a melyet a làtszólag egész éven àt ki-
tartó Kurtu fofyócska nedvesit. Temérdek
mollah làtható a sikon szétszórva, de fel-
tunik néhàny vàlyogból éptilt kislak, téli
szàllàs, meg itt-ott muvelt foldek is, a
mi taousitja, hogy a kazakok mar féligmeddig
letelepiilt életmódot kezdenek
folytatni. A mint elmondottuk, ez a teriilet
6s. fcép. Szegénysorsù kazak nomadok. vaiami kazak Bai (gazdag ember) tulajdona,
a ki nyàron a hegyek kòzé vonul
nyàjàval, mig emberei a fòldet muvelik. Ennek a vidéknek kiilónben igen
elónyós helyzete van, mert a nyugati és dèli plateau -peremek kelló nedves-
séget juttatnak a teriìletnek, s azonldvul, ugy làtszik, hogy a talaja nemcsak
loszbol van, hanem van ott humuszos folyó-iszap is, a mi kelló nedvesség
hozzàjàrulàsàval, itt mindenesetre lottino jó termótalaj lehet.
Szàmos tanya szegélyezte a pusztai plateau folyójànak partjàt ; az egyikbe
betértiink, hogy a kozàkok és Barlu-bai lova helyett ujakat béreljilnk, s ter-
mészetes, hogy ezt az alkalmat felhasznàltuk, hogy néhàny pohàr airant
leòntsiink. A tanya lakói ilyen alkalommal teljes szàmmal bujnak elo piszkos
jurtjaikból, s bar félénken, de azért kivàncsian àlljàk koriil a lovasok cso-
portjàt, a kik rendesen nem tartjàk érdemesnek a lóról leszàllni, hanèm a ■
nok aitai kinàlt frissito italt csak lóhàtról iszszàk meg.
A kazak népség àltalàban meglehetosen piszkos banda, s kiilonosen a
gyermekeknek, a kik minél kevesebb ruhàban szaladgàlnak a sàtrak koriil,
bizony nem ariana, ha néha-néha alaposan megmosnàk óket.
Itt azonban dicséretes kivételre akadtunk ; a tanya tulajdonosa, egy
tiszteletre méltó àk-szakal (aggastyàn) hófehér szakàllal, de ktilònben flatalos
àbràzattal és hatalmas termettel: kifogàstalan, vakitó fehér nyàri ruhàt, bó
nadràgot, rànczos inget, s fején porge bàrànybórstiveget (biirke) viselt, a
melynek selyemfényu, sàrgàsfehér gyapju-pereme s rikitó voroS fedele volt.
Ez az ijesztóen tiszta aggastyàn rendkivùl tetszett mindnyàjunknak, s
nem emlékszem rà, hogy ennek a fajnak még egy példànyàt làttam volna,
a mely ilyen festói, ilyen tiszteletreméltó és fóképp ilyen izléses lett volna,
mint ez.
Az asszony és a gyermeknép természetesen megint „igazi kazak*' volt
s kiilonosen kétségtelenné tette ezt az, a hogyan az airanos poharakat, szo-
kàsos módon, megtisztitottàk. Ha ugyanis az ember visszaadja a kiiiritett
airanos poharat, akkor elószór is az asszony kisziircsoli belóle a maradékot,
azutàn mutatóujjàval lekotorja àz edény falàt s az ujjàt meg kbzbe-kòzbe
leszopja. Kevésbbé tiszta nok csak a nyelvtiket hasznàljàk erre a tisztogà-
tàsra, de a mint dzsigitjeink mondtàk, ez nem tartozik az illedelmes modbrhoz s
mindig visszatetszo, sót azt mutatja, hogy az illetok nem élnek rendes életmódot.
A poharaknak ez az ujjakkal vaiò tisztogatása rendkívül gyorsan,
mintegy taktusra megy, s néhàny szempillantàs alatt az edény kristàlytiszta
és készen áll ùjabb hasznàlatra.
A hàny hàz, annyi szokàs ! Mondhatom, hogy az airan ùtkòzben mindig
jól esik, s mikor az ember a szàjàhoz viszi az airanos poharat, bizony
mindenre inkàbb gondol, mint afra, hogy miképen tisztitottàk azt ki a hól-
gyek ; utàna azonban, bizony nem marad más hàtra, mint az a vigasztaló
eshetóség, hogy elóbb talán mégis vizzel mostàk ki !
Kózvetetlentil e mellett a vendégszeretó aul mellett elhagytuk a folyam
alfòldjét, s meglehetosen délnek fordulva, a dombos plateaura màsztunk fel
az Aszu-faiduk (Hágó-kút) száraz, kiirtószerfi patak-medrében.
Ennek a plateaunak a felszine eleinte gyengén hullàmos, de késóbb meglehetosen
dombos lesz, s ritkàs iirom-nóvényzete van.
Az ùt folytonosan emelkedett, mig dèi fele vaiami hàgószeru magas-
latra értiink, szìklàs dombok kozé, a melyròl meredeken ereszkedtünk le egy
sziklàs àrokba, a melynek falai porflrból vannak. Kiilonós tájképet nyùjt ez
a mély àrok meredek, vorosbarna sziklafalaival, kopàr tòrmelék-halmazaival,
s a . mélyen bevàgódott, gyepes szakadékokkal szeldelt domjaival. Fenekén
nagy kòvek alul mély, természetalkotta sziklaiiregból kristàlytiszta, jéghideg
vizu forrás fakad : a kuduk (mély kút) Auvüisz-szu (sziklaszakadék-viz).
Azok utàn ;a iangyos lotyvadékok ùtàn, a mit eddig viz helyett ittunk,
ez a kristàlytiszta hüs hegyiforràs, vàratlanul itt a terméketlen pusztasàgon,
rendkretì' jól esett. íze feltünden édes-, _ vagy jobban mondva édeses, a mi
kiilonosen eliit ennek a vidéknek obligàt sós vizeitdl.
A tevék ivàs utàn azonnal tovàbb indultak, hogy a Suska-bulak (Vad-
disznó-forràs). mellett, illetoleg a hozzà legkòzelebb fekvé tanyàn megvàr-
janak benniinket ; mi magunk azonban a forrás mellett iitòttiink tanyát,
hogy megfózzük tèànkat és ebédtinket igazi „puszta! tüz mellett. Termé-
szetes, hogy ezeken a mésszeterjedfi iirom- és gyepes pusztàkon semmiféle
olyàsmi nem n6, a mit tüzelonek lehetne használni, azért mi is, kòvetve az
általános szokást, a tanyahelyek koriil mindig bbven található ló-trágyából
raktunk tüzet. Ez külonben elég jó tüzeló. Eddig mindig volt fa, vagy
szakszaul-tiizelónk, a melyek kòziil kiilònòsen ez az utóbbi nagyon jól ég.
Most az auvüisz-szu mellett volt elòszor alkalmunk megismerkedni a tiszjek
(vagy teszek, szárított szemét):; nevü ffitóanyaggal, a mi a vad sziklasza-
kadék sivatagi forrásánál, rógtonzòtt tàborhelytink pusztai romantikáját nem
kis mértékben nóvelte.
Az ég egész nap borult volt, s mialatt ebed utan lustàlkodtunk, .vagy
a talpas tyúkra (BiUdruk, Ptcrocles av&viaYid) vadàszgattunk, vagy pedig
skorpiót és úgyngvezett phalangokat (Solpugidàk) keresttink a kovek alatt,
nehéz cseppekben eredt meg az esó, majd elkezdett egészen tiszteségesen esni,
a mi ugyan ritka tiinemény ezen a csapadékszegény vidéken.