubel fizetendó.
tau fehéren csillogó hógerinczei ezüstos sávként választják szét a tó és az
ég kék, teltszinü mezóit. Gyónyórü kis hely ez a villatelep itt az Isszyk-kul
partján, s nem tekintve tájképi szépségét, mint üdülóhely is rendkívül jó
hatású lehet. Az Isszyk-kul szelektól védett medenczéjét az oroszok egész
Turkesztánban valóságos klimatikus gyógyhelynek tekintik, s azt a gyógy-
hatást, a mit a levegó szárazsága külonosen a tüdóbetegségekre fejt ki, úgy-
látszik, itt még nóveli a tengerszín feletti nagy magasság. S chwartz V. „Tur-
kesztán“ czímü munkájában behatóan tárgyalja a klimának ezt a hatását,
drasztikus módon illusztrálva fejtegetéseit saját példájával. Kózli ugyanis saját
arczképét Turkesztánba vaiò érkezése elótt, a melyen határozottan tüdóvészes-
nek látszik, s ezzel szembeállítja egy másik, három évi ott tartózkodás után készült
fényképfelvételét, a melyen már eróteljes, egészséges férfiú szinében tünik fel.
Przsevalszkban is láttunk hasonló, menthetetlenül elveszettnek hitt mellbetege-
ket, és pedig kettót kozülük már teljesen meggyógyulva tíz évi ott tartózkodás
után ; a harmadikba, egy szegény fiatai katonatisztbe, úgyszólván már csak hálni
járt a lélek: nem adtunk volna neki tobbet néhány hónapnál. Pedig ez is sokkal
rosszabb állapotban jott Przsevalszkba, mert a míg most egészen jól tudta már
szolgálatát teljesíteni, megérkezésekor 20 lépést sem tehetett a nélkül, hogy
teljesen ki nem merült volna. Az óreg przsevalszkiak, a kik tóbb hasonló esetet
tapasztaltak már, biztosra veszik, hogy 6 is teljesen fel fog gyógyulni.
A tó partján még erósebb lehet a klima gyógyereje, mivel az Isszyk-
kul vize erósen sós ; a tiszta, hüvos és mindig hullámzó habokban való
fürdés semmivel sem állhat mbgòtte a tengeri fürdóknek, s ezt még fokozza
a partszegély alakulása, a mely kifogástalan homokfenyér alakjában, hosszan
nyúlik el, valóságos bársony-puhaságban, úgy, hogy még csendes idóben is,
éppen, mint a tengeren, nyugodtan, egyenletesen górdülnek végig rajta a hul-
lámok. A keleti partokon a tó nem mély, kivéve a folyók mélyen bevágó-
dott torkolatait. Távolabb a folyótorkolatoktól a mélység tóbb száz méterre
befelé sem nagyobb 1 L/¡¡— 2 méternél, s csak néhány kilométernyire a parttól
sülyed a fenék 10 méterre, vagy még azon is túl a viz tükre alá. Mint
minden sekélyvizü tó, úgy az Isszyk-kul is viharok alkalmával erósen hábo-
rog, s az uralkodó nyári nyugati szelek alkalmával sokszor gyónyorkódhetünk
a legszebb, tengerre emlékeztetó hullámverésben.
Elutazásom elótt meglátogattuk S zátoff kerületi kapitányt dácsájában,
mely alkalommal ismerkedtünk meg elószòr a nyaralóhelylyel s a tó kulti-
vált, kertekkel kórnyezett partjaival. Habár a dácsák ugyan vaiami 12 verszt-
nyire vannak Przsevalszktól, a 1 legtóbb hivatalnok nyáron át mégis odakinn
lakik, s mindennap lóháton jár be a városban lévó hivatalokba. Azt hiszem,
hogy a mi európai bürokratáink ilyen korülmények kózótt kétségbe esnének,
mert bizony alig lehet mindenkinek inyére, naponkint mintegy 30 kilométert
lovagolni ! Turkesztánban azonban e tekintetberí más gondolkozásúak az
emberek, s a „kis“ távolságot rendesen a legsebesebb tempóban teszik meg,