Ez az epizód jellemzi az ázsiait. A meddig az 6 véleménye szerint
nem tartja szükségesnek, hogy halljon és lásson, addig se nem lát, se nem
hall, ignorálva az egész világot, néma megvetéssel, mint a ki sorsában
teljesen meg van nyugodva. Alapjában azorban igen jóakaratú, s csak az <3
felfogásának, az ô ideáinak megfeleloen kell vele bánni, s azonnal szíves
elózékenységet találunk nála.
Estefelé Gok-Tepe mellett mentünli el, a melynek magas kurgánja
vagy várhalma órként áll a kóróskórül végtelen kiterjedésü turkmen-puszta
kozepén. Rózsás alkonyfény ragyogott a kopár tájkép felett, barátságosan
világítva meg ezt az utolsó ázsiai pusztai képet, mintegy búcsúzóul, mígnem
az éji homály elfedte az egészet.
Reggel 10 órakor érkeztünk Krassznovodszkba, s a hajó indulása elótt
rendelkezésünkre álló néhány órát arra használtuk fel, hogy bejártuk a
csúnya, sziklás, homokos, igénytelen városkát, ámbár igénytelennek nem is-
igen lehet mondani, mert akármilyen nyomorult fészek is, mégis vannak
már igényei, a mit kiilonosen néhány czégtábla: „Bécsi ruharaktár“ ; „Elsó
párisi czukrászda“ stb. mulatságosan akarnak feltüntetni a sziklák és homok-
buczkák kózt.
Valamelyik falusias vendégloben jóízü, nyárson sült kaukázusi saslikot
ettünk, aztán a parton néhány benszülott tipust fotografáltunk, s végül a.
hosszú fahídon besétáltunk a hajóhoz, a melyben rémülettel ismertük fel a
„Kaszpi“-1, a Kavkaz i Merkuriji.gózhajótársaság legrozogább bárkáját.
Bevallom, hogy ha az ido egy kicsit is aggodalmas lett volna, nem
mertem volna nekiindulni ezzel a hajóroncscsal. Az ég azonban sotétkéken
mosolygott alá a nyugodt, tükorsima tó világos almazóld vizére, -úgy, hogy
belenyugodva sorsunkba, minden nagyobb aggodalom nélkül szálltunk fel a
kicsi, keskeny s azonfelül ósrégi bárkára.
A külonben kitiinó társaságtól mégis talán kicsit túlságosan „amerikaias“,
hogy a szeszélyes, viharairól nevezetes Kaspi-tavon ilyen lélekvesztóket járat,.
a melyeken az utas kétségtelenül veszélyben forog. A mint hallottam, a
„Kaszpi“ tulajdonképen nines is már szolgálatban, s csak néha-néha hasz-
nálják kisegítóül. De hogy aztán a hajót ilyen kôrülmények kozótt még
a terjedelmes turkesztáni posta szállítására is felhasználják, azt már mégis
legalább is kônnyelmü eljárásnak kell tekintenünk. Az utasokra is lehetnének
némi tekintettel, mert azt hiszem, senkinek sines kedvé saját szemével látni
a „Kaszpi“ utolsó utazását.'
Dé hát szerenesésen átjutottunk, bár az éjszaka nem volt valami kel-
lemes, mert egyrészt egy oroszokból és perzsákból álló társaság egész haj-
nalig lármázott a kártyajáték mellett, a lehetó legkiméletlenebb módon, de
azonkívül régi bárkánk a kormány minden mozdulatára még a tükorsima
tavon is életveszélyesen himbálózott, úgy, hogy a sok sekély hely kerül-
getése kózben az ember majd kiropült az ágyából.