annélkul, hogy ezzel a tòbbi, eddig is hasznàlt vadàszó módok hàttérbe
szorulnànak. Olyan módja ez a vadàszatnak, a mely lehetòvé teszi a ter-
mészet megfigyelését, s a sólymokkal vaiò érintkezés révén érdekes àllat-
pszichologiaì tanulmànyokra nyujt alkalmat, s igy nagy mértékben megfelel
annak a kòvetelménynek, melyet az igazàn nemes sportok fogalmàhoz
fuziink, t. i. az edzò, eròteljes mozgàst izléses mulatsàggal kòti ossze-.
Azok az àllatvédò eszmékkel terhelt idealistàk, a kik a vadàszatot egy-
àltalàban kegyetlen és idószerutlen mulatsàgnak tartjàk, a sólymàszat ujra
vaiò felelevenitésében ismét csak ennek a kegyetlenkedésnek a fokozàsàt
làtjàk. Ezeknek a kedveért jegyzem meg, hogy a sólyommal vaiò vadàszat
sokkal kevésbbé kegyeden, mint a puskàzàs, mert a sólyom esapàsa villàm-
gyorsasàggal òl. Azok azonban, a kik minden tulhajtott szentimentalizmustól
tàvol àllunk, nemes és igazsàgos vadàszó módot iìdvòzolhetnénk az ujra
feléledt sólymàszatban, mert itt természetes kòriilmények kòzt, egyenlò eròkkel
folyik a kiizdelem, s a legyózòtt fél fàjdalom nélkiil, azonnal kimulik.
A vadàszatra hazànkban a vàndor-sólyom vagy a kerecscn-sólyom-félék
valamelyike volna a legalkalmasabb, a melyet az ember kdnnyen megszerez-
hetne itt a hazàban, vagy a Balkàn àllamaiban. Kezdetben és a nehéz sólyom-
fogàs elkerulése vègeti Àzsiàból is lehetne hozatni és pedig mindjàrt a sòlymàr
szerzòdtetésével. A mai fejlett kòzlekedés folytàn mindez igen kònnyen menne.
Az európai viszonyok azonban a szirti - sassai vaiò vadàszatra nem
kedvezòek, pedig ez az àzsiaiak szerint a sólymàszat koronàja. Max a letele-
piilt szàrtok sem foglalkoznak vele, hanem csak a két nomàd nép, de ezek
kòzul is kiilònòsen a kara-kirgizek. A berkut idomitàsa sokkal tòbb .fàrad-
sàgba és idóbe keriil, de az eltartàsa is igén kòltség'es volna ennek a nagy
és falànk madàmak. A kirgiz egyszeruen a marmotàk vagy bobakok kimerit-
hetetlen tàrhàzàból làtja el a madarat. A vele vaiò vadàszathoz is nemcsak
na§y, szabad, lehetòleg muveletlen teriilet kell, hanem még kiilònòs klima
is, a mi itthon nincs. A vadàsz-sas zsàkmànyai elso sorban a róka és a
farkas s csak azutàn az óz és antilop. Az elobbi vadak hazànkban sokkal
gyérebben fordulnak elò, semhogy a vadàszat igényeit kielégithetnék, de leg-
fòképen nincsenek olyan pusztàink, a melyeket télen ne lepne el a hó, hogy
rajtuk a téli vadàszat szabadon folyhatnék. A sas ugyanis sokszor tobb kilo-
méter tàvolsàgra kòveti àldozatàt s a hogyan hazànkban. szokott fekiidni a
hó, a lovas aligha kòvethetné elég gyorsan a vadàszatot.
A sassai vaiò vadàszat hasonlit a sólymàszathoz, azzai a klilònbséggel,
hogy a sas, ha levették a sipkàjàt, sokszor maga fìgyelmezteti a vadàszt
fejbicczentésekkel és repdeséssel vaiami tàvoli vadra, a melyet a vadàsz még
nem làthatott meg. A sas tehàt nemcsak vadàszik, hanem „sastekintetével"
még fel is keresi a vadat.
