így juthattam beléletüknek ehhez a kedves látványához. Ami a madárvilágot
illeti, most sikerült elószor konstatálnom a nagy ázsiai búbos pacsirtát (Galerida
magna), a mely a szakszaul szélén, külonosen a Gsarim folyó volgyének irányá-
ban, nagy számban mutatkozott. A gyjk-félék kozül a nagy Phrynocephalus
auritus gyakori, továbbá taléltam egy Ceratocincus Kayserlingki-t is, a mely
azonban, sajnos, valahogy megszokótt, mielótt preparáltam volna.
A kerván-szeráj elótt felállíttattam jurtomat, s elhatároztam, hógy ezen,
a gyüjtó-kirándulások rendezésére nagybn alkalmas helyén bevárom útitársamat,
a ki június 14-én utazott Vjernyibe s most már mindenesetre nemsokára'
meg fog érkezni.
A kerván-szerájjal szemben, mintegy sH lO versztnyire egyenesén dél
felé a Kis Bognty-tau hegjiláncz látható, mint az Iii mélyedésének balparti
volgyhatára, és pedig meglehetósen meredeken, falszérüen emelkedve ki a
kissé hajlott, külonben teljesen sima síkságból.
A szakszaul kozt lovagolva, messziról ennek a vadon sziklabércznek egyik
mély szakadékában kis zóldelo helyet fedeztem fel, rnelyet a kervánszeráj lakói-
nak állítása szerint jó vizü forrás óntoz. Elhatároztam tebát, hogy felkeresem
ezt a kis helyet, a mely legalább tájképileg sok érdekes látnivalót igért.
Tbbbszór említettem már, -hogy milyen fejletlen, hogy úgy mondjam-.
éretlen még Turkesztán felszini formáinak állapota, s hogy ez a száraz,
csapadékban szükolkodó klima kóvetkezínénye. Ezt a sajátságos Jéjletlen-
séget itt a Boguty-tau kórül külonosen élesen.kifejlódve találjuk, mert ennek
a sivatagjéllegü hegynek gerincze alig emelkedik 1800 m.. folé1 (a t. sz.
s így messze alul maradva á . tartos hó határán, nem yálhatik bóvizü, állandó.
folyású vizek gyüjtó vízmedenczéjévé.
,, A mikor az egyik délután S z itijykov és Elly-bai kiséretéberi a hegy
lábéhoz kózeledtem, meglepetve vettük észre, hogy. a látszólag teljesen sima
síkság, a mely egyenletesen és fokozatosan emelkedik a sziklagerincz felé, felsó
részén ossze-vissza van szabdalva mély, szakadékokkal, a melyek kozott
meredek gerinczek emelkednek, jóval tóbb^ mint 100 m. magas térszini
külónbségeket alkotva. Ez az egész térszin a hegyekból lekerült tórmelékból
épült fel, s látszólag. ugyan egyenletes lejtójü óv gyanánt veszi korül a
hegység szikla-lábait, de az említett, rettentó mély szakadékok zürzavarós rend-
szere hasadékszerü parallelvolgyek és hosszan elnyúló gerinczek valóságos
tomkelegévé szántotta azt fel.
A kozónséges lószplateaukon has'onló tüneményeket, hasonló mély
szakadékokat lehet látni, kisebb mértékben. Itt azonban méreteikkel valóban
impozáns, hogy ne mondjam, félelmes látványt nyujtanak.
1 Az Ili volgye itt mintegy 800 m. magas, s a Kis Boguty-tau magasságát valami 600—800
.méterre becsültem, — Szemjonov 1 barométeres mérései szerint a ma már járhatatlan Szeireb•
Jtágó 1560 m. magas.
Csakhàmar felismertuk, hogy a steppén làtható, sekély, alig egy kevés
daràs, kavicsos tòrmelékkél fedett vizmosàsok felfelé mind mélyebbek és
mélyebbek lesznek, s azért óvatosan az egyik nagvobb plateaudarabon maradva-
haladtunk felfelé, két mély szakadék kozótt. Ìgy jó darabon kòzeledhettunk a
hegyekhez, a nélktil, hogy vaiami mélyebb szakadék utunkat alita volna.
De a szakadékok szàma mindinkàbb nòvekedett, utunk pedig lassanként keskeny
gerinczczé szorult óssze, mig végre alig két méter széles, legòmbólyódótt gerincz-
falon lovagoltunk tovàbb, a mely jobbról és balról majdnem fiiggólegesen sza-
kadt le vaiami 1 5 0 |§ j| mély vizmosàsba. Annyiban szerencsénk volt, hogy
véletleniil éppen olyan gerinczélt valasztottunk, a. mely egyenesen a Dzsigirma-
agacs (Husz- fa) nevezetu sziklaforràshoz vezetett, s azonkivul jóval feliilemel-
kedett a tòbbi felett, ugy, hogy pompàs kilàtàsunk nyilott a vadul szaggatott
térszinre, a melyet a kervàn-szeràj félol élvezett kilàtàs utàn nem is sejthettiink.
Mindenfelé mély szakadékok és keskeny gerinczek hùzódnak, egy-
màssal égyesiilve, majd szétvalva, de azért mégis bizonyos szabàlyossàggal,
merólegesen a hegy gerinczére lefelé. A szakadékok mógótt merészen és
meredeken emelkednek ki a fényes, fekete sivatagi kéreggel bevont sziklàk.
Ha még. elképzeljùk, hogy egyetlen fuszàlf-sem élénkiti, vagy szinezi a
szakadékok omlatag falait, hogy halotti csend terul el a pusztulàsnak ezen
a jellegz.etes vidékén, akkor fogalmat alkothatunk magunknak, hogy milyen
benyomàst tesz az emberre ez a szomoru pusztasàg.
Az àltalunk kóvetett gerincz - ugyan elvezetett benniinket egészen a
szàlban allò. sziklàkig, de ezzel ùj akadàlyok •merultek fel, a melyekct
lovaink màr le sem gyózhettek tobbé. Mert hogy a hegylàncz belsejébe
hatolhassunk, a kervàn-szeràjból is làthatói fzurdokvolgyet kellett volna
felhaSZnàlnunk, a mely bai oldal felol J&élyen alattunk tàtongott.
A hegy oldalàt hatalmas tormelékkópok lepik el, a melyekból a viz a
pusztàk talajàra az apróbb tórmeléket szàllitja. Az egyik ilyen tormelékkùp
meredek lejtójén akartunk leszàllni a szakadékba.
A mig. S zitnydcov és E l ly -bai lóhàton akartak a lejtón lejutni, addig
magam, a ki nem szoktam még:- az ilyen nyaktóró utakhoz, leszàlltam a
lovamról s kantàrszàron vezettem lefelé, a mi mégis valamivel bàtorsàgosabb
volt, akàrhogyan omlott is nyomomba a kó valósàgos lavinàkban a ló patàja
alatt. Két utitàrsam is csakhamar hallgatagon kbvette példàmat, s ìgy minden
tovàbbi baj nélkul lejutottunk a szakadék fenekére, itìintégy félórai keserves
csuszkàlàs és tapogatózàs utàn. A szakadék feneke szàraz volt, s bevezetett,
mint vaiami szurdok, a hegy belsejébe.
Rovid lovaglàs utàn a Szakadék meglehetós széles, czirkuszszeru
medenczévé szélesedett ki, s itt megtalàltuk utunk czéljàt, a Dzsigirma-agacs
oàzist, a melyre egészen réillik a neve, mert csakugyan vaiami husz darab,
elnyomorodott, girbe-gurba turanga (Populus diversifolia) kis, ritkàs pagony-
riyal veszi kòrul az itt felfakadó jéghideg forràst. A forràs két kis, néhàny