9 a a sas jelez, akkor a vadàszok megfìgyelik az irànyt és ujra feltéve
a sas sipkàjàt, kovetik a jelzést. Kis ido mulva ismétlik a kisérletet, a mig
végre a vadàsz maga is megpillanthatja a vadat. Most aztàn a térszin szerint
vagy egy darabig utàna cserkésznek a vadnak, vagy pedig feléje vàgtatnak,
s kellò tàvolsàgból, a mi nem lehet tóbb néhàny szàz lépésnél, eleresztik a
sast. Ez ùgy tòrténik, hogy a vadàsz felemeli a karjàt, elereszti a békót s
a „priiaty“ kiàltàst hallatja, mire a madàr magàtól is elszàll. Rendesen kényel-
mesen kòveti áldozatát és nem siet azt letitni, azért a vadàszra rendesen
tisztességes „run“ vàr. Kisebb vadaknak, mint rókànak vagy flatalvadnak
egyszeruen hàfgerinczét ragadja meg mind a két làbàval s azt egyszeruen
eltòri, ùgy, hogy az àllat rògtòn kimúlik. A farkast csak egyik làbàval
fogja meg s a màsik làbàt készen tartja, hogy abban a pillanatban, a mikor
a farkas hàtrakap, àzonnal megragadja a fejét, s neki is ellenàllhatatlan hatalom-
mal tòri el a gerinczét, mint a rókának. Ilyenkor gyakran heves küzdelem fejlòdik
ki s némely ügyetlen berkutot az elsò farkas megòlhet harapàsaival.
Magam, sajnos, egyetlenegy eredményes sasvadàszatot sem làttam, mert
az a várakozásteljes egész napos nyargalàszàs a Korundu vòlgyében nem.veze-
tett eredményre, mivel nem talàltunk vadat. A most adott leiràst csak kirgizek-
nek, meg olyan oroszoknak kòszònhetem, a kiknek szerencséjük volt sassai
vaiò vadàszatban résztvenni. Ezek az adatok, akàr a yjernyi-i hivatalnokoktól,
akàr az Ili-alfòld kozàkjaitól, akàr przsevalszki telepesektòl, akàr pedig a
havasok kara-kirgizeitól .szàrmazzanak, minden részletben annyira òssze-
hangzók, hogy valódisàgukban nem lehet kételkedni. Arról az irgalmatlan
szemkikaparàsról, a mivel a sas tàmadàsait szoktàk rendesen jellemezni,
senki sem tud semrnit, hanem mindenki Csak arról beszél, hogy milyen vas-
karmokkal tòri el a sas az àllatok gerinczét.
Minden igazi ragadozómadàrnak karma az ìgazi fegyvere, ennek tflhegyes-
ségében meg izomzatàban van a madàr igazi ereje, nem pedig csòrében,
a melyet nem is mozgatnak olyan izmok, hogy a madàr csòrével igazàn
veszedelmeseket tudna vàgni. A sas làba csunyàn szétàll, a mitol olyan
idétlen a jàràsa, pedig éppen ezzel nyùlik meg az emelòkar s ezzel tud a sas
olyan rengeteg eròt kifejteni, hogy az àllatoknak megragadja a gerinczét és
eltòri. A kiràlyi madàrnak mindenesetre sokkal nemesebb harczmodora ez
az eròszakos tàmadàs, mint a gyàva szemkikaparàs, a mit neki tulajdoni-
tanak s a mi néha talán elòfordulhat, ha a madàr olyan àllatot tàmadott
meg, a melynek igen eròs fegyvere a szarva, mint pi. az ozbak, vagy
az antilop. Ebben az esetben ugyanis az elòrenyujtott karmok nem képesek
rendesen megragadni az àllatot, a madàr rohanó àldozatàn szàrnycsapàsokkal
igyekszik fentartani az egyensùlyt s vak diihében àldozatàt csòrével is vàgja
ott, a hol èri.
A kiràlyi madàr tisztességének megmentése végett mondtam el ezeket,
de megjegyzem,' hogy magam nem làttam sohasem s csakis a kirgizek
elbeszéléseire támaszkodom. Relata refero